Egy lány naplója.* | III. fejezet

III. fejezet

A nagy találkozás

Los Angeles egyszerűen meseszép! El sem tudom hinni, hogy tényleg itt vagyok! 26 fok van, a nap hét ágra süt, az ég gyönyörű kék, egy felhő sincs az égen. A repülő út 1 és fél óra hosszú volt… nem túl rövid, de ki lehetett bírni. Miután leszálltunk a repülőgépről, a L.A.-i reptéren ugyanaz a hófehér limuzin várt ránk. Gustavo, Kelly és én beültünk a furcsán hosszú „kocsiba” és megkérdeztem, hogy most hova megyünk és hogy hogyan tovább. 

  Kelly elmondta, hogy egy szállodába megyünk, aminek Palm Woods a neve. Ez a bizonyos „Palm Woods” állítólag a jövendőbeli hírességek otthona. Azt mesélte, hogy rengeteg mai csillag ott kezdte pályafutását. Remélem, nekem is sikerülni fog. Aztán Gustavo elmagyarázta, hogy mi fog következni… 6 hónapig itt maradok, és ha sikerül az első világturné, sikerül piacra dobni az első albumom, és 1 millió példányban eladni, akkor maradhatok, és leszerződtetnek 4 évre a Rocque Records-nál. Elég ijesztőnek tűnik, de minden úgy fog történni, ahogy történnie kell. 13 perc múlva a limuzin megáll egy 3 csillagos hotel előtt. 

Nicole: – Ez a Palm Woods?

Kelly: – Igen, ez az. Bekísérünk, segítünk bejelentkezni.

Bementünk az ajtón, a recepcióhoz sétáltunk. Egy nagydarab, kockafejű, szemüveges férfi állt a recepciós pult mögött. Ő volt a Hotel igazgatója. 

  Míg Gustavo és Kelly bejelentettek előre 6 hónapra, én addig leültem a halban lévő kanapékra és nézelődtem. Hirtelen kinyílt a lift. Fiú hangokat hallottam, azt, hogy nagyon gyorsan rohannak… de nem törődtem vele. Mindenhol vannak ilyen idióták, akik megcáfolják a csendet és a nyugalmat. Szépen, normálisan ülök a kanapén, és hirtelen nekem jött valami, vagyis valaki. A kanapé, amin ültem elsodródott, én pedig a földre estem. Aztán a „maradék huligán” neki rohant a kényelmet nyújtó bútornak, és átestek rajta, egyenesen rám. Olyan „kicsi a rakás” benyomásom volt először, de nagyon kínosan éreztem magam. Mindenki minket bámult. 

  A srácok felálltak, én meg még mindig a földön feküdtem… azt sem tudtam, mi van. Aztán az egyik fiú oda nyújtja felém a kezét, megfogtam, belé kapaszkodtam, és nagy nehezen felálltam. Persze megint ügyeskedtem, mert megbotlottam a saját lábamban és a segítőkész srác ölébe estem. Mintha egy romantikus film jelenet játszódott volna le. Egymás szemébe néztünk… olyan gyönyörű szemeket, mint az ő szemei, soha életemben nem láttam.   Nagyon szép zöld szemei voltak, nyugalmat, magabiztosságot, kedvességet sugárzott. Aztán elengedtük egymás kezét, és felálltam karjaiból. Bocsánatot kértünk egymástól. a 4 srác furcsán nézett rám… 

Nicole: - Mit néztek annyira?  
Carlos: - Hát tök meleg van, te pedig téli, vastag cuccban vagy. Nincs meleged.?

Nicole: – Minnesotából jöttem, és ott még hideg tél van… meghallgatás volt, és Gustavo engem hozott magával.
James: -Minnesota? Mi is Minnesotából jöttünk.

Logan: – Azt mondtad Gustavo? Gustavo a mi főnökünk… sztárt faragott belőlünk. –

Kendall: – Mi vagyunk a Big Time Rush kedves szép hölgy.
 

Mondta a szemöldökös zöldszemű magas szöszi, aki megmentette az „életemet”. 

Addigra már Gustavo ott állt mellettem, és megszólalt: 

Gustavo: - Látom, megismerkedtél a majom kutyákkal.  

Nicole: - Majom kutyákkal? 

Gustavo:– Ők a piros seggű majomkutyák és én vagyok az idomáruk.

Nicole: – Már a fiúk mesélték… jujj, bocsi, még be sem mutatkoztam. A nevem Nicole.

Gustavo: – Ők pedig…. James.. magas, jó külső, tökéletes haj, hihetetlenül eltökélt. Logan.. a BTR agya, szuper okos, remek táncos. Carlos.. a bohóc, remek barát, bátor, minden baromságban benne van. És Kendall.. a BTR lelke, mindig megoldja a problémákat, tökéletes hang. 

Magyarázta Gustavo. 

Kendall: – Gustavo, még sosem beszéltél ilyen szépen rólunk.

Gustavo: – Ha már új jövendőbeli világsztárt hozok Los Angelesbe, és együtt fogtok dolgozni, akkor jó benyomást kell keltenem… de ha elrontjátok ezt a lányt, és olyan idióta lesz, mint ti vagytok majmok, halottak vagytok! Értitek?! HALOTTAK! 

A fiúk csak álltak és vigyorogtak. Kelly hozta az ajtókulcsokat, és felvezetett a lakásomba… a fiúk is jöttek velem. a 3K nevű szobát kaptam. Nagyon tetszett…. picinek pici volt, és elég egyhangú, de rengeteg fantáziát láttam benne. Majd kifestem, kidekorálom egy picit. 

  Hirtelen Carlos elém lépett és lelkesen megszólalt: 

Carlos: - De jó! a te lakásod a miénk mellett van közvetlenül! 

Nicole: - Igen, az tök jó!  

Kelly: – Most pedig átmegyünk a stúdióba és körbevezetünk egy picit. 

KLJC: – Mi is elkísérünk!

Nicole: - Oké, oké… de először nem öltözhetnék át? Ha nem tűnt volna fel, még mindig téli cuccban vagyok és nyár van.   

Kelly: - Rendben, akkor öltözz fel. De nem tudlak megvárni. Majd holnap mikor a fiúk mennek a stúdióba, te is menj velük. 

Nicole: – Rendben. (már alig várom a holnapot) Most megyek, felveszek valami normális ruhát, mert már nagyon melegem van… olyan, mintha fűtés lenne beépítve a ruhámba.   

Carlos: - Ha kész vagy, gyere át! 
 

Én erre nem mondtam semmit, csak bólogattam. Bementem a lakásomba. Kipakoltam mindent, a bőröndöket felraktam a szekrény tetejére, hogy ne foglaljanak túl sok helyet. Aztán kerestem valami jó, nyári ruhát. Közben végig Kendall járt a fejemben. Hirtelen megpillantottam a kedvenc ruha szettem, amiről azt hittem, hogy otthon hagytam.  

Elővettem a ruhákat, elkezdtem ledobálni magamról a vastag cuccokat. Öltözködés közben énekelgettem. Először dúdolgattam, de egyre jobban csak Kendall-re gondoltam. Ebből következett, hogy hangosan elkezdtem énekelni.  Felöltöztem. Már nem volt olyan melegem. Még megcsináltam a hajamat. Valahogy össze kellett kötnöm, mert elég hosszú, és melegem van tőle, ha ki van engedve.

Végre elkészültem… teljesen. Gondoltam, átmegyek a srácokhoz. Carlos úgy is mondta, hogy menjek át hozzájuk. Megyek az ajtó felé. Hirtelen tüsszögést hallottam közvetlenül az ajtóm elől. Kinyitottam. Kendall állt ott egy pohár turmixal a kezében. 

Nicole: – Kendall, mit csinálsz te itt?

Kendall: – Hát csak vártam, hogy kész legyél. 

Nicole: – Mondtam, hogy ha elkészültem, átmegyek hozzátok! Nem szeretem, ha valaki lehallgat.
Kendall: - Hé, hé! Nyugi... nem hallgatóztam. Csak megvártalak az ajtó előtt, mert kérdezni alartam valamit.
Nicole: - Hát kérdezz... de nem lehetne nálatok? Ne a folyosón beszélgessünk.

Kendall: - Nem, nem akarom a srácok előtt kérdezni.  

Nicole: -Oh... egyre kíváncsibbá teszel... hallgatlak.
Kendall: – Ez a turmix a tiéd. Nah, szóval… azt akartam kérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni velem moziba egyik este?    

Nicole: - Oké, persze, remek ötlet… de még csak most jöttem kb. 1 órája. 
Kendall: – Figyelj! Amikor megjöttél, a karjaimba estél és belenéztem a szemedbe, valami különlegeset láttam. A szemed… nyugalmat, magabiztosságot sugároz. Nagyon szép szemed van. 

Kendall annyira zavarba hozott, hogy szerintem olyan vörös voltam, mint a főtt homár. Nem mertem a szemébe nézni. Csak makogtam össze-vissza. 

Nicole: – H-k-… khm… köszönöm. (csak ennyit tudtam mondani) Rendben, elmegyek veled moziba… legalább jobban megismerjük egymást. - 

 Ezek után átmentünk a srácokhoz. 

  Beléptem az ajtón, és egy nagy labda találta el a fejem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, úgy megijedtem. Logan oda rohant hozzám, és megkérdezte, hogy nincs-e bajom. Mondtam neki, hogy nincs, csak meglepődtem. Beljebb mentünk, leültünk a kanapéra, bekapcsoltuk a TV-t. Épp’ híradó ment, és egy hatalmas vidámpark megnyitóját hirdettek… a látottak alapján fantasztikus lehet. Carlos a konyhából mindent hallott, és teli szájjal odavetődik mellénk a kanapéra. 

Carlos:– Hé! Menjük el a megnyitóra! Biztos egy csomó minden olcsó lesz!   

James: - Ez nagyon jó ötlet!    

Kendall: – De…

James: - Semmi „de” haver, ez nagyon jó lehetőség a szórakozásra és ráadásul jobban meg tudjuk ismerni Nicole-t.                                                 

Kendall: – De srácok.... mind egy.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             Nekem is nagyon tetszett az ötlet. Egy probléma volt: Pont aznap vetítik azt a filmet a moziban, azaz holnap, amit meg akartam nézni Kendall-el. Szóval a mozizás ugrott, de nagyon örülök, hogy a srácokkal lehetek. Megismerhetem őket, megtudhatom, milyenek valójában. Remek lehetőség új barátságok születéséhez.