Egy lány naplója.* | I. fejezet

I. fejezet

Nagy lehetőség

     Sziasztok! Én egy kis városban élek, amit Minnesotának hívnak. A nevem Nicole. Egy kissé félénk, de talpraesett kiscsaj vagyok. Imádom a zenét. Gitározni és énekelni is tudok egy kicsikét. Mint mindenkinek, nekem is vannak álmaim. Nagy álmok. Csak a lehetőségre vártam egész életemben, amivel közelebb kerülhettem a megvalósításához. Nekem ez a lehetőség megadatott. Rengeteg nehézség előtt álltam. Barátság, hírnév, szerelem. Ezt a történetet osztom meg veletek. 

   A szobámban ülök. És várok. Gitározok. És várok. Hirtelen kiabálás hallatszik lentről. A nevemet kiáltják. 

Tori: –Nicole! Nicole, gyere! Segíts felvinni a szobámba a dobozokat!

   A gitáromat nekitámasztottam a falnak, és a nővéremhez siettem. A dobozokban egy csomó kotta, egy csörgődob, 2 dobverő és néhány régi fotó volt. 
   A megerőltető feladat után ismét ráültem a szobámban lévő ágyra és megint zenélni kezdtem. Alig telt el 30 perc, kopogtatnak a szobám ajtaján. 

Anya: –Kicsim! Nyisd ki az ajtót!

   Áldott jó asszony, de mindig akkor zavar meg, amikor éppen nem kéne. 

Anya: –Kész a vacsora. Gyere, a kedvencedet főztem. Bolognai spagettit.

Nicole: - Rendben anyu, csak még gyorsan megnézem az interneten, hogy hány fok lesz holnap.

   Beleültem a székbe, elkezdtem keresni az időjárás jelentést, de valami elvonta a figyelmemet. Valami, ami megváltoztathatja az egész életemet. Egy hirdetést láttam, amiben a híres producer, Gustavo Rocque új tehetséget keres, akit magával vihet Los Angelesbe.
   Ooooh! L.A.! Mindig is el akartam oda jutni egyszer! Gyorsan rá klikkeltem a hirdetésre, megnéztem a részleteket. Kerestem melyik város szerepel a projektben. Görgetem lefelé az egészet, keresek, mint egy őrült, és látom… MINNESOTA!!! Annyira izgatott lettem, hogy csak ennyit tudtam mondani: -ANYU!- és rohantam lefelé a lépcsőn a konyhába. Úgy trappoltam, mint egy megvadult lámacsorda. 
   Nem tudtam semmit mondani, csak anya nevét hajtogattam egyfolytában és lihegtem. Anya ijedten nézett rám, és aggódóan kérdezte...

Anya: - Mi baj van kicsim? Rosszul vagy? Fáj valamid? Mi történt?!

Nicole: –Semmi anyu, de… csak… gyere fel a szobámba, ezt látnod kell!

   Az aggódó édesanyámat megfogtam a karjánál fogva, és ráncigáltam fölfelé. Hirtelen megfordult a fejemben, hogy nagyjából ilyen lenne, ha én lennék a felnőtt és ő a gyerek, aki valami rossz dolgot csinált és büntetésbe kényszeríteném. 
   Anyát belöktem a székbe, aztán kihúztam onnan, mert szegény annyira össze volt zavarodva, hogy azt se tudta, mit kell csinálnia. Én csak kapkodtam és vettem gyorsan a mély levegőket. Aztán rámutattam egy cikkre, hogy olvassa el. Alig végzett az olvasással, már láttam, hogy az egyik szeme engem néz. Már könyörögtem is... 

Nicole: - Légyszi anya! Könyörgök! Nagyon kérlek engedj el a meghallgatásra! Légszíves!...

   Anya azt se tudta, mi van, csak ennyit mondott:- Vacsora közben megbeszéljük. 
   Szaladtam lefelé a lépcsőn és oda ültem az asztalhoz. Anya és én csöndben voltunk. A nővérem meg csak kérdezgetett, hogy miért vagyunk ilyen szótlanok. 

Egyszer csak anyu megszólal...

Anya: -Jó.  

csak egyetlen egy rövid szó.

Anya: -Jó. 

Én egyből kérdezősködni kezdtem:

Nicole: - Ez most igent jelent?  

   Anya 5 percen keresztül nem válaszolt, aztán valami furcsa szó hagyta el a száját, amit motyogva és halkan ejtett ki. De én még is értettem. 

Anya: –Igen. 

   Csak egyetlen rövid szó, ami megváltoztatta az életemet. Ekkor felugrottam a székről, és sikítozni kezdtem. Anyut össze-vissza pusziltam, öleltem, és hálálkodtam, ahogy csak tudtam. 

Aztán persze jöttek a szabályok: 

Anya: - Kicsim… mindig légy önmagad, soha ne add föl. Ne változz meg mások kedvéért sem.  A nővéred és én bízni fogunk benned. Bármikor hívhatsz telefonon, amikor csak akarsz.

   Persze én ilyenkor mintha kikapcsoltam volna, mert már vagy ezerszer hallottam ezt. Csak helyeseltem és bólogattam. Azután már mentem is a szobámba, lefeküdtem az ágyra, és elkezdtem gondolkodni...

   Mi van, ha elrontom a dalt? Ha borzalmas leszek? Ha megcsuklik a hangom? Igen… megint félek… szokás szerint. 

   4 perccel később anyu benyit az ajtón, és megszólal: 

Anya: - Aludj jól kicsim… holnap nagy nap virrad rád.