Egy lány naplója.* | XV. fejezet

XV. fejezet

Autóbaleset   

'Shane miatt halt meg az apukám.. Ő vezette azt a kocsit, ami balesetezett 2 évvel ezelőtt. Szegény apa hogy bízhatott meg ebben az idiótában? Élete egyik legrosszabb döntése volt bele ülni abba az autóba. Az én életem legrosszabb döntése pedig az volt, hogy kapcsolatba keveredtem ezzel a gyilkossal. Már tudom, hogy azért kellett eljönnie Minnessotából, mert a rendőrség körözi és bujkálnia kell. Ha nem vagyok olyan vak és ha nem szeretek belé, apa még most is élne.....' - ez a gondolat menet futott végig rajtam akkor.

   Sokkot kaptam... Az arckifejezésem lefagyott, köpni-nyelni nem tudtam. Csak a szememből hulló könnyek jelezték, hogy a lelki világom teljesen összeomlott. A srácokon látszott az iszonyatos düh. De főleg a nővéremen és Jamesen. Mintha meg akarták volna ölni Shane-t. James annyira ideges lett, hogy dühében felpattant és ütni kezdte Shane-t. Ordítozott. Tejesen kikelt magából. Én meg csak bámultam magam elé. Szerencsére Kendall, Carlos és Logan leállították Jamest. Tudom, hogy képes lett volna hülyeséget csinálni. De hála istennek nem így lett. Aztán valamennyire magamhoz tértem. Felálltam, megcsókoltam Jamest és megöleltem a nővérem és a húgom, majd kimentem az ajtón. Lementem a szálloda parkolójába, és beleültem egy kocsiba. Nem tudtam kié, de nem is érdekelt. Az autóban ülve megint elöntöttek az érzelmek és ismét sírni kezdtem. 10 perc után abba hagytam a sírást és megint csak bámultam. Észre vettem, hogy az autóban maradt a slusszkulcs. Gondoltam egyet és beindítottam. Elhajtottam a Palm Woods közeléből.
   Körül-belül 2 óra múlva teljesen besötétedett. A fekete, de tiszta egű éjszakában nyomtam eszetlenül a gázt, egy elhagyatott, poros úton. Csupán csak néhány száraz fa és bokor határolta az út szélét. Nem tudtam, hol járok, de legalább egyedül voltam és tudtam gondolkozni. De egyszer csak elvesztettem az uralmat az autó felett. Lesodródtam az útról és csak azt láttam, hogy egy fa felé száguld esze veszettül a kocsi.......................................... aztán minden elsötétült.
   Lágy, nedves érzésre keltem fel, ami a homlokomnál jelentkezett. Kinyitottam a szemem, majd lassan felültem. Körbe néztem... egy kis fakunyhóban, egy ágyon voltam, vizes törölközővel a fejemen. Nem volt ott senki. Végig néztem magamon, és tele voltam sebekkel, meg kék-zöld foltokkal. A nedves ruhát levettem a fejemről és az ágy melletti kis polcra tettem. Próbáltam felállni, de nem ment: iszonyatosan fájt a lábam. A kezemet is nehezen tudtam mozgatni, ugyanis mikor megpróbálkoztam vele, a kulcscsontomban iszonyatosan nyilaló fájdalom nem engedte, hogy a karom mozogjon. Szóval a felállási kísérletem kudarcot vallott és elestem... szó szerint összerogytam. Ezután úgy 5 másodperccel, kinyílt egy ajtó ( a házon belül ) és egy fiatal srác lépett oda hozzám segíteni.
   Felsegített az ágyra, leültetett, majd elkezdte a sebeimet valami erős illatú kenőccsel kenegetni. Csak néztem rá és nem értettem, hogy mi van. Majd a segítőkész fiú megszólalt:

Nathan: - Nathan vagyok.
Nicole: - Én meg... Nicole... azt hiszem.
Nathan: - Azt hiszed? :o Hát mondjuk ez érthető... a baleset miatt beverted a fejed és sérült a memóriád.
Nicole: - Miért vagyok itt?
Nathan: - Mert autóbalesetet szenvedtél... az előbb mondtam. De mindegy... a húgommal megtaláltunk és idehoztunk. Elég sok a sebed és zúzódásaid is vannak. Meg úgy tűnik amnéziás is lettél. Szóval mi vigyázunk rád. :)
Nicole: - Köszönöm. Azt hiszem nekem is van egy húgom.... vagy nem tudom. :| És a tiéd hol van?
Nathan: - Éppen főzni próbál... amit nem tud, úgyhogy nem hiszem, hogy ma sokat eszünk. :D Ránézek.

   Nathan felállt mellőlem és visszament azon az ajtón, amin bejött. Hallottam, ahogy egy lánnyal sutymorognak valamit, de nem értettem pontosan, hogy mit. Feltételezem, hogy a húgával beszélt. Majd 5 perc múlva visszajött Nath és a lány követte őt.

Melani: - Melani vagyok. És ha jól hallottam, te meg Nicole. Jól érzed magad?

Nicole: - Jól vagyok... azon kívül, hogy mindenem fáj, nem emlékszek semmire, és itt vagyok ismeretlenek között egy elhagyatott tájon.
Melani: - Nézd... mi csak segíteni szeretnénk. Tudjuk, hogy borzasztó...
Nicole: - Mit tudtok ti... semmit. És az a baj, hogy én sem.
Nathan: - Nincs semmilyen emlékképed?
Nicole: - Várj.... tudom, miért ültem kocsiba. Az a rohadt szemétláda tönkre tette az életem.

   Megint azon kaptam magam, hogy sírok. Akaratom ellenére is elöntenek az érzelmek, és nem tudom irányítani. A sírást nem tudom visszafogni. Majd Nath odaült mellém és átölelt, Melani pedig letérdelt elém és megfogta a kezem. 

Nathan: - Héhé, nyugi csajszi... ne sírj.
Melani: - Ha megnyugodtál, elmeséled, mit történt.... most igyál egy kis vizet. :)
Nicole: - Köszönöm... 
Nathan: - Na jobb már? :)
Nicole: - Jobb... köszi. :)
Melani: - Na mesélj...
Nicole: - Röviden annyi, hogy a volt pasim miatt halt meg az apukám. Ha jól emlékszem, Minnessotában laktam és valamiért idejöttem L.A.-be. A Pasit Minnessotában körözik.... én meg annyira összezavarodtam, hogy kocsiba ültem. Emlékszem, tövig nyomtam a gázpedált. Aztán elvesztettem az irányítást az autó felett... és minden sötét lett. Itt ébredtem..
Nathan: - Értjük... Dehát őt fel kell jelenteni a Los Angeles-i rendőrségen is. 
Melani: - Jajj Nath, hagyd már most őt ezzel... had pihenjen. 
Nicole: - Ne menjetek el... Maradjatok.Nem akarok pihenni. Jól esik veletek beszélgetni. 
Nathan: - Rendben... szóval... nem emlékszel senkire és semmire? 
Nicole: - Nem tudom... lehet, hogy ha meglátnék valami képet, beugrana minden. De így most csak halvány emlékeim vannak. Arra a szemétre tisztán emlékszek... sajnos. -.-" És..... és ő rá.
Melani: - Kire gondolsz? Ki az az "ő"?

Nicole: - A nagy "Ő". Nem jut eszembe a neve...... de tudom, hogy néz ki. Vele kapcsolatban mindenre emlékszem. De a neve nem ugrik be. ._. A haja tökéletes, sötét barna, fél oldalas frufruja van. Őzike, szürkés-barnás szemei, kockás hasa. Magas, úgy 180 cm körül lehet. Vicces, édes, aranyos kis egoista. :D Hajasbabának szoktuk becézni. :D Gyönyörű hangja van. Szuper táncos és nagyon eltökélt... és, hát mindennél jobban szeretem. :) Valami Big Time akármi bandában énekes......
Melani: - Big Time Rush??? James Maslow a barátod?
Nicole: - Igen! James Maslow! Tudjátok, hol lakik?
Nathan: - Tudjuk... 
Nicole: - Vigyetek oda, most! Kérlek titeket!
Melani: - Jajj Nic... nem tudunk oda vinni. Nincs kocsink és pénzünk se tömegközlekedésre. A Palm Woods innen vagy 2 és fél órára van.
Nicole: - Akkor gyalog megyek.

   Amint ezt kimondtam, felálltam az ágyról. Mikor megtettem volna az első lépést, összeestem. Ugyanis 1 óra alatt nem múlik el a sok zúzódás. Szóval az a tervem, hogy gyalog megyek, füstbe ment. Nathan és Melani visszasegítettek az ágyra. 

Melani: - Atya úr Isten.. te komolyan gondoltad, hogy gyalog mész?!
Nicole: - Igen, de fáj felkelni innen.
Nathan: - Itt maradsz, míg fel nem épülsz valamennyire. Addig kitaláljuk, hogy hogyan juthatsz el a Palm Woods-ba. 
Nicole: - Köszönöm.

   Nath rám mosolygott és megfogta a kezem.

   Nem győztem hálálkodni. Ha Nathan és Melani otthagynak, lehet meghalok. Már csak fel kell gyógyulnom, és ki kell találnunk, hogy juthassak el a szállodába Jameshez. Aztán fel kell jelenteni Shane-t a rendőrségen. És persze meg kell próbálnom mindenre emlékezni, hiszen csak úgy jutok előrébb. 


   

Egy lány naplója.* | XIV. fejezet

XIV. fejezet

"A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát."

   Mikor még normális, átlagos életet éltem, Shane volt az első, igazi szerelmem. De teljesen megváltozott 1 hónap után. Cigizni és piálni kezdett, rossz társaságba keveredett. Rengeteg zűrös ugye volt a rendőrséggel... kishíján börtönbe került. Engem is bele akart vinni a rosszba, de hála istennek, hogy azokban a pillanatokban ott volt velem a gondoskodó anyám és az okos nővérem, akik nem hagyták, hogy tönkretegyem magam. Ki akarna egy ilyen barátnője lenni? Szégyenkeztem miatta, míg vele voltam. Nem akartam az a csaj lenni, akire ujjal mutogatnak, hogy "Nézd, ott jön az a lány, aki annak az elmebajosnak a csaja." Szóval, szakítottam vele. Szakításunk után 2 nappal Melissával szűrte össze a levet, ami azért fájt, mert megesküdött rá, hogy szeret. Nem szabadott volna neki hinnem. Mint minden ilyen fajta pasi, ő is csak "arra" tudott gondolni... biztos vagyok benne. Nem tudom, hogy Mel és ő még együtt vannak-e... de ha együtt vannak, nem tudom, miért írkál nekem szerelmes levelet Shane.

   Vissza raktam a levelet a borítékba és a szobámban lévő szekrény tetejére dobtam. Remélem elfelejtem, hogy oda tettem... ugyanis semmi kedvem Shane-el újra valamilyen kapcsolatba kerülni. Olyan fáradt voltam, hogy le se fürödtem. Úgy, ahogy voltam, ruhástól döltem be az ágyba. Még fél órát forgolódtam és agyaltam ezen a Shane-es dolgon, aztán elaludtam. 

   Délelőtt 11-kor keltem fel a telefonomra. James hívott, hogy sütit sütnek, menjek át. De sajnos nemet kellett mondanom. Ugyanis ez az idióta lent vár a medencénél. Gyorsan magamhoz tértem, rendbe szedtem magam. Felkaptam magamra valami viszonylag laza ruhát, amiben melegem sincsen, de nem is fázok, megcsináltam a hajam és lementem a medencéhez. 

   Shane egy napágyon ült és egy kicsi dobozt szorongatott a kezében. Mikor megláttam, nem hittem a szememnek, alig ismertem meg. Az a sok undorító fém cucc nem volt az arcán, a tetoválásai eltűntek, a vörös melírcsíkok felszívódtak. Nem a szokásos, rocker stílusú bőr ruhákban feszített. Úgy nézett ki, mint egy normális tinédzser. Vettem egy nagy levegőt, odamentem hozzá és megérintettem a vállát.

Nicole: - Szia Shane...
Shane: - Hé, Nicole.! Hű, gyönyörű vagy, mint mindig.:)
Nicole: - Hagyjuk ezt... miért jöttél ide.?
Shane: - Öh... hösszú sztori. Legyen annyi elég, hogy el kellett jönnöm Minnessotából.
Nicole: - És miért hívtál ide.? 
Shane: - Mert most egy ideig itt lakom és csak te rád számíthatok.
Nicole: - Semmi okom nincs rá, hogy segítsek neked.
Shane: - Tudom, hogy tönkre tettelek... ne haragudj. Tudom, hogy egy gigantikus idióta vagyok. De már megváltoztam, hidd el. Jártam elvonókra és pschihológushoz.
Nicole: - Jólvan... segítek neked beilleszkedni és valamilyen úton elindulni.
Shane: - Tudtam, hogy rád számíthatok... köszönöm.:) Ezt a kis ajándékot neked hoztam.. ez amolyan "bocsánat kérő" ajándék.:)

   Shane átadta a dobozt. Kinyitottam és egy gyönyörű Louis Wuitton karkötőt pillantottam meg. Eléggé meglepődtem. Pont az én stílusom volt... durva, hogy ennyi év után emlékszik, hogy mit szeretek. Arról nem is beszélve, hogy egy vagyonba kerülhetett. Csak néztem rá nagy szemekkel. Egy egyszerű köszönömöt sem tudtam kinyögni. Csak dadogtam...

Nicole: - Hk... khm... kö... én...
Shane: - Nem kell megköszönnöd.:) Ez természetes.:) Azok után, amiket tettem veled...
Nicole: - Én már túlléptem rajta... tedd meg te is.:)

   Shane nem mondott semmit, csak megölelt. Nem tudom, hogy most ez pontosan mit is akar jelenteni, de viszonoztam az ölelést. Aztán odamentünk a recepciós pulthoz, kértünk neki egy lakás kulcsot és felvezettem az új otthonához. Megmutattam neki a BTR lakását, hogy majd ha berendezkedett és elkészült, jöjjön át oda, mert én is ott leszek. A fiú bólintott egyet. Csörögni kezdett a telefonja. Elővette, vetett rá egy ideges pillantást, majd egy hirtelen mozdulattal bevágta az orrom előtt az ajtót. Elég furcsa volt. ._. Ezekután átmentem a srácokhoz.

Nicole: - Sziasztok! Jöttem sütizni. :D
James: - Végre itt vagy. :D Hányoztál királylány.:$

   James odajött hozzám, felkapott és megcsókolt.

Nicole: - Mi az, nem bírsz ki nélkülem pár órát se? :D
James: - Nem... :D Nem tudtam elaludni, mert nem voltál mellettem. ;D 
Nicole: - Jajj, de kis édes vagy. :$
Carlos: - Jól van, elég már a nyáladzásból srácok. :D Itt ez a nagy tálca guszta süti... együnk már! *-*
Logan: - Már kíváncsi voltam, mikor szólalsz meg. :D 
Carlos: - Dehát te nem hallod? Hívogatnak. :D "Carlos, egyél meg, egyél meg." :D
Kendall: - És Tori hol van? :D
Nicole: - Akkor kelt fel, amikor én elmentem...
James: - Tényleg, miért nem jöttél hamarabb? :o
Nicole: - Jajj, nem fogjátok elhinni.... emlékesztek arra a pasira, akiről meséltem? Aki piált és drogozott... aki a volt barátom... na, ő most itt van. De teljesen megváltozott. Legalább is azt állítja. Ezt a karkötőt tőle kaptam.

   Kinyújtottam a karomat és az új Louis Wuitton-os karkötőmre mutattam. A srácoknak kikerekedett a szemük. Jamesen látszott a féltékenység. 

James: - Nagyon ajánlom neki, hogy ne bántson téged megint... mert kinyírom, ha valamit csinál veled..
Nicole: - Ne aggódj, nem hagyom magam. Különben is... itt vagytok velem és vigyáztok rám. :) 
Carlos: - Jó, jó, igen, vigyázunk rád, bla bla... ehetünk? :D 
Nicole: - A barátnődet nem várod meg? :D
Carlos: - A fürdőszobában van.. :D

   Ahogy ezt Carlos kimondta, Lexy jött lefelé a lépcsőn.

Lexy: - Egyél nyugodtan te haspók. :$ :D
Carlos: - Ah, imádlak gyönyörűm. :D
Lexy: - Ezt remélem nekem mondtad és nem a sütinek. :D
Carlos: - Persze-persze, neked mondtam. :D

   Carlos adott egy puszit Lexy arcára, majd elkezdte ( szó szerint ) zabálni a sütit. 5 perc alatt maradt a tálcán körül-belül 4, vagy 3 darab sütemény. Természetesen mi alig ettünk belőle, Los volt az, aki felfalta majdnem az összeset. Úgy szóltam közbe, hogy hagyjon Torinak és Sophinak is... ja, és Shane-nek.

Nicole: - Jajj srácok... majd elfelejtettem szólni... remélem nem baj, hogy áthívtam Shanet.
James: - Most komolyan? ._.
Nicole: - Kérlek James... próbálj meg vele rendesen viselkedni. :)
James: - De hogy, mikor bántott téged?
Kendall: - Ugyan már... azóta 2 év eltelt... agyj neki egy esélyt.
James: - Jó.. de csak a te kedvedért Nic. :)

   James megpuszilta a homlokomat. Abban a pillanatban belépett az ajtón Shane. Eléggé meglepődött arccal nézett ránk. Mármint nem csak rám és Jamesre... hanem mindenkire. Nem akartam egyből rákérdezni, hogy mi volt az az érdekes szituáció kint a folyosón, ígyhát bemutattam neki mindenkit, sütivel kínáltuk és próbáltunk jópofiskodni. A beszélgetésekből az jött le, hogy tényleg megváltozott... normálisan beszélt és velünk együtt nevetett. Ez az a Shane, akibe egykor beleszerettem. :)

Shane: - Emlékszem, mikor azt mondtad, hogy híres énekesnő leszel és a Big Time Rush-al fogsz lakni... én meg mindig kinevettelek. És most nézd meg: valóra vált az álmod. :)
Nicole: - Én sem tudtam, hogy így lesz... ez a véletlen és a szerencse műve. :)
Shane: - Egyébként most te és James együtt vagytok.?
Nicole: - Igen... és nagyon szeretjük egymást. :) És... te és Melissa? Mikor eljöttem, még együtt voltatok...
Shane: - Melissa jócsaj... de nem az esetem. :) 
James: - És hogy-hogy most itt vagy? Miért jöttél L.A.-be?
Shane: - Hosszú sztori... egyszerűen csak el kellett jönnöm. 

   Ahogy Shane befejezte a mondatot, Sophi jött le a lépcsőn pizsamában... Tori meg pont abban a pillanatban jött be az ajtón. Majd teljesen egyszerre megszólaltak...

ST: - Mi ez a jó illatt?
Nicole: - A srácok sütit sütöttek. :D
Tori: - Fogadjunk, hogy Carlos megette az összeset. :D
James: - Pontosabban meg akarta, de ez az angyal rászólt, hogy hagyjon nektek is. :D
           
        *mutogatott rám James*

Sophi: - Na szép... a bátyám meg hagyta volna, hogy éhen haljak... örülök, hogy kiderült, hogy van még két nővérem. :3 :D
Logan: - Kuss húgi. :D Tudod, hogy szeretlek. ;D
Tori: - Hm... érdekesen bánsz a húgoddal... a nővéreddel már nem mernél így viselkedni, fogadjunk... :D
Logan: - Nem félek én tőled... lány vagy. :D A fiúk erősebbek, mint a lányok. :D
Nicole: - Jólvan, csönd. :D Sophi még nem ismeri Shanet........ szóval: Sophi, ő itt a volt barátom, Shane. Shane, ő a féltesóm, Sophia.
Shane: - Nem is tudtam, hogy van egy húgod... ._.
Nicole: - Én is csak nem rég tudtam meg... Logan is a féltestvérem... Logan és Sophi apukája egy, de az anyukájuk különböző. Sophinak, nekem és Torinak egy az anyukánk... szóval.. bonyolult. :|

   Egyszercsak Tori ránézett Shane-re.... mintha csak akkor fogta volna fel, hogy ott van. A jó kedve elszállt, és a szeme szikrát szórt. Ölni tudott volna a tekintetével. Azt vártuk, hogy mikor durran el az agya és mikor megy neki Shane-nek. James már nagy szemekkel nézett rám... az arcáról a "Most mi lesz.?" kérdés jött le. Én csak a fejemet ráztam és a "Nem tudom" arcomat mutattam. A biztonság kedvéért Kendall és James a nővérem mellé állt... de végül nem történt semmi.

Tori: - Te mit keresel itt?
Shane: - Ide költöztem...
Tori: - És mi ez a külső? Túl normálisan nézel ki nem gondolod?
Shane: - Tori, kérlek.... tudom, hogy utálsz, amiért bántottam a húgod. De már megváltoztam, hidd el. 
Tori: - Nem hiszek neked... de addig békén hagylak, amíg nem mész a húgom közelébe. Nem hagyom, hogy mégegyszer tönkre tedd. 
Shane: - Nem fogom... megígérem.

   Megmondom őszintén, kicsit be voltam parázva. Azt hittem, Tori lekever néhányat Shane-nek. Khm... nem mintha nem érdemelte volna meg, de azt állítja, hogy megváltozott. Úgy is néz ki. A beszélgetés után Tori elővette a telefonját és pötyögni kezdett rajta. Majd odajött hozzám, megfogta a vállam és megszólalt...

Tori: - Nicole... tudod, milyen nap van ma?
Nicole: - Nem... mire gondolsz? o.o
Tori: - Ma van 2 éve, hogy apa meghalt...

   Ahogy a nővérem ezt kimondta, sírni kezdtem... nagyon. Mintha a falhoz csapkodtak volna tizenkétszer. Feltört bennem az a sok régi emlék, amiket apával értünk meg együtt. A családi pillanatok, anya és apa esküvője, vagy amikor haza hozott egy nálam kétszer nagyobb kutyát... mindig szétrágta a cipőjét és mindig a seprűvel kergette. :D ....... Csak zokogtam... Teljesen kiborultam. James magához ölelt. Hallottam a szív dobbanásait. Visszhangzott, ahogy azt mondja: "Nyugodj meg. Én itt vagyok neked." 
   Mikor kezdtem megnyugodni, leültünk TV-t nézni. Bekapcsoltuk... épp a híreket adták. Ismét sokkot kaptam... de most nagyobbat. Szórol-szóra emlékszem, hogy mit mondott a riporter:

"Megtalálták a 2 évvel ezelőtt történt Minnessotai autóbaleset okozóját, a most 18 éves Shane Midleton-t, aki a gépjárművet vezette. A karambólban az anyós ülésen tartózkodó 47 éves családapa vesztette életét, Mike Page. A 18 éves fiút jelengleg keresik a rendőrök."

   

4. díj

Hm... ma már ez a második díj, amit kiposztolok. :D Ezúttal nagyon szépen köszönöm Fanni Hunyadi-nak

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.!

2. Tedd ki a díj képét az oldaladra, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról.!

3. Válaszolj a kérdésekre, tegyél fel kérdéseket.!

4. Küld tovább minimum 5 írónak.!

• Mióta blogolsz.? - Kb. fél éve. :)

• Mi a kedvenc sorozatod.? - Hülye kérdés... Big Time Rush. *-* :D

• Leghelyesebb pasi/színész.? - James Maslow. <3

• Mi a kedvenc színed.? - rózsaszín & zöld.

• Ian Somerhalder vagy Paul Wesley.? - Paul Wesley.:$

• Milyen dalt hallgattál utoljára.? - Macklemore ~ Can't Hold Us

Kérdéseim.: 

~ Big Time Rush vagy One Direction.?

~ Van olyan titok, amit még nem mondtál el a szüleidnek.?

~ Melyik sztárnak van a legszebb szeme.?

~ Hiszel a természetfeletti lényekben.?

~ Hova utaznál a legszívesebben.?

Ezt a  díjat küldöm........

BTRfan | ~Cherry~ 

3. dij. :)

Köszönöm a díjat drága barátnőmnek, BTRfan-nak.! :) <3

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.!

2. Tedd ki a díj képét az oldaladra, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról.!

3. Válaszolj a kérdésekre, tegyél fel kérdéseket.!

4. Küld tovább minimum 5 írónak.!

~ Szerinted péntek 13. szerencsés- , balszaranecsés- vagy semleges nap.?

• Balszerencsés.

~ Melyik a kedvenc együttesed.?

 

• Big Time Rush.

~ Mikor és hol voltál utoljára osztály kiránduláson.?

• Júniusban voltam Debrecenben.

~ Van kedvenc ékszered.? Ha igen, mi.?

• Van egy gyönyörű karkötőm, aminek van egy szíves medálja... soha nem veszem le. :)

~ Szoktál nézni valóságshowkat.?

• Néha-néha... 

~ Milyen színű póló van most rajtad.?

• Szürke. :D

Nem nagyon van időm sajnos blogokat olvasni, de van 2 blog, amit szívesen olvasok, és nagyon szeretem őket. ^^ Nekik küldöm ezt a díjat.........

Courtney.

Victoria Bony