IV. fejezet
Öröm és bánat: Mind a kettő fájhat
~Rebecca~
Összetépem a levelet és pityeregni kezdek. A papírfecniket kihullajtom kezeimből, a fejemet a föld felé hajtom. Szemeim becsukom... érzem, hogy bennük könny gyűlik. Mielőtt teljesen kitörne belőlem a sírás, gyorsan felszaladok a szobámba. Lerúgom a lábamról a magassarkút és arccal az ágyamba vetődök. Sírok... olyan régen sírtam utoljára. Igen, lehet, hogy eltúlzom... de ez nekem fontos. Nagyon fontos.
- Hé... bejöhetek tökmag? - nyitott be halkan az ajtón James.
- Nem... menj el. - válaszoltam visszafojtott hangon.
- Oké... csak udvariasságból kérdeztem, tudod, hogy úgy is bejövök. - mondta James és bejött a szobámba és leült az ágyamra. - Szóval: Miért sírsz kicsim? - kérdezte aggódóan.
- Semmi baj... ez olyan mindennapos tinilány dolog. :) - felültem az ágyon, a bátyámra néztem és vágtam egy erőltetett mosolyt.
- Szerintem nagyobb baj van... - nézett rám kételkedően, majd magához ölelt. - Na... tesók vagyunk, megbízhatsz bennem... mond csak el, mi nyomja a szíved.
- Hát... én csak kaptam ma egy egyest az iskolában és eltitkoltam előled, de nagyon nagy lelkiismeret furdalásom támadt... és szemétnek érzem most magam.... - kezdtem el magyarázkodni. ( Persze, ez nem a fő ok, ami miatt búslakodom. )
- Jajj Cars... nyugodtan elmondhattad volna... és emiatt ne emészd magad.
- Hát jó, de mindig kapok, ha rossz jegyet hozok haza...
- Igen, de csak azért, mert jót akarok neked. Azért, mert lehordalak a gyenge osztályzatok miatt, attól még szeretlek. Hiszen a kishúgom vagy. Tudod... ezt szeretem benned a legjobban... hogy mindig őszinte vagy velem és soha nincs semmilyen titkod előttem. Jó, most próbálkoztál előlem elrejteni ezt az egyest, de végül is, most elmondtad nekem... úgyhogy köszönöm neked... te vagy a legjobb kishúgi az egész világon. :) - magyarázta James és homlokon puszilt. - Hé, jut eszembe: Te nem mész a bálba? :o - nézett rám nagy szemekkel.
- Áh, nem... eléggé fáj a fejem. Inkább kipihenem itthon magam. -válaszoltam.
- Rendben... akkor pihenj. Ha bármi baj van, vagy kell valami, szólj... a szobámban leszek. - Mondta, és kiment a szobámból.
~Noemi~
Az összetépett papír darabjait összeszedem a földről. Kimegyek a konyhába és kidobom a fecniket a kukába. ( Megmondom őszintén, kíváncsi vagyok, mi állt abban a levélben... de biztos Carlos írta. ) Aztán visszamegyek Loganhez. Nem szólok semmit... csak nézünk egymásra értetlenül.
- Öm... mehetünk? - szólalt meg Logan.
- Igen. :) - válaszoltam.
Kimegyünk, beülünk Logan kocsijába és elindulunk. Útközben azon gondolkozunk, mi lehetett azon a papíron, ami ennyire kiborította Rebecca-t.
- Szerinted mi volt a levélben? - törtem meg a kínos csendet kérdésemmel.
- Szerintem Carlos nem viszi a bálba. - válaszolt Logan. - Egész nap valami csajról hadovált... a fotózáson ismerte meg.
- Ajajj. :|
- De biztos valami nagyobb baj lehet... mert nem hiszem, hogy Becky ennyire kiborulna. Eljött volna velünk és felváltva táncoltam volna veletek....
- Hááát.... - fordítottam el a fejem.
- Mi hát? De nem? Ilyen apró dolgon nem fakadna sírva. Mindegy, sosem tudjuk meg, mi állt a levélben.
- Becky-nek nem apró dolog.
- Miért?
- Mindegy... már így is túl sokat mondtam. - tettem a szám elé a kezem.
- Ti titkoltok valamit előlem. - gyanakodott Logan.
- Nem is igaz. - próbáltam tagadni a dolgot.
- Nonó szívem... ismerlek már és tudom, hogy mikor hazudsz... és most nem mondasz igazat. Szóval... mi folyik itt? És őszintén... - tette a jobb kezét az én kezemre. Másik kezével a kormányt fogja.
- Jó, elmondom... de megfog ölni a barátnőm.
- Nem hagyom. ;)
- Oké... de esküdj meg, hogy nem mondod el senkinek!
- Esküszöm!
- Szóval... Rebecca szerelmes Carlosba. - böktem ki a "hétpecsétes" titkot.
- Mi? :D Szerelmes? :D Jó... most az igazi titkot mond. :D - nevetett Logan.
- Ez az igazi titok Logan! Rebecca szerelmes Losba, de nagyon. Csak én tudok róla.... illetve most már te is. Titkolja, mert ha James megtudja, megöli Carlost is és őt is.
- De Becca vagy 5 évvel fiatalabb Losnál! :o
- És akkor mi van? A szerelem nem ismer határokat. És Carlosnak Becky a mindene... miért ne lehetne köztük több, mint testvériség... több, mint barátság.
- Végül is... igazad van. :) Los ugyanolyan gyereklelkű, mint Rebecca. Milyen aranyosak lennének együtt! :D Majd kertelek Losnak... hátha lesz valami. :D
- Ne! Még csak az kéne! Becky egyből levágná, hogy én mondtam el neked, hogy szerelmes.
- Jó, akkor nem mondok semmit. Megígérem. :)
Logan ígérete elhangzása után már itt is vagyunk az iskolánál. Kiszállunk a kocsiból, bemegyünk a suliba, egyenesen a színpados terembe. A terembe belépve még a lélegzetem is elakadt. Minden gyönyörű. Szuper a zene, a díszítés csodás... mint a mesékben. ... De ezt a képet megszakítja az a sok bámuló ember, akik körbe állnak engem és Logant. Mindenki ujjal mutogat és nyitott szájjal bámul minket. Persze, Logan tudja kezelni a helyzetet. Igazán aranyos... viccelődéssel próbálja eloszlatni ezt a feszült hangulatot. Sikerül mindent megoldania. Logan kimegy a mosdóba, majd odajön Celina és szokása szerint "arcoskodni" kezd.
- Na, nézd csak... a kis elkényeztetett híresség húgocska. Tudtad, hogy ez a ruhafazon már régen kiment a divatból? - kezdett sértegetni.
- Nem érdekel... nekem tetszik. - hajtottam a föld felé a fejem.
- Nem lep meg... na és... hol van a kísérőd? Ja, bocs... neked nincs olyanod.
- De van. Logan Henderson.
- Logan? A Big Time Rush-ból? Úgyan már! Majd pont egy olyan cuki srác, mint Logan, egy ilyen lánnyal jön el a bálba. :D - nevetett Celina.
- Na bocsi, itt is vagyok. - jött oda Logan.
- L-lo-log-lo-lo... Logan?! - nézte a srácot tátott szájjal Cel.
- Szia! Logan Henderson. - nyújtotta Logan a kezét.
- Tudom kivagy! Egyszerűen imádlak! Mindig a ti zenéteket hallgatom, fantasztikusak vagytok! El sem hiszem, hogy itt állok veled, egy épületben! *0* - Ajnározta Logant Celina.
- :D Aranyos vagy. :) A szép szavakért majd táncolok veled egyet. ;D - kacsintott Logan.
- Velem jöttél a bálba, úgyhogy velem táncolsz! :D - mosolyogtam Loganre.
- Persze, te vagy az én hercegnőm... tudod. ;) - mosolygott ő is.
Logan megfogja a kezem és a táncparkettre visz. Épp valami lassú dal megy, ami kifejezetten tetszik. Pedig nem bírom a lassú számokat, de ez tényleg szép. Logan és én lassúzunk, a terem közepén. Olyan meghitt minden. Csönd van és a hangulat feszült. A szívem majd kiugrik a helyéről, olyan hevesen ver. Érzem, hogy izzad a tenyerem, ami kissé kellemetlen, de most ezzel nem tudok foglalkozni... hiszen a világ legédesebb pasijával táncolok. Igen, teljesen odavagyok érte. Minden porcikájáért. Ez olyan, mint egy álom. Egy valóra vált álom. Hamupipőkének érzem most magam. :)
~Carlos~
Este 10 óra van. Éppen most parkolok a kocsimmal a garázsba. Bemegyek a ház ajtaján. Becky pizsamában a konyhában, a hűtő előtt áll. Előveszi a tejet. Kiteszi a pultra. Elővesz egy bögrét, beleönti a tejet. A Bögrébe vagy 6 kanál kakaóport szór. Berakja a mikróba és megmelegíti. Kiveszi, és a kakaóra egy marék pillecukrot rak, majd felém fordul. Ki van sírva a szeme, látszik, hogy valami nincs rendben.
- Szia tökmag. :) Minden rendben? - kérdeztem aggódva.
- Szia. Persze. - Válaszolta, majd felment a szobájába.
- Ilyen későn ilyen tömény kakaót iszol? Rosszul leszel... - mentem utána és leültem az ágya szélére.
- Nem érdekel. - mondta komoran, majd beleivott a kakaóba.
- Mi a baj? Látom, hogy van valami. Nem szeretem, ha szomorú vagy.
- Nincs semmi. Csak fáj a fejem. Valószínűleg a fáradtságtól. - válaszolta.
- Akkor jó... és tényleg ne haragudj, hogy nem kísértelek el a bálba. Csak hát... ez a lány. :) - mosolyodtam el.
- Jó volt a randi? - kérdezte Becky.
- Nagyon is! Annyira édes volt! Csináltunk egy csomó képet. El is hozta a fényképezőgépét... de én nem értek hozzá, úgyhogy ő csinálta a "művészi" képeket én meg az olyanokat -hozzá teszem, telefonnal- , amiken cukiskodunk, meg hülyülünk. :D Voltunk állatkertben, meg beültünk egy jó helyre kajálni. És nem fogod elhinni: A kedvenc kajája a corn-dog! *-* - meséltem lelkesen.
- Szuper. ... Ha nem haragszol, aludni szeretnék. - mondta Rebecca és letette a bögrét az éjjeli szekrényre, bebújt a takarója alá és a fal felé fordult.
- Persze, aludj csak. Öm, holnap eljössz velem moziba? - kérdeztem.
- Nem tudom. - felelte szűkszavúan.
- Jól van, aludd ki magad... nagyon fáradtnak tűnsz és nem is nézel ki valami jól. Jó éjszakát! - mondtam és kimentem a szobájából.
Az összetépett papír darabjait összeszedem a földről. Kimegyek a konyhába és kidobom a fecniket a kukába. ( Megmondom őszintén, kíváncsi vagyok, mi állt abban a levélben... de biztos Carlos írta. ) Aztán visszamegyek Loganhez. Nem szólok semmit... csak nézünk egymásra értetlenül.
- Öm... mehetünk? - szólalt meg Logan.
- Igen. :) - válaszoltam.
Kimegyünk, beülünk Logan kocsijába és elindulunk. Útközben azon gondolkozunk, mi lehetett azon a papíron, ami ennyire kiborította Rebecca-t.
- Szerinted mi volt a levélben? - törtem meg a kínos csendet kérdésemmel.
- Szerintem Carlos nem viszi a bálba. - válaszolt Logan. - Egész nap valami csajról hadovált... a fotózáson ismerte meg.
- Ajajj. :|
- De biztos valami nagyobb baj lehet... mert nem hiszem, hogy Becky ennyire kiborulna. Eljött volna velünk és felváltva táncoltam volna veletek....
- Hááát.... - fordítottam el a fejem.
- Mi hát? De nem? Ilyen apró dolgon nem fakadna sírva. Mindegy, sosem tudjuk meg, mi állt a levélben.
- Becky-nek nem apró dolog.
- Miért?
- Mindegy... már így is túl sokat mondtam. - tettem a szám elé a kezem.
- Ti titkoltok valamit előlem. - gyanakodott Logan.
- Nem is igaz. - próbáltam tagadni a dolgot.
- Nonó szívem... ismerlek már és tudom, hogy mikor hazudsz... és most nem mondasz igazat. Szóval... mi folyik itt? És őszintén... - tette a jobb kezét az én kezemre. Másik kezével a kormányt fogja.
- Jó, elmondom... de megfog ölni a barátnőm.
- Nem hagyom. ;)
- Oké... de esküdj meg, hogy nem mondod el senkinek!- Esküszöm!
- Szóval... Rebecca szerelmes Carlosba. - böktem ki a "hétpecsétes" titkot.
- Mi? :D Szerelmes? :D Jó... most az igazi titkot mond. :D - nevetett Logan.
- Ez az igazi titok Logan! Rebecca szerelmes Losba, de nagyon. Csak én tudok róla.... illetve most már te is. Titkolja, mert ha James megtudja, megöli Carlost is és őt is.
- De Becca vagy 5 évvel fiatalabb Losnál! :o
- És akkor mi van? A szerelem nem ismer határokat. És Carlosnak Becky a mindene... miért ne lehetne köztük több, mint testvériség... több, mint barátság.
- Végül is... igazad van. :) Los ugyanolyan gyereklelkű, mint Rebecca. Milyen aranyosak lennének együtt! :D Majd kertelek Losnak... hátha lesz valami. :D
- Ne! Még csak az kéne! Becky egyből levágná, hogy én mondtam el neked, hogy szerelmes.
- Jó, akkor nem mondok semmit. Megígérem. :)
Logan ígérete elhangzása után már itt is vagyunk az iskolánál. Kiszállunk a kocsiból, bemegyünk a suliba, egyenesen a színpados terembe. A terembe belépve még a lélegzetem is elakadt. Minden gyönyörű. Szuper a zene, a díszítés csodás... mint a mesékben. ... De ezt a képet megszakítja az a sok bámuló ember, akik körbe állnak engem és Logant. Mindenki ujjal mutogat és nyitott szájjal bámul minket. Persze, Logan tudja kezelni a helyzetet. Igazán aranyos... viccelődéssel próbálja eloszlatni ezt a feszült hangulatot. Sikerül mindent megoldania. Logan kimegy a mosdóba, majd odajön Celina és szokása szerint "arcoskodni" kezd.
- Na, nézd csak... a kis elkényeztetett híresség húgocska. Tudtad, hogy ez a ruhafazon már régen kiment a divatból? - kezdett sértegetni.
- Nem érdekel... nekem tetszik. - hajtottam a föld felé a fejem.
- De van. Logan Henderson.
- Logan? A Big Time Rush-ból? Úgyan már! Majd pont egy olyan cuki srác, mint Logan, egy ilyen lánnyal jön el a bálba. :D - nevetett Celina.
- Na bocsi, itt is vagyok. - jött oda Logan.
- L-lo-log-lo-lo... Logan?! - nézte a srácot tátott szájjal Cel.
- Szia! Logan Henderson. - nyújtotta Logan a kezét.
- Tudom kivagy! Egyszerűen imádlak! Mindig a ti zenéteket hallgatom, fantasztikusak vagytok! El sem hiszem, hogy itt állok veled, egy épületben! *0* - Ajnározta Logant Celina.
- :D Aranyos vagy. :) A szép szavakért majd táncolok veled egyet. ;D - kacsintott Logan.
- Velem jöttél a bálba, úgyhogy velem táncolsz! :D - mosolyogtam Loganre.
- Persze, te vagy az én hercegnőm... tudod. ;) - mosolygott ő is.
Logan megfogja a kezem és a táncparkettre visz. Épp valami lassú dal megy, ami kifejezetten tetszik. Pedig nem bírom a lassú számokat, de ez tényleg szép. Logan és én lassúzunk, a terem közepén. Olyan meghitt minden. Csönd van és a hangulat feszült. A szívem majd kiugrik a helyéről, olyan hevesen ver. Érzem, hogy izzad a tenyerem, ami kissé kellemetlen, de most ezzel nem tudok foglalkozni... hiszen a világ legédesebb pasijával táncolok. Igen, teljesen odavagyok érte. Minden porcikájáért. Ez olyan, mint egy álom. Egy valóra vált álom. Hamupipőkének érzem most magam. :)
~Carlos~
Este 10 óra van. Éppen most parkolok a kocsimmal a garázsba. Bemegyek a ház ajtaján. Becky pizsamában a konyhában, a hűtő előtt áll. Előveszi a tejet. Kiteszi a pultra. Elővesz egy bögrét, beleönti a tejet. A Bögrébe vagy 6 kanál kakaóport szór. Berakja a mikróba és megmelegíti. Kiveszi, és a kakaóra egy marék pillecukrot rak, majd felém fordul. Ki van sírva a szeme, látszik, hogy valami nincs rendben.
- Szia tökmag. :) Minden rendben? - kérdeztem aggódva.
- Szia. Persze. - Válaszolta, majd felment a szobájába.
- Ilyen későn ilyen tömény kakaót iszol? Rosszul leszel... - mentem utána és leültem az ágya szélére.
- Nem érdekel. - mondta komoran, majd beleivott a kakaóba.
- Mi a baj? Látom, hogy van valami. Nem szeretem, ha szomorú vagy.
- Nincs semmi. Csak fáj a fejem. Valószínűleg a fáradtságtól. - válaszolta.- Akkor jó... és tényleg ne haragudj, hogy nem kísértelek el a bálba. Csak hát... ez a lány. :) - mosolyodtam el.
- Jó volt a randi? - kérdezte Becky.
- Nagyon is! Annyira édes volt! Csináltunk egy csomó képet. El is hozta a fényképezőgépét... de én nem értek hozzá, úgyhogy ő csinálta a "művészi" képeket én meg az olyanokat -hozzá teszem, telefonnal- , amiken cukiskodunk, meg hülyülünk. :D Voltunk állatkertben, meg beültünk egy jó helyre kajálni. És nem fogod elhinni: A kedvenc kajája a corn-dog! *-* - meséltem lelkesen.
- Szuper. ... Ha nem haragszol, aludni szeretnék. - mondta Rebecca és letette a bögrét az éjjeli szekrényre, bebújt a takarója alá és a fal felé fordult.
- Persze, aludj csak. Öm, holnap eljössz velem moziba? - kérdeztem.
- Nem tudom. - felelte szűkszavúan.
- Jól van, aludd ki magad... nagyon fáradtnak tűnsz és nem is nézel ki valami jól. Jó éjszakát! - mondtam és kimentem a szobájából.
