Love Story.: Crazy Pairs.

III. fejezet

Ez nem a Hamupipőke történet

~Rebecca~

Az utolsó óránk, azaz a hatodik, dráma volt. A tanár nagyon tehetséges és vicces. Nekem az első nap nagyon bejött, jól éreztem magam az iskolában. Meg is ismerkedtem egy lánnyal, aki nagyon aranyos... Lucy a neve. Sok közös van bennünk, egész jól összebarátkoztunk. A többiek is nagyon kedvesek és jó fejek. Szóval: Szuper nap volt. ( Leszámítva a történelem 1-est ._. ) Ellentétben szegény Nonóval... már az első nap konfliktusba keveredett és neki is az az 1-es. Végül is... ez csak egy rossz nap. Logan biztos "kikúrálja" otthon.

James értem jött az iskolához és hazahozott. Most éppen az ágyam tetején ülök és írom a házi feladatomat. Az éjjeli szekrényen forrócsoki gőzölög, közben halkan szól a zene. Körülöttem a rajzaim hevernek, vagy 3 mappányi.

~Carlos~

Miután Becky-éket elvittem iskolába, elmentem a stúdióba fotózásra. Eleinte tartottam egy picit ettől az egésztől, mert új fotóst szerződtettek, szóval egy teljesen ismeretlen személyre kellett rábíznom magam. De nem kellett volna így rágörcsölni, hiszen a fotós egy ( körül-belül ) velem egykorú, csinos, aranyos lány volt. Bridgit-nek hívják. Remekül együtt tudtunk működni, sőt, össze is barátkoztunk. Telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy majd valamikor találkozunk.

Most jöttem haza, épp most lépek be a bejárati ajtón. A kocsikulcsot rádobom a konyhapultra és felsietek Beccához. Bekopogok az ajtón.

- Gyere! - kiáltott ki Rebecca.

- Szia tökmag! :) - mosolyogtam és megálltam az ágya előtt.

- Carlos! *o* - kiáltotta, felpattant az ágyról és a nyakamba ugrott.

- Hiányoztál. :) - pusziltam meg a homlokát. - Milyen napod volt?

- Hát egész jó... az iskola remek, az osztály szuper, a tanárok rendesek... mármint, a nagyja. :D Csak... kaptam egy 1-est. Félek elmondani James-nek, meg fog enni. :o

- Elmondjuk együtt. :) - öleltem magamhoz.

- Baj van Carlos? :o

- Nincs... miért? :o

- Hát... máshogy viselkedsz, mint ahogy szoktál...
- Szeretlek... és ma alig láttalak... egész nyáron velem voltál. Hiányoltalak, szokatlan volt nélküled. :D Tudod... az ölelés oldja a stresszt, növeli az összetartozás érzését és csillapítja a fájdalmat. ;)
- Fájdalom csillapító? Akkor ölelj még, mert úgy fáj a fejem, hogy mindjárt szétrobban... - mondta Becky és hozzám bújt. - És tudom, hogy szeretsz... én is szeretlek. :)

~Rebecca~

*Beep-beep! Beep-beep!*

- Hú, SMS! - nyúltam a telefonomért.
- Ki küldte? - kíváncsiskodott Carlos.
- Lucy... egy csaj az osztályból. Azt írja, ma lesz a gólyabál. Hát ez van... nincs kivel menjek, mert nem ismerem egyik fiút sem még. Meg aztán... el sem hívott senki...
- Majd én elviszlek. :) - fogta meg a kezem Los.
- Őőő... nagyon aranyos vagy, de nem lehet.
- Miért? :O
- Hahó! Híres vagy, nem kicsit. Ha megjelennél a bálon, mindenki rajtad lógna.
- Nem érdekel... akkor is elmegyek veled. ;) Majd meghúzzuk magunkat egy kis sarokban, ahol senki sem lát. :D Szóval... mikor is kezdődik?
- Este fél 8-kor.
- Oké... akkor majd a bál után elmondjuk az 1-est a drága bátyádnak. :D
- Miért utána? :o - néztem Carlosra értetlenül.
- Mert ha most elmondjuk, tuti nem enged el... ismered már, milyen. :D
- Pszt... - tettem a kezem a szája elé. - nem beszélünk így a bátyusról, szeretjük őt... csak én beszélhetek így róla. ;D
- Hé, nem szólsz Nonónak a bálról?
- Hű, igaz is! Nonó! Jajj, látod, milyen vagy? Elvonod a figyelmem minden fontos dologról... :D
- Mert én nem vagyok fontos? - fonta össze karjait Los.
- Jajj, dehogynem... te vagy a legfontosabb. :) - mondtam, és megöleltem.

~Noemi~

A nappaliban, a kanapén fekszek Logan ölében. Éppen egy vígjátékot nézünk és közben Logan próbál pattogatott kukorica szemeket dobálni a szájába, a filmre szinte nem is koncentrál. Hm... pocsékul céloz, azt meg kell hagyni, de imádni való. :D Jól el vagyunk. Az összes rossz gondolatom elszáll "Mr.Ügyetlen" közelében. Ez most is így van.

- Bocsi, hogy megzavarom ezt az idillikus pillanatot, de muszáj újságolnom. - jött oda hozzánk Becky.
- Rebecca... te nagyon sokat beszélsz. - nézett halál komoly fejjel és tátott szájjal Logan Becky-re.
- Aha, én is szeretlek Logan. - bólogatott Rebecca, majd nyakon vágta Logant. - Na szóval... Lucy küldött egy SMS-t.............
- Ki az a Lucy? - szakítottam félbe mondanivalója közepén.
- Jaaa, az egyik osztálytársunk. Tök jóba lettem vele. Na, szóval: Küldött egy SMS-t, hogy ma lesz a gólyabál. - nézett rám izgatottan.
- Aha... Én nem megyek. - fordítottam el tőle a fejem.
- Kihagynád a gólyabált? :o -nézett rám nagy szemekkel.
- Ki. - válaszoltam. Persze, nagyon szeretnék elmenni este, de az eszem azt súgja, hogy nincs értelme. Hiszen ma a fél suli előtt leégetett Celina.
- Amiatt a hülye csaj miatt nem akarsz jönni? - tette csípőre a kezét Becca.

- Persze... eszemben sincs elmenni. Megint csinálna valamit és akkor nem csak a fél, hanem az egész iskola előtt megszégyenít.
- Nehogy kihagyd a gólyabált egy idióta kiscsaj miatt! Csak féltékeny... pont ezért kell elmenned. Hogy megmutasd neki, milyen egy igazi királylány. El is kísérlek a bálba. :) - mosolygott Logan és megfogta a kezem.
- Na, látod? Még Logan is képes kockára tenni az életét miattad. :D - mosolygott Becky.
- Ko-kockára tenni az életem? :o - értetlenkedett Logan.
- Igen! Gondolj bele: Egy óriási épület, tele fiatal lányokkal, akik rajonganak érted.
- Hát, most még jobban kedvem támadt elmenni. :D - nevetett Loggie.
- A csajok miatt, mi? :D - kérdeztem nevetve.
- Neeeeeem, hogy gondolhatsz ilyet? :D - nevetett ő is.
- Na, jó... elmegyek veled te nőcsábász. :D
- Szuper! Akkor indulás ruhát venni! Jajj... vagy is indulás pénzt kérni a tesóktól. :D - lelkesedett Becky.

~Becky~

Nonóval egyből akcióba lendülünk. Felmegyünk a bátyáink szobájába. James és Kendall szobája egymással szemben van. Megállunk a szoba ajtók előtt, egymással szemben.

- Először megyek én "kéregetni". :D Ha kijöttem, elmondom mi volt, várj meg. - adtam az utasítást a barátnőmnek. Ő csak bólogat és közben mosolyog. ... Lehet, hogy nagy dolgot csinálunk egy kis pénz kéréséből... de a fiúk nem veszik jó néven, ha kunyerálunk tőlük. Nem szeretik, ha kihasználjuk a munkájukból származóelőnyöket. Szerintük, azért, mert rockstar-ok kishúgai vagyunk, ugyanúgy kell viselkednünk, mintha egy cseppnyi hírnévvel sem rendelkeznénk. Nem szeretnék, ha elvárnánk a kivételezést.

- Szia James... - mentem be James szobájába széles vigyorral az arcomon.
- Mi van tökmag? - mosolygott.
- Á, semmi... csak olyan rég mondtam már neked, hogy szeretlek... szóval most mondom: Szeretlek bátyus. :) - kezdtem el hízelegni. Alig bírom ki nevetés nélkül. :D

- Lázas vagy? :o - tapogatta a homlokom. - Nem érezlek melegnek.
- Nem vagyok rosszul. :) - csak mosolyogtam, mosolyogtam és mosolyogtam.
- El is hitted, hogy komolyan kérdezem szívem? :D Na... mit szeretnél? :D - nevetett.
- Tudom, hogy nem szereted, ha kéregetek... de ma van a gólyabál és nincs ruhám....
- Oké, tessék... ennyiből szerintem kijön egy szép ruha. - nyomott a kezembe James egy összeget.
- Huh... köszi! - megöleltem Jamest és kimentem a szobájából.
- Na, mi volt? - kérdezte Nonó széles mosollyal az arcán.
- Mindenféle vita nélkül, egyszerűen a kezembe nyomta a pénzt. :o Meglepett. :D - válaszoltam. - Na, most te jösz. :D

~Noemi~

- Hé Kendall.... - mentem be a tesóm szobájába.
- Mi az húgi?
- Bál lesz ma, nincs ruhám, kell pénz, adsz? :D
- Hát ez aztán konkrét volt... :D - nevetett Kendall. - Persze, hogy adok... de csak a bál miatt. Nem csinálunk belőle rendszert. ;)
- Kösziii, imádlak! - megpusziltam az "adakozó" bátyám arcát, majd visszamentem a folyosóra, Becky-hez.
- Mehetünk vásárolni? :D - lengette a pénzt a levegőben.
- Indulás! :D
- Hova mennek a szép hölgyek? - jött oda Logan.
- Megyünk a bálra ruhát vásárolni. - válaszoltam.
- Elvigyelek titeket?
- Nem kell, majd buszozunk. :) - megöleltem Logant. Felkapjuk a dzsekinket és már kint is vagyunk a házból.

Busszal 20 perc alatt a Rodeo Drive-ra értünk. ( Igen, mi ott vesszük a cuccainkat. :D ) Rengeteg boltot körbejárkáltunk, de még nem találtunk egy olyan ruhát sem, ami tökéletesnek mondható. Most is csak járkálunk.... és hopp! Megakad a szemem egy csodálatos ruhán... pontosabban kettőt. Berohanunk a boltba, felpróbáljuk a ruhát. Tökéletes! Vissza öltöztünk, becsomagoltattuk a ruhát és megvettük őket. Hála istennek cipőt nem kellett venni... az van otthon, egy egész hadseregnek elég lenne. ( Már ha a katonák hordanának magassarkút. :D )
Hazamentünk. Ránézek az órára... Úristen, este, 17:45 elmúlt! Gyorsan felrongyolunk, felkapjuk a ruháinkat. Egymás sminkjét megcsináljuk, úgy ahogy az a jó barátnőkhöz méltó.
Több, mint 30 perces tollászkodás után elkészültünk. Lemegyünk a lépcsőn, a nappaliba. Logan már várt engem, de Carlos sehol.

- Azta... :o Csodásan néztek ki. *w* Nonó... mint... mint egy igazi királylány. - mondta tátott szájjal Logan.
- Köszönöm Logan. :D Te is nagyon jól nézel ki. :)

~Rebecca~

- Jaja, mindenki jól néz ki... de hol van Carlos? :o - kérdeztem aggódva. - Nemsokára kezdődik a bál!
- Öm, hagyott neked egy cetlit az asztalon... - mutatott az asztalra Logan.

A konyha asztal felé indultam. Áh, ez rosszat sejtet.... felveszem a kezembe a cetlit és olvasni kezdem:

Tökmag!

Ne haragudj, de nem tudok vele menni a bálba. A mai fotózáson megismertem egy lányt, telefonszámot cseréltünk és lebeszéltünk egy randit mára. Én idióta elfelejtettem. Ne haragudj, majd bepótoljuk egy mozival. :)

Puszi, Carlos.

Ui.: Nagyon szeretlek!