Crazy Pairs. | II. fejezet

Figyelem! Új szereplő a láthatáron! 

Jellemzését megtaláljátok a szereplők között!

Neve: Celina King. ( ejtsd: Szelina King. ) 

II. fejezet

Első nap az iskolában = A legrosszabb nap a Világon

~Carlos~

   Hétfő és reggel. Utálom ezt a két szót. Hajnali fél 6 óta fent vagyok, ugyanis a szomszéd kutyája úgy ugatott, hogy felébresztett és utána nem tudtam visszaaludni. Most negyed 7 van és Becky reggelijét gyártom. Tegnap éjfél után került ágyba, mert sok volt a munka a házzal. ( Még most is van egy csomó dolog, amit meg kéne csinálni. ) Szóval, az ébresztőóráját elfelejtette beállítani, így én fogom felébreszteni. 

- Szia Carlos! Mit csinálsz te ilyen korán? :o Ilyenkor még aludni szoktál. :D - jött a konyhába Nonó jókedvűen és leült a pulthoz.

- Szia! Reggelit csinálok az alvó csillámpónimnak. :D És igen, furcsa, hogy korán fent vagyok... de úgy ugatott az a bolond kutya, hogy nem bírtam aludni. - válaszoltam.

- Jaaaaj, de cuki vagy! :D Rebecca biztos örülni fog neki... amúgy meg olyan aranyosak lennétek együtt. :$ 

- Na... Cars a legjobb barátom, nem akarok ezen változtatni. Ha összejönnénk -amit kötve hiszek- biztos vége lenne a barátságunknak... nagyon de nagyon szeretem őt, és nem szeretném megbántani semmivel. - vettem komolyra a szót.

- Öhm, oké. De csak vicceltem. :o Nem kell ilyen komolyan venni. :D Na, megyek még egy kicsit TV-zni suli előtt. 

- Oké, menj csak... én meg megyek, felébresztem Beckyt.

  Nonó elmegy a konyhából, bemegy a nappaliba, a kanapéra ül, és bekapcsolja a TV-t. Én a tálcára rakom a műzlit, amit "csináltam", majd felmegyek az emeletre. Bemegyek Rebecca szobájába, a kaját az íróasztalára teszem, én pedig leültem az ágya szélére.

- "The music sounds better with u, baby. It feels like. It feels like..." - kezdtem el énekelni.

- Carlos.. :3 - szólalt meg Becky és felült az ágyon.

- Csináltam neked reggelit tökmag. :) - mosolyogtam.

- Jajj, de aranyos vagy! Te vagy a legjobb ébresztőóra, nem kell a telefonom. :D - mosolygott Becky és megölelt.

- Tessék, behoztam neked. :) - raktam a tálcát az ölébe.

- Köszönöm. :) - hálálkodott.

- Hányszor köszönöd még meg? :D Ez természetes... nem akarom, hogy éhen halj. :D Na... edd meg a reggelid, öltözz fel és elviszlek iskolába titeket. - megpusziltam Becky homlokát és kimentem a szobájából. 

~Rebecca~

   Istenem, ez a Carlos annyira édes! És az az írás, ami rá van írva a kanálra... mindjárt elájulok! *w*  "Jó reggelt gyönyörűm." Igazán szép és figyelmes gesztus tőle. Ez a nap fantasztikusnak indul, remélem ilyen lesz később is.

   Megettem a reggelit. A tálat az ágyam melletti éjjeli szekrényre teszem. Nagy nehezen kikászálódok az ágyból és a szekrényem elé állok. Keresek valami ruhát, amit megfelelőnek találok az iskola kezdéshez. Kiveszek egy fekete cicanadrágot, egy fehér pólót és egy rózsaszín, kötött pulcsit. Felöltözök, aztán a fürdőszobámban lévő tükörhöz megyek. Nagy tollászkodásba kezdek. Elkészültem mindennel, majd a műzlis tállal a kezemben lemegyek a lépcsőn. Beteszem a koszos edényt a mosogatógépbe, aztán leülök Nonó mellé a kanapéra, és csak mosolygok, mint a "tejbe tök."

- Töröld le ezt a mosolyt az arcodról... megijesztesz. :D - mondta nevetve Nonó.

- Nem megy. :D Olyan jó kedvem van. :D - nevettem én is

- Jókedv? Hétfőn reggel? Te valami UFO lehetsz... - viccelődött.

- Hát figyelj... James húga vagyok. Ő meg egy űrlény, vagy hogy szoktátok mondani. :D 

- Hééé, én nem vagyok űrlény... most megsértődtem. :c - Jött oda durcás képpel James.

- Oké, akkor hogy ne legyél egyedül, Kendall, Logan és Carlos is földönkívüli. :D - nevetett Nonó.

- Haha, ez nagyon jó! :D - nevettem egyre jobban.

- Csajok, indulhatunk? - Lóbálta Los a kocsikulcsot és az ajtó elé állt.

- Igen! - mondtuk egyszerre Nonóval. 

- Legyél jó, és nincs pasizás! Szeretlek húgi. :D - ölelt meg James.

- Jajj, nem ittam tejeskávét! - kaptam a fejemhez.
- Azt is csináltam. :D - mutatott az asztalra Los. - Már 8 éves korod óta minden reggel iszol, nem felejtettem el. :D 

   Gyorsan felkapom a tejeskávét, kimegyünk a házból, egyenesen Carlos kocsijába.

~Noemi~

   15 perc alatt odaértünk a gimihez. Kiszállunk a kocsiból és bemegyünk az iskolába. Hááát... más mint az általános. Nagyon más. Sőt: Ez a gimi más, mint a normális gimik. Minden csupa szín, csupa egyéniség. Mindenki táncol, énekel, zenél a folyosókon... esküszöm, olyan, mint a Victorius című sorozatban. :D 

- Cars... én félek. :o - fogtam meg Carly kezét.

- Nyugi Cass... ez is csak egy gimi. :D - nyugtatgatott.

- Neeem, itt egy csomó tehetséges diák van, én meg átlagos vagyok. 

- Ha átlagos lennél, nem vettek volna föl te bolond. :D Remek táncos vagy, bízz magadban! ;) - ölelt meg Becky.

- Imádlak! :) Na, keressük meg a szekrényünket... remélem, egymás mellett vannak. :D - lelkesedtem fel.

   Elindulunk megkeresni a szekrényünket, de amennyire szerencsések vagyunk, persze, hogy nem egymás mellett vannak. Elég távol vannak egymástól. Bepakolunk a szekrényünkbe és elindulunk megkeresni az osztálytermet, ahol éppen óránk van. Megtaláltuk.

- A B15-ös... ez az nem? - mutattam rá a tőlünk 2 méterre lévő teremre.

   Bemegyünk. Rengeteg új arc. Vannak szimpatikus emberek és kevésbé szimpatikusak is. Van 1 csaj, aki nagyon, de nagyon nem szimpatikus. 2 sráccal beszélget, de ahogy teszi-veszi magát, és ez az iszonyatosan idegesítő kuncogás... kíváncsi vagyok, hogy fog hozzánk viszonyulni.

- Mindenki üljön a helyére! - jött be az ajtón egy húszas éveiben járó, rövid szőke hajú, szemüveges, fehér bőrű, szeplős, eléggé csinos nő. - Már említettem, hogy lesz még két személy, akik ebbe az osztályba fognak járni, csak nem tudtak eljönni az évnyitóra, és az első hetet is ki kellett hagyniuk. Nos, ők mától részt vesznek az osztály minden napi életében. Én Miss. Jesmine vagyok, kérlek lányok, mutatkozzatok be! - nézett ránk a nő.

- Én Carly Rebecca Maslow vagyok... - szólalt meg először Becky.

- Várjunk... James Maslow-hoz van valami közöd? - szólt közbe az egyik lány.

- Öhm, igen... a húga vagyok. 

- Király! Híresség az osztálytársunk! - kiáltott egy srác.

- És miben vagy tehetséges? - kérdezte az a kényes csaj flegmán.

- Énekelek, és rajzolok... de a színészkedés is megy. 

- Én Noemi Cassie Schmidt vagyok, és igen, Kendall Schmidt testvére, mielőtt valaki megkérdezné. Én táncolok... és nekem is megy a színészkedés.

- Na tessék... újabb két elkényeztetett híresség húgocska... nincs túl sok belőletek Hollywood-ban? - szólt be a "nagyon nem szimpatikus csaj."

- Celina! Maradj csendben! Senki nem kérte, hogy kommentálj! - Szólt rá Miss. Jesmine.
- Pff... elnézést... -.- - "kért bocsánatot" flegma stílussal. 

   Az iskola remek. Az osztálytársaink nagyon rendesek, közvetlenek és jófejek. ( Mármint, a többségük. ) A tanárok... hát.. egy részük egész normális. Viszont: ma én is és Becky is kaptunk egy 1-est. Ugyanis dolgozatot írtunk a 4. órában történelemből, és mivel a múlt héten hiányoztunk, lemaradtunk az anyagról. Hiába magyaráztunk a tanárnak, hogy nem voltunk itt és nem tudtunk tanulni, akkor sem tett kivételt. Szuper... Én még nem is kapok majd olyan nagy leszidást, de Rebecca... hajajj. James mindig a legjobbat követeli tőle és szó szerint megeszi, ha 4-esnél rosszabb jegyet visz haza. Azért Kendall sem fogja szó nélkül hagyni, de hát... ez van. 

   Most csöngetnek be. Én vagyok egyedül a folyosón, ugyanis most jöttem ki a WC-ből és még ki kell vennem a könyveimet a szekrényemből. Hirtelen megjelenik Celina, a "görénycsaj" az osztályunkból. Egy pohár turmix van a kezében és nagyképűen, csámcsogva rágózik. Próbáltam a legkevésbé láthatatlan lenni, de amilyen szerencsés vagyok, tuti belém köt. 

- Hé... nem tűnt fel, hogy ugyanolyan fölsőd van, mint nekem? - szólt hozzám.
- Nem. - válaszoltam röviden. Válaszadás közben nem néztem a szemébe.
- Mivan? Félsz tőlem? - kérdezte nagyképűen.
- Nem. 
- Csak ennyit tudsz mondani? Nem?
- Nem... - sütöttem le a fejem. Még mindig kerültem a tekintetét.
- Fú, hallod... te nagyon szánalmas vagy. Anyukád nem tanított meg, hogy ha beszélsz valakivel, annak az illetőnek a szemébe kell nézned?
- Nem élek anyukámmal. - válaszoltam halkan. Viszont kezdtem egy kicsit ideges lenni.
- Jaaa, persze. Te Kendall Schmidt pici, egyetlen, elkényeztetett hugicája vagy.... aki lopja a stílusom. - mondta, és leöntötte a pólómat. 
- Hé! Ez most mire volt jó Celina?! - emeltem fel a hangom.

- Te velem nem kiabálsz! És tanuld meg, hogy ennek az iskolának én vagyok a királynője! Szóval senki nem lehet ugyanolyan ruhában, mint én! Még te sem, "miss híres a bátyám"! - Kiabált. A pólóm felé kapott, belemarkolt, és rántott rajta egy óriásit. Kiszakított belőle egy nagy darabot. ( A póló, ami rajtam van, elég vékony anyagból készült, nagyon könnyen szakad. ) Ekkor már szinte a fél iskola a folyosón állt és körbevettek minket. 
- Na? Megértetted? BTR palánta... - nézett rám vigyorogva. 

   Szó nélkül elrohanok onnan. Kimegyek a suli elé és leülök a lépcsőre. 5 percnyi szégyenkezés és gondolkozás után megjelenik mellettem Becky. Odajön és leül mellém.

- Jól vagy? - karolt át Becca.
- Nem... normális iskolát akarok, normális emberekkel. Ez nekem... túl sok. - válaszoltam lehajtott fejjel.
- Nem adhatod fel már az első nap egyetlen komisz csaj miatt! - bíztatott.
- De ő nem csak komisz, hanem egy idióta, beképzelt, kényes, hülye.... ah... - fogtam a fejem.
- Hé.. hívd fel Kendallt. Biztos érted jön.
- A szekrényemben van a telefonom.
- Tessék, itt az enyém. - nyújtotta Rebecca a telefonját.
- Köszi. :) - mosolyogtam rá. 
- Nincs mit. Na, de én visszamegyek órára. Szólok, hogy jött érted a bátyád. - Becky megölelt engem és visszaszaladt a suliba.

   Bemegyek a telefon névjegyzékébe. Megkeresem Kendall számát a névjegyzékben. Logané épp alatta van. "Hm... inkább Logant hívom föl. Semmi kedvem hallgatni Kendallt és a szidalmazását, az 1-es és a balhé miatt." - gondoltam magamban. 

- Szia Logan... Nonó vagyok... -szóltam a telefonba letörten.
- Hé királylány... mitől ilyen szomorkás a hangod? :o - kérdezte meglepően.
- Ez a legrosszabb nap az egész Világon... értem tudsz jönni? 
- Persze. Rögtön indulok! - mondta és letette a telefont. 

   15 perc múlva itt is van értem Logan. Dühösen vágom be a táskámat a kocsi hátsó ülésére. Ki sem nyitom a kocsi ajtót, átugrom és behuppanok behuppanok az anyós ülésre. Összefont karokkal, lehajtott fejjel motyogni kezdek magamban.

- Hát veled meg mi van? - kérdezte Logan.
- Semmi... - kaptam fel a fejem.
- És... és mi van a ruháddal? :o - rakta fel a kezeimet Logan az égbe, hogy jobban megnézze a tönkrement pólómat. - Te verekedtél? :o - nézett rám nagy szemekkel.
- Nem verekedtem... van egy csaj, aki iszonyat bunkó. Kötekedett, leöntött, elszakította a felsőm és beégetett a fél iskola előtt. Tök jó, nem? 

- Jajj szivem... - ölelt magához Logan. - Figyelj! Hazamegyünk, megiszunk egy forrócsokit, aztán sütök neked valamit... és ha van kedved, nézhetünk filmet is. :) 
- Oké... de.. te sütni? :D Fel fog gyulladni a ház. :D - nevettem el magam.
- Ne nevess. :D Ja, de.. nevess, gyönyörű vagy, ha mosolyogsz. :) - Logan megpuszilta a homlokom és elindultunk haza.