Crazy Pairs. ( Új történet! ) | I. fejezet

Információ: ~valaki~ : így jelölöm, hogy éppen kinek a szemszögéből olvashatjátok a történetet.

I. fejezet.

Újra Los Angeles-ben.

~Rebecca & Noemi~

   Testvére lenni egy popsztárnak sosem volt egyszerű... senki nem állította, hogy az. Nehéz... Állandó költözködés a turnék miatt. Szinte fél évente iskolát kell váltani és eléggé nehezen illeszkedünk be... mert mi vagyunk azok a csajok, aki világhírű sztárokkal élnek együtt. Akik James Maslow és Kendall Schmidt kishúga. A kis elkényeztetett, gazdag, önző sztárhúgocskák. De.. legtöbbször nem vagyunk kiközösítve, sőt: Sokszor mindenki a mi "barátunk" akar lenni, hogy nagyobb népszerűségre tegyenek szert az iskolában. Hála istennek, megtanultuk ezt kezelni. Tudjuk, kik az igazi barátaink. 

~Rebecca~

  

   A nyári turné miatt, ami tulajdonképpen Európában zajlott le, el kellett költöznünk Amerikából, Angliába. Véget ért a nyár és vele együtt a turné is. Én és Nonó a gimnáziumot kezdjük idén. Választhattunk, hogy melyik iskolában szeretnénk kezdeni. Los Angelesben ( A szülővárosunkban ) , a Művészeti Gimnáziumot választottuk. Szeptember első hetén, szombaton értünk a srácok L.A.-i házába, ezért ezt a hetet kihagytuk, nem mentünk iskolába.
Most vasárnap van, és próbáljuk otthonossá varázsolni az "új" házunkat.
   Én a saját szobámban ülök az ágyamon. Körülöttem színes dobozok hevernek. Mindegyikben más -és más dolog van. Magamhoz húzom az egyiket, belenyúlok, és egy kép akad a kezembe. Carlos és én vagyunk rajta. Feltört bennem pár röhejes emlék. A szám mosolyra húzódott, majd a képet az éjjeli szekrényemre tettem.
- Hahóó! Egy Rebecca nevű csillámpónit keresek.. Nem látta kedves? A Carly névre is hallgat... -nyitott be az ajtón mosolyogva Carlos
- Most kezdjek el nyihogni? Vagy... milyen hangja van egy csillámpóninak? :D - feleltem nevetve.
- Bolond lány.. :D Tökmag, James lent pakol és megkért, hogy szóljak, hogy vidd el Fox-ot sétálni. :) - mondta Los és leült mellém, az ágyra.
- Jaaaajj... én is pakolok... - forgattam szemeim.
- Mit pakolsz? - kérdezte kíváncsi hangon Carlos és belenyúlt az egyik dobozba.
- A személyes holmijaim... képek, fotók, rajzok... tudod, amiket segítened kellett volna felhozni, de nem tetted.
- Jujj, bocsi picúr... elmentem fagyizni helyette. :o - fogta a fejét a feledékeny srác.
- Ó, szóval fagyizni? :D Jólvan Carlos, ezért még kapsz. :D De most nem kínozlak meg... most kiengesztelhetsz azzal is, ha eljössz velem kutyát sétáltatni... és veszel nekem fagyit. :D - néztem nagy, kiskutya szemekkel Losra.
- Oké, menjünk... de nehogy azt hidd, hogy félek tőled! - Carlos nyomott egy puszit az arcomra és a lépcsőn lefelé szaladva kiabált vissza: - A ház előtt megvárlak!
- Fel kéne venni egy dzsekit... odakint most állt el az eső. - gondolkoztam hangosan. Elkezdek túrni a dobozok között, mikor beugrott, hogy a ruhámat a nappaliban hagytam, a fehér kanapén. Pfú, James-től biztos kapok... utálja, ha rendetlenséget hagyok magam után.
   Lementem a lépcsőn a nappaliba. James éppen a konyhában csinál valamit, háttal áll nekem. Én addig halkan a kanapéhoz lopakodok, hogy ne vegyen észre. De az a sok papír, meg zacskó, amik a földön hevertek, megakadályozták a hang nélküli lábujjhegyen való közlekedési módszerem. Rájuk lépek és hirtelen hanyatt vágom magam.
- Te jó Isten, jólvagy Carly?? - szaladt hozzám James aggódva és felsegített
- Jól vagyok... csak ez a sok hülye izé... megcsúsztam rajtuk.
- Szuper... akkor el tudod pakolni a ruháidat a kanapéról. Ja, és az "izéket" is felszedhetnéd majd a földről, ha lesz időd. - nézett rám James kissé mérgesen
- Hááát, igen... de most küldtél el kutyát sétáltatni... most ez hogy is van, kedves bratyókám? :D
- Majd akkor elpakolsz, ha kivitted Fox-ot. Tudod, hogy nem szeretem, ha kupit csinálsz..
- Tudom, tudom... na, hol van az a dög? :D Foooox! - kiabáltam a kutyának, aki 3 másodperc múlva már mellettem is termett. Leguggolok hozzá és a fekete, rózsaszín színű tappancsnyomokkal díszített pórázt ( amit én vettem neki. :D ) a nyakörvére csíptettem.
- Na, akkor indulás! - jelentettem ki, majd rántottam egyet finoma Fox pórázán, jelezve, hogy jöjjön utánam.
- Hohohó, kisasszony! Állj csak meg! Egy szál pólóban nem mehetsz sehová. Vegyél fel egy pulcsit, vagy egy vékonyabb kabátot... nem rég állt el az eső, kicsit lehűlt a levegő. - okoskodott James. Persze, tudom, hogy csak jót akar és hogy apát szeretné helyettesíteni, ezért eltűröm és szót fogadok neki.
- Oké... egyébként is egy dzsekiért jöttem le, csak megfeledkeztem róla.^^ Öm, Carlos is jön velem, ne keressétek. :) Sziasztok! - azzal ki is mentünk a lakásból. Carlos a járdán ül és kavicsokat dobál az út túloldalára. Kapucni a fején. Látszik rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik...
- Calos! - szóltam oda neki. - Indulhatunk?
- Persze. Azt hittem, már sosem jössz. :D - mosolygott rám Los és megölelt. - Akkor indulás.



~Noemi ~

   Kendall és én a garázsban rámolunk. Pontosabban ő rámol, én pedig egy kis fehér sámlin üldögélve internetezek a telefonomon. Egy cipőt keresek, amit a múltkor láttam a neten laptopozás közben. Nagyon megtetszett és meg szeretném venni, de a bolond fejemmel elfelejtettem elmenteni, vagy kiírni egy papírra az oldal nevét, ahol találtam. Remek... ráadásul még az e havi zsebpénzemet sem kaptam meg Kendall-től a költözködés miatt.
- Cass, idejönnél és segítenél végre valamit?! Ha egyedül csinálom, még holnap utánra sem végzek. - szólt Kendall mérgesen.
- Mindjárt, mindjárt... csak még...
- Nincs mindjárt, megy csak, meg de. Jössz és segítesz! - parancsolt rám. Ekkor kaptam egy SMS-t Becky-től. "Carlossal együtt sétáétatjuk Fox-ot... szószerint! Együtt fogjuk a kutyapórázt! Olyan cuki ez a srác! :$" Miután elolvastam az üzit, mosolyra húzódott a szám. Édes ez a lány... Carlos legkisebb megmozdulásáért is rajong. Hm... mondjuk én is így viszonyulok Loganhez, szóval... megértem. Éppen írni kezdem a választ a barátnőm üzenetére, mikor drága bátyám kikapja a kezemből a telefonom és zsebre vágja.
- Hééé! Add vissza! - kiabáltam rá.
- Csak akkor, ha segítettél egy kicsit.
- De Becky írt és válaszolnom kell neki! - mentegetőztem.
- Nem érdekel! Nyomás, pakold ki a dobozokat! - parancsolt rám Kendall.
- Hát én pedig akkor is visszaszerzem a telóm... - mondtam halkan, odaszaladtam a testvéremhez és kikaptam a zsebéből a készüléket.
- Naaa, adod vissza te kis szemtelen! :D - kezdett el nevetni a testvérem. Hátulról rám támadt és elkezdett csikizni.
- Oké, oké, oké, oké Kendall!! Ne csikizz, segítek, csak hagyj békén! - kiabáltam és  közben próbáltam kiküzdeni magam drága bátyám karjai közül.
- Rendben, de a telefon nálam marad. ;D
- Sziasztok.. végeztetek már? - jött be Logan a garázsba.
- Neeeeeeem, mert a drága kishúgom egyfolytában kockul és nem hajlandó segíteni! - vágta rá Kendall
- Na de királylány.. hát szabad ilyet? :D - kérdezte nevetve Logan.
- Igen! :D Cipőt akarok rendelni, plussz Rebecca is írt. Kendall el vette a telefonom! :D - válaszoltam nevetve. Logan nem mond semmit, csak odajön hozzám és hátulról megölel.
- Visszaszerzem a telefonod, aztán elszöksz Kendall-től és megnézünk egy jó kis vígjátékot. ;) - súgta a fülembe.
- Haver... add csak ide Nonó telefonját. Nyugi, nem kapja vissza... csak nem szeretném én se, ő se, hogy baja essen, amíg dolgozol. Gondolom te sem akarsz neki újat venni. :D - mondta Logan Kendallnek széles mosollyal az arcán.
- Oké, tessék.. vigyázz rá. - adta oda Kendall a telefont Logannek.
- Na, szia tesó... majd megnézem, hogy állsz... - mondtam és a garázsajtó felé vettem az irányt.
- Hová-hová kisasszony? :o - kérdezte a bátyám nagy szemekkel.
- Megyek, megnézünk egy filmet Logannel. ;D És köszi a telefont. :P - mondtam mosolyogva és közben csúfolódóan nyújtogattam a nyelvem.
- Ezért még kapsz! - kiabált utánam Kendall. Logan és én nevetve megyünk fel a szobámba. Bekúszok az ágyamba és egy puha plédet magamra terítek. Logan mosolyogva néz rám, aztán a sok száz CD és DVD között kezd el kutakodni... majd kiválaszt egyet és beteszi a DVD lejátszóba.
- Háh, ez az egyik kedvenc filmem! :D - mutogattam a TV-re.
- Tudom, azért választottam ezt.... meg azért is, mert olyan aranyosan nevetsz. :3 És ezen a filmem sokat lehet röhögni. - mosolygott Logan.
- Na, gyere ide hozzám. :D - csúsztam arrébb. Logan feljön mellém az ágyba, neki támaszkodik a falnak és ő is betakarózik. Körülbelül 45 perc múlva Kendall jött be a szobámba.
- Hát itt meg mi folyik? - kíváncsiskodott.
- Filmet nézünk. - feleltem.
- Oké, jövök én is! - mondta Kendall és feljött ő is az ágyra és közénk furakodott. Remek... végre lehetett volna valami Logan és köztem, erre a drága bátyám tönkreteszi az esélyt az első csókra.