Egy lány naplója.* | XIV. fejezet

XIV. fejezet

"A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát."

   Mikor még normális, átlagos életet éltem, Shane volt az első, igazi szerelmem. De teljesen megváltozott 1 hónap után. Cigizni és piálni kezdett, rossz társaságba keveredett. Rengeteg zűrös ugye volt a rendőrséggel... kishíján börtönbe került. Engem is bele akart vinni a rosszba, de hála istennek, hogy azokban a pillanatokban ott volt velem a gondoskodó anyám és az okos nővérem, akik nem hagyták, hogy tönkretegyem magam. Ki akarna egy ilyen barátnője lenni? Szégyenkeztem miatta, míg vele voltam. Nem akartam az a csaj lenni, akire ujjal mutogatnak, hogy "Nézd, ott jön az a lány, aki annak az elmebajosnak a csaja." Szóval, szakítottam vele. Szakításunk után 2 nappal Melissával szűrte össze a levet, ami azért fájt, mert megesküdött rá, hogy szeret. Nem szabadott volna neki hinnem. Mint minden ilyen fajta pasi, ő is csak "arra" tudott gondolni... biztos vagyok benne. Nem tudom, hogy Mel és ő még együtt vannak-e... de ha együtt vannak, nem tudom, miért írkál nekem szerelmes levelet Shane.

   Vissza raktam a levelet a borítékba és a szobámban lévő szekrény tetejére dobtam. Remélem elfelejtem, hogy oda tettem... ugyanis semmi kedvem Shane-el újra valamilyen kapcsolatba kerülni. Olyan fáradt voltam, hogy le se fürödtem. Úgy, ahogy voltam, ruhástól döltem be az ágyba. Még fél órát forgolódtam és agyaltam ezen a Shane-es dolgon, aztán elaludtam. 

   Délelőtt 11-kor keltem fel a telefonomra. James hívott, hogy sütit sütnek, menjek át. De sajnos nemet kellett mondanom. Ugyanis ez az idióta lent vár a medencénél. Gyorsan magamhoz tértem, rendbe szedtem magam. Felkaptam magamra valami viszonylag laza ruhát, amiben melegem sincsen, de nem is fázok, megcsináltam a hajam és lementem a medencéhez. 

   Shane egy napágyon ült és egy kicsi dobozt szorongatott a kezében. Mikor megláttam, nem hittem a szememnek, alig ismertem meg. Az a sok undorító fém cucc nem volt az arcán, a tetoválásai eltűntek, a vörös melírcsíkok felszívódtak. Nem a szokásos, rocker stílusú bőr ruhákban feszített. Úgy nézett ki, mint egy normális tinédzser. Vettem egy nagy levegőt, odamentem hozzá és megérintettem a vállát.

Nicole: - Szia Shane...
Shane: - Hé, Nicole.! Hű, gyönyörű vagy, mint mindig.:)
Nicole: - Hagyjuk ezt... miért jöttél ide.?
Shane: - Öh... hösszú sztori. Legyen annyi elég, hogy el kellett jönnöm Minnessotából.
Nicole: - És miért hívtál ide.? 
Shane: - Mert most egy ideig itt lakom és csak te rád számíthatok.
Nicole: - Semmi okom nincs rá, hogy segítsek neked.
Shane: - Tudom, hogy tönkre tettelek... ne haragudj. Tudom, hogy egy gigantikus idióta vagyok. De már megváltoztam, hidd el. Jártam elvonókra és pschihológushoz.
Nicole: - Jólvan... segítek neked beilleszkedni és valamilyen úton elindulni.
Shane: - Tudtam, hogy rád számíthatok... köszönöm.:) Ezt a kis ajándékot neked hoztam.. ez amolyan "bocsánat kérő" ajándék.:)

   Shane átadta a dobozt. Kinyitottam és egy gyönyörű Louis Wuitton karkötőt pillantottam meg. Eléggé meglepődtem. Pont az én stílusom volt... durva, hogy ennyi év után emlékszik, hogy mit szeretek. Arról nem is beszélve, hogy egy vagyonba kerülhetett. Csak néztem rá nagy szemekkel. Egy egyszerű köszönömöt sem tudtam kinyögni. Csak dadogtam...

Nicole: - Hk... khm... kö... én...
Shane: - Nem kell megköszönnöd.:) Ez természetes.:) Azok után, amiket tettem veled...
Nicole: - Én már túlléptem rajta... tedd meg te is.:)

   Shane nem mondott semmit, csak megölelt. Nem tudom, hogy most ez pontosan mit is akar jelenteni, de viszonoztam az ölelést. Aztán odamentünk a recepciós pulthoz, kértünk neki egy lakás kulcsot és felvezettem az új otthonához. Megmutattam neki a BTR lakását, hogy majd ha berendezkedett és elkészült, jöjjön át oda, mert én is ott leszek. A fiú bólintott egyet. Csörögni kezdett a telefonja. Elővette, vetett rá egy ideges pillantást, majd egy hirtelen mozdulattal bevágta az orrom előtt az ajtót. Elég furcsa volt. ._. Ezekután átmentem a srácokhoz.

Nicole: - Sziasztok! Jöttem sütizni. :D
James: - Végre itt vagy. :D Hányoztál királylány.:$

   James odajött hozzám, felkapott és megcsókolt.

Nicole: - Mi az, nem bírsz ki nélkülem pár órát se? :D
James: - Nem... :D Nem tudtam elaludni, mert nem voltál mellettem. ;D 
Nicole: - Jajj, de kis édes vagy. :$
Carlos: - Jól van, elég már a nyáladzásból srácok. :D Itt ez a nagy tálca guszta süti... együnk már! *-*
Logan: - Már kíváncsi voltam, mikor szólalsz meg. :D 
Carlos: - Dehát te nem hallod? Hívogatnak. :D "Carlos, egyél meg, egyél meg." :D
Kendall: - És Tori hol van? :D
Nicole: - Akkor kelt fel, amikor én elmentem...
James: - Tényleg, miért nem jöttél hamarabb? :o
Nicole: - Jajj, nem fogjátok elhinni.... emlékesztek arra a pasira, akiről meséltem? Aki piált és drogozott... aki a volt barátom... na, ő most itt van. De teljesen megváltozott. Legalább is azt állítja. Ezt a karkötőt tőle kaptam.

   Kinyújtottam a karomat és az új Louis Wuitton-os karkötőmre mutattam. A srácoknak kikerekedett a szemük. Jamesen látszott a féltékenység. 

James: - Nagyon ajánlom neki, hogy ne bántson téged megint... mert kinyírom, ha valamit csinál veled..
Nicole: - Ne aggódj, nem hagyom magam. Különben is... itt vagytok velem és vigyáztok rám. :) 
Carlos: - Jó, jó, igen, vigyázunk rád, bla bla... ehetünk? :D 
Nicole: - A barátnődet nem várod meg? :D
Carlos: - A fürdőszobában van.. :D

   Ahogy ezt Carlos kimondta, Lexy jött lefelé a lépcsőn.

Lexy: - Egyél nyugodtan te haspók. :$ :D
Carlos: - Ah, imádlak gyönyörűm. :D
Lexy: - Ezt remélem nekem mondtad és nem a sütinek. :D
Carlos: - Persze-persze, neked mondtam. :D

   Carlos adott egy puszit Lexy arcára, majd elkezdte ( szó szerint ) zabálni a sütit. 5 perc alatt maradt a tálcán körül-belül 4, vagy 3 darab sütemény. Természetesen mi alig ettünk belőle, Los volt az, aki felfalta majdnem az összeset. Úgy szóltam közbe, hogy hagyjon Torinak és Sophinak is... ja, és Shane-nek.

Nicole: - Jajj srácok... majd elfelejtettem szólni... remélem nem baj, hogy áthívtam Shanet.
James: - Most komolyan? ._.
Nicole: - Kérlek James... próbálj meg vele rendesen viselkedni. :)
James: - De hogy, mikor bántott téged?
Kendall: - Ugyan már... azóta 2 év eltelt... agyj neki egy esélyt.
James: - Jó.. de csak a te kedvedért Nic. :)

   James megpuszilta a homlokomat. Abban a pillanatban belépett az ajtón Shane. Eléggé meglepődött arccal nézett ránk. Mármint nem csak rám és Jamesre... hanem mindenkire. Nem akartam egyből rákérdezni, hogy mi volt az az érdekes szituáció kint a folyosón, ígyhát bemutattam neki mindenkit, sütivel kínáltuk és próbáltunk jópofiskodni. A beszélgetésekből az jött le, hogy tényleg megváltozott... normálisan beszélt és velünk együtt nevetett. Ez az a Shane, akibe egykor beleszerettem. :)

Shane: - Emlékszem, mikor azt mondtad, hogy híres énekesnő leszel és a Big Time Rush-al fogsz lakni... én meg mindig kinevettelek. És most nézd meg: valóra vált az álmod. :)
Nicole: - Én sem tudtam, hogy így lesz... ez a véletlen és a szerencse műve. :)
Shane: - Egyébként most te és James együtt vagytok.?
Nicole: - Igen... és nagyon szeretjük egymást. :) És... te és Melissa? Mikor eljöttem, még együtt voltatok...
Shane: - Melissa jócsaj... de nem az esetem. :) 
James: - És hogy-hogy most itt vagy? Miért jöttél L.A.-be?
Shane: - Hosszú sztori... egyszerűen csak el kellett jönnöm. 

   Ahogy Shane befejezte a mondatot, Sophi jött le a lépcsőn pizsamában... Tori meg pont abban a pillanatban jött be az ajtón. Majd teljesen egyszerre megszólaltak...

ST: - Mi ez a jó illatt?
Nicole: - A srácok sütit sütöttek. :D
Tori: - Fogadjunk, hogy Carlos megette az összeset. :D
James: - Pontosabban meg akarta, de ez az angyal rászólt, hogy hagyjon nektek is. :D
           
        *mutogatott rám James*

Sophi: - Na szép... a bátyám meg hagyta volna, hogy éhen haljak... örülök, hogy kiderült, hogy van még két nővérem. :3 :D
Logan: - Kuss húgi. :D Tudod, hogy szeretlek. ;D
Tori: - Hm... érdekesen bánsz a húgoddal... a nővéreddel már nem mernél így viselkedni, fogadjunk... :D
Logan: - Nem félek én tőled... lány vagy. :D A fiúk erősebbek, mint a lányok. :D
Nicole: - Jólvan, csönd. :D Sophi még nem ismeri Shanet........ szóval: Sophi, ő itt a volt barátom, Shane. Shane, ő a féltesóm, Sophia.
Shane: - Nem is tudtam, hogy van egy húgod... ._.
Nicole: - Én is csak nem rég tudtam meg... Logan is a féltestvérem... Logan és Sophi apukája egy, de az anyukájuk különböző. Sophinak, nekem és Torinak egy az anyukánk... szóval.. bonyolult. :|

   Egyszercsak Tori ránézett Shane-re.... mintha csak akkor fogta volna fel, hogy ott van. A jó kedve elszállt, és a szeme szikrát szórt. Ölni tudott volna a tekintetével. Azt vártuk, hogy mikor durran el az agya és mikor megy neki Shane-nek. James már nagy szemekkel nézett rám... az arcáról a "Most mi lesz.?" kérdés jött le. Én csak a fejemet ráztam és a "Nem tudom" arcomat mutattam. A biztonság kedvéért Kendall és James a nővérem mellé állt... de végül nem történt semmi.

Tori: - Te mit keresel itt?
Shane: - Ide költöztem...
Tori: - És mi ez a külső? Túl normálisan nézel ki nem gondolod?
Shane: - Tori, kérlek.... tudom, hogy utálsz, amiért bántottam a húgod. De már megváltoztam, hidd el. 
Tori: - Nem hiszek neked... de addig békén hagylak, amíg nem mész a húgom közelébe. Nem hagyom, hogy mégegyszer tönkre tedd. 
Shane: - Nem fogom... megígérem.

   Megmondom őszintén, kicsit be voltam parázva. Azt hittem, Tori lekever néhányat Shane-nek. Khm... nem mintha nem érdemelte volna meg, de azt állítja, hogy megváltozott. Úgy is néz ki. A beszélgetés után Tori elővette a telefonját és pötyögni kezdett rajta. Majd odajött hozzám, megfogta a vállam és megszólalt...

Tori: - Nicole... tudod, milyen nap van ma?
Nicole: - Nem... mire gondolsz? o.o
Tori: - Ma van 2 éve, hogy apa meghalt...

   Ahogy a nővérem ezt kimondta, sírni kezdtem... nagyon. Mintha a falhoz csapkodtak volna tizenkétszer. Feltört bennem az a sok régi emlék, amiket apával értünk meg együtt. A családi pillanatok, anya és apa esküvője, vagy amikor haza hozott egy nálam kétszer nagyobb kutyát... mindig szétrágta a cipőjét és mindig a seprűvel kergette. :D ....... Csak zokogtam... Teljesen kiborultam. James magához ölelt. Hallottam a szív dobbanásait. Visszhangzott, ahogy azt mondja: "Nyugodj meg. Én itt vagyok neked." 
   Mikor kezdtem megnyugodni, leültünk TV-t nézni. Bekapcsoltuk... épp a híreket adták. Ismét sokkot kaptam... de most nagyobbat. Szórol-szóra emlékszem, hogy mit mondott a riporter:

"Megtalálták a 2 évvel ezelőtt történt Minnessotai autóbaleset okozóját, a most 18 éves Shane Midleton-t, aki a gépjárművet vezette. A karambólban az anyós ülésen tartózkodó 47 éves családapa vesztette életét, Mike Page. A 18 éves fiút jelengleg keresik a rendőrök."