Egy lány naplója.* | VIII.fejezet

VIII. fejezet

Új titokra derül fény...

   Nagyon izgultam, hogy mit fog mondani Gustavo. Hiszen pont az ellenkezőjét csináltam annak, amit mondott. Mikor a fiúk csinálnak valami hülyeséget, már a puszta tekintetével képes őket kinyírni. Ilyenkor vagy földrengés, vagy robbanás keletkezik... vagy esetleg gőz szivárog a füléből. ( az utóbbihoz még nem volt szerencsém.:D ) Azért még valamennyire új vagyok, és nem szeretném, hogy engem is elkönyveljenek majomkutyának.:D 

   Mikor végeztem a zenéléssel, a srácok csak a szájukat tátották... a főnök meg a fejét fogta.

Gustavo: - Nos, Nicole... csalódtam benned. Én azt mondtam, hogy gyors számot írj, de te csak a saját fejed után mentél és előálltál egy lassú, szomorú balladával.

Kendall: - Jajj ne már Gustavo! Fantasztikus volt!

James: - Igen, csodálatosan énekelt!

Carlos: - És nagyon jól zongorázik!:o

Logan: - Ez a lassú szerelmes dal megfogja a tinédzser közönséget.

Kelly: - Bocsi Gustavo, de igazuk van... baromi jó ez a csaj! *o*

   Én csak csendben álltam ott. Nem tudtam megszólalni. Nagyon jól estek a dicsérő szavak a srácoktól. ( még most sem tudom elhinni.... tényleg ilyen jó lennék.? ) Gustavo kételkedve nézett rám... majd körülbelül fél perc múlva megszólalt....



Gustavo: - Tényleg nem volt olyan szörnyű.... még jó, hogy én írtam 8 számot az első albumodra...
Nicole: - Az első albumomra?:O Ez azt jelenti..........
Gustavo: - Ez azt jelenti, hogy a mai koncerted után felénekled a dalokat, és 1 hónap múlva az albumot piacra is dobják.
Nicole: - Mi??:O Az első koncertem?? Nem hiszem, hogy készen állok rá....
Gustavo: - De, készen vagy! Tudsz táncolni, tudsz énekelni... még gitározni és zongorázni is.
Kelly: - Ha bent maradsz ma délutánig, és begyakorlod a számokat, tuti a siker. ;)
Carlos: - És ugye mi is elmehetünk? :D
Kelly: - Sajnos nem... Nicole még kezdő, és ha a BTR is ott lesz a koncerten, senki nem lesz rá kíváncsi.
Nicole: - Jajj ne! :c És ha csak a színpad mögé jönnének?? Senki nem venné őket észre.
Kelly: - Nem lehet, sajnálom.
Nicole: - De nekem szükségem van rájuk!
Kendall: - Muszáj ott lennem a barátnőm első koncertjén!<3
James: - Légyszi Gustavo!
Logan: - Majd álcázzuk magunkat. :D
Gustavo: - Jó, rendben, jöhettek!

   A fiúk egyszerre kiáltottak fel örömükben. Én pedig szokásosan paranoiás voltam. Mi van, ha senki nem jön el? Vagy ha kifujjolnak? Ha rossz leszek? Megint előjött a parázós énem.
   Kendall, James, Carlos és Logan visszamentek a Palm Woodsba. Nekem este 6-ig a stúdióban kellett maradnom megtanulni a koreográfiákat és a dalokat... aztán este 9-kor koncert. Még soha nem énekeltem nagyközönség előtt. ( már ha sokan eljönnek )
   Délután fél 4-kor volt egy fél órás szünetem. Abban a szabad 30 percben kajáltam, és felmentem Twitterre. Láttam, hogy egy csomóan bekövettek, rengeteg privát üzenetet, és tweet-eket kaptam. A legtöbb üzenet tinédzser lányoktól jött...



Szia Nicole! :) Már alig várom a ma esti koncerted! Tuti, hogy ott leszek! Te vagy a legjobb, imádlak!<3
                                        Mara.

Szia!:) A TV-ben láttalak a Minnesotai meghallgatáson. A te hangod a legszebb, amit egész életemben eddig hallottam! Te vagy a példaképem Nicole, és tudom, hogy nagy siker lesz a koncerted. :)
                                Lucy.               


   Az első rajongói leveleim. Rengeteg erőt adtak ezek a kedves üzenetek. Úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni.
   Miután elolvastam az üzeneteket, megnéztem az eseményeket is. Láttam, hogy Kendall rakott fel egy képet kettőnkről, amihez ezt írta: "Fantasztikus nap, egy fantasztikusan szép lánnyal." 
Rengeteg megjegyzést kaptunk a kép alá. Mindenki szerint nagyon összeillünk, és szép pár vagyunk. Aztán eszembe jutott az a dolog... ami James és közte történt. Iszonyú lelkiismeret furdalásom támadt.
   Csak csendben ültem ott, és gondolkoztam. majd hirtelen odajött Gustavo.

Gustavo: - Jól van, hazamehetsz.
Nicole: - Mi?? Dehát még nincs 6 óra.
Gustavo: - De készen állsz, hidd el Nicole. ;)
Nicole: - Rendben, akkor hazamegyek... szia! :)
Gustavo: - Szia... majd 8-kor megyünk érted.

   Visszamentem a Palm Woodsba. Bementem az előtérbe, és fáradtan levetettem magam a lobbiban lévő kanapéra. Nem telt bele fél perc, Logan rohant oda hozzám bepánikolva.

Logan: - Úristen Nicole! Dejó, hogy itt vagy!!!
Nicole: - Hello Loggie, mi van?:o
Logan: - James és Kendaéé verekednek a lakásunk előtt!!
Nicole: - Mi van??!! De miért?! D: 
Logan: - Tippelj! Kendall megtudta, hogy mi volt közted és James között... és egymásnak estek! Gyere már, rád biztos hallgatnak, mert rám nem!!!
Nicole: - De hogyan...........
Logan: - Nincs most erre idő!

   Logan és én odarohantunk a lifthez. Hiába hívtuk, nem jött. Felszaladtunk a lépcsőn. Már éppen kiabáltam volna, de egy óriási ütés érte a vállam... a lépcsőn keresztül gurultam vissza a földszintre.
   Később egy fehér szobában ébredtem. Abban a kis helyiségben nem volt semmi egy ablakon, egy ágyon, és pár műszeren kívül. Miközben feküdtem az ágyon csak nézelődtem, és gondolkoztam 5 perc múlva bejött James. Felültem az ágyon, majd ő megölelt.

James: - Nagyon aggódtam.... ne haragudj..
Nicole: - Te ne haragudj James. :)
James: - Jól vagy?
Nicole: - Van pár horzsolásom, picit fáj a fejem, meg egy kicsit szédülök...

   Majd bejött az orvos. James idegesen kérdezte, hogy nincs-e valami komolyabb sérülésem.     ( Nagyon jól esett, hogy ott volt mllettem, és törődött velem... viszont Kendallért meg aggódtam. )



James: - Doktor úr! Mi van Nicollal?:'O
doktor: - Nincs súlyosabb sérülése. Megütötte a fejét, mikor leesett a lépcsőn, ezért enyhe agyrázkódást szenvedett. A bal karja és a jobb bokája pedig megzúzódott.
Nicole: - És ez mit jelent?
doktor: - Mindenféleképpen pihenj sokat! Fáslizd a bokádat, és a karodat kösd fel, nem szabad lógnia.
Nicole: - De nekem ma koncertem van! Várnak a rajongóim....
James: - Nem mész sehova! Pihenned kell! Az egézséged sokkal fontosabb!
Nicole: - De Gustavo.............
James: - Gustavot majd én elintézem. ;)
doktor: - És van még valami... nem tudom, hogy jó hír önnek, vagy nem... Miss Page, ön kisbabát vár..                 

I'm a............ WINNER.!

Egész hét csak erről szólt: táncolni, táncolni, táncolni........ és táncolni. De megérte a sok gyakorlás.!

Szombaton, a legjobb barátnőmmel, Petrával duós táncversenyen vettünk részt Szolnokon. Silver Serdülő Dance C. kategóriában indultunk. 10 ellenfelünk volt. Az elődöntőből beválogattak a döntőbe, ahol csak 5 párnak volt hely. Az eredményhirdetésre nagyon későn került sor.... este fél 10-kor. Már hulla fáradtak voltunk. Majd végre kihívták a kategóriánkat a színpadra. Elmondták a 4. és az 5. helyezetteket. Már akkor nagyon örültünk, hiszen tudtuk már, hogy ebből érem lesz. Elmondták a 3. helyezést is. Azok sem mi voltunk. Már nagyon izgultunk.... hozzáteszem, hogy az volt benne a legrosszabb, hogy nagyon jó barátnőink ellen kellett versenyeznünk. Mi ránk várt az arany, vagy az ezüst érem. Aztán a nevünket mondják: Petra és Rebeka. Ezüst minősítést, azaz 2. helyezést értünk el.!! 

Nagyon-de nagyon büszkék vagyunk egymásra és magunkra is, hiszen az első versenyünkön 5.-ek lettünk.! Remélem, a következő versenyen elvisszük az 1. helyet is.!

Egy lány naplója.* | VII.fejezet

VII. fejezet

Már beletörődök...

   Nem akartam elhinni. Logan Henderson a féltestvérem, és az állítólag "születésekor meghalt" húgom él. Hihetetlennek tűnt, de igaz. A DNS tesztben minden le van írva. Ez az egész nagyon kiakasztott. Teljesen kikeltem magamból, és nem csak én magamra, de a srácok se ismertek rám.

Nicole: - Miért Lexy?? Olyan jól ment eddig minden, te meg elrontottad!!!
Lexy: - Én nem akartam rosszat, én csak.....
Nicole: - Pedig sikerült rosszat tenned! -.-
Lexy: - De nem akartam Nic.... azt hittem örülni fogsz......
Nicole: - Úgy nézek ki, mint aki repes az örömtől??!! Ennyire utálsz? D:
Lexy: - Nic én.....
Nicole: - Ne becézgess!!
Lexy: - Oké, Nicole... nem utállak! Csak kérlek higgadj le, és megbeszéljük.
Nicole: - Nem, nem nyugszok meg!! Szerinted hogy nézzek mostantól Loganre úgy, mint a bátyámra?! Sophi meg egy idegen számomra, nem is ismerem! Egyébként arra gondoltál, hogy ezzel mit okozol neki?!
Lexy: - Hallottam, hogy L.A. megváltoztatja az embereket. Azt hittem, rajtad nem fog ki ez a város.... egy erős, édes lánynak ismertelek meg. Úgy látszik megint meg kell ismerjelek, mert te már nem az a lány vagy, mint régen...

   Nem válaszoltam. Gondolkozás nélkül szaladtam fel az emeletre. Megálltam a fiúk lakása előtt. Nekidőltem a falnak, és sírva a földre rogytam. Utánam jött Logan. Nem mondott semmit. Csendben leült mellém a földre. 5 perc múlva magához húzott, megölelt, és a fülembe súgta...

Logan: - Ne aggódj húgocskám... rendbe lesz minden. :)

Nem voltam biztos benne, hogy azt mondta, amit én hallottam, így rákérdeztem...

Nicole: - T-t-te.... te a húgodnak neveztél? :'O
Logan: - Persze! Hiszen a testvérem vagy. :)<3
Nicole: - Hogy vagy képes a testvérednek tekinteni? Alig ismerjük egymást 3 hónapja......
Logan: - 3 hónap ide -vagy oda... akkor is a testvérem vagy. Be fogom pótolni azt a 16 évet, míg nem voltam melletted. ;)
Nicole: - Te vagy a legjobb fej báty az egész világon.
            *megölel*
Öm, akkor még az elején szólok, hogy van egy nővéred is. :D
Logan: - Nővérem? :O
Nicole: - Ja, van egy idősebb testvérem... Torinak hívják, és 18 éves. 
Logan: - Na, kibővült a család! :D ...... Akármit mond Lexy, én imádom ezt a fajta Nicolet. :)
Nicole: - Lexynek igaza van. 2 fajta Nicole van. Egy idióta, akire néha rájön a hisztiroham és megcsalta a barátját, és egy jófej Nicole.
Logan: - Nem hisztiroham... én megértem, hogy így reagáltál erre az egészre. Jajj, igen... mivel a bátyád vagyok, ezért kötelességem megvédeni téged Jamestől. ;D
Nicole: - Logan! Nem kell megvédened, nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni. :D
Logan: - De most komolyan... mikor akarod elmondani Kendallnek?
Nicole: - Nem tudom. Én csak.... félek.
               Úristen! O.O
Logan: - Miaz? :O
Nicole: - Most jutott eszembe, hogy holnapra kell Gustavonak a dal, és még egy sort sem írtam.!! :O
Logan: - Ajajj.... és van már ötleted? 
Nicole: - Hát épp' ez az, hogy nincs. Azt mondta, hogy gyors, pörgős szám legyen.... és ez nem éppen az én asztalom. ._.
Logan: - Ügyes csaj vagy te, megoldod. ;$

   Logan adott egy puszit az arcomra, felállt, visszament a földszintre. Én is felálltam, és bementem a lakásomba. Leültem a zongora mellé, és vártam a csodát. De semmi. Fogalmam sincs, hogy kell dalt írni. :o Kimentem a konyhába. Gyorsan összedobtam egy kis gyümölcs salit. ( Azt hallottam, hogy üres gyomorral nem lehet dalt írni. :D ) Leültem az asztalhoz. Nem telt bele 5 másodperc, kopogtak az ajtón.
- MEGYEK MÁÁÁÁÁR!! - kiabáltam.
Kinyitottam az ajtót. Nagy meglepetésemre Sophie volt az.

Sophie: - Bejöhetek? :)
Nicole: - Öh.... persze. 

   Sophie bejött. Megfordultam, míg becsuktam az ajtót. Mikor visszafordultam, láttam, hogy a számomra idegen lány leült a zongorám mellé. Nem láttam még gyereket ilyen csodálattal szemlélni egy hangszert. Mondtam neki, hogy nyugodtan próbálja ki. Leütött a billentyűkön pár hangot. Láttam rajta, hogy nagyon tetszik neki. Rám nézett, majd kérdezett...

Sophie: - Te tudsz zongorázni? :o
Nicole: - Igen. :) Meg gitározni is... és egy kicsit énekelni is.
Sophie: - Én mindig is szerettem volna megtanulni zongorázni. *-*
Nicole: - Te nem is játszol semmilyen hangszeren? :)
Sophie: - Nem... csak énekelni tudok. :)
Nicole: - Hát, nem is lepett meg... hiszen Logan a bátyád, én meg................... a nővéred.
Sophie: - Igen... ezért is jöttem. Én nem akarom, hogy rosszul érezd magad miattam...
Nicole: - Nem, te ne haragudj. Odalent csúnyán viselkedtem, az nem én voltam. Igaz, még nem tudom, ki vagy. Csak azt tudom, hogy a testvérem vagy, tehát kötelességem melletted lennem. :)
Sophie: - Most beszélek veled életemben először... de már most érzem, hogy szeretlek. :)<3
Nicole: - És ez így helyes. <3 ;)

   Sophie és én megöleltük egymást. Akkor, ott, abban a pillanatban kellemes, meleg érzés járt át... nem tudom leírni, de úgy éreztem, már képes vagyok elfogadni, hogy van egy húgom és egy bátyám. Hisz' ez nem is olyan szörnyű: Logant már amúgy is imádtam, ez a kis barnahajú teremtés meg egy nagyon aranyos, kedves, szeretetre méltó lény. :)

Nicole: - Tudod mit Sophie? :) Megtanítalak zongorázni.
Sophie: - Tényleg? Jajj de jó! Végre el fogom tudni játszani a dalaimat! <3
Nicole: - Várj... te tudsz dalt írni? :o
Sophie: - Igen! Miért?
Nicole: - Nekem holnapra kéne dalt írnom, de fogalmam sincs, hogy kell.... segítenél?
Sophie: - Hát csak annyi, hogy leírod, hogy mit érzel. Csak rímeket és dallamot is írsz hozzá.... ennyire egyszerű. ;)
Nicole: - Írjam le az érzéseim? .......... Erre nem is gondoltam....
Sophie: - Igen, de nekem mennem kell. Logan megígértette velem, hogy nem maradok sokáig..

   Sophie ismét megölelt, majd távozott. Megint neki fogtam a dalírásnak, de semmi. Nem megy. Fogalmam sem volt, mit írjak a papírra. Mindenféle érzés kavargott bennem. Nem értem, hogy írjam le őket.
   Esteledett. Már kezdett sötétedni. Leültem a TV elé. Elkezdtem kapcsolgatni a csatornákat, de semmi érdekes nem ment. Elbóbiskoltam... jobban mondva elaludtam. Hajnali kettőkor csörög a telefonom, erre keltem fel. James hívott. Nem értettem, miért, de nem vettem fel. Még meg kellett írnom a dalt.

   Ismét leültem a zongora elé. Elővettem a papírt, megfogtam  ceruzát... és elkezdtem írni. Nem úgy volt, mint máskor. Most csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, és rengeteg ötletem volt. Másfél óra múlva lettem kész. Annyi szenvedés után végre befejeztem. Igaz, más lett, mint amilyet Gustavo kért tőlem, de valami csak kisül majd belőle.

   Reggel 7 órakor keltem. 1 óra kellett ahhoz, hogy felöltözzek, megcsináljam a hajam és a sminkem. Felhívtam Kendallt, és megkérdeztem, hogy indulhatunk-e. ( A srácoknak is a stúdióba kellett menni, és megbeszéltük, hogy együtt megyünk. ) Letettem a telefont. 6 perc múlva a fiúk kiabáltak. kimentem hozzájuk, bezártam az ajtót és elindultunk. 
   Mikor megérkeztünk a stúdióba, megláttam Gustavot. Nem volt valami jó kedvében. :| Szóval kicsit be voltam parázva, mit fog szólni a dalhoz. A fiúk sok szerencsét kívántak, majd bementem a nagyobb zenefülkébe. Leültem a zongora elé. A kövér kételkedve nézett rám...

Gustavo: - Mit csinálsz?
Nicole: - Leülök a zongora mellé?
Gustavo: - Ő.... nem! Én azt mondtam, gyors számot írj. Zongorával nem lehet gyors dalt eljátszani!
Nicole: - Jajj, igen... kicsit más lett, mint amire számítasz. ._.
Gustavo: - Najó, csak fogd be, és kezd el!

                                

 

Eljátszottam a dalt. Gustavo elég érdekes arckifejezéssel reagált rá......