Változás.

A 2000. oldalmegjelenítés örömére megváltoztattam a blog kinézetét.! ;) Remélem tetszik.!:D

És ne feledjétek: BTR 3. album... 24/seven... HAMAROSAN.! <3

Egy lány naplója.* | X. fejezet

X. fejezet

Minden olyan kusza...

   Csók... James és köztem. Ráadásul másodjára. De ez most nem olyan volt, mint az első. Ez egészen más volt. Valami mást éreztem, mint akkor. A szívem egyszerre vert lassan, és hevesen... nem tudom pontosan behatárolni... de ez valami egészen különleges.:$ 

   Furcsa, hiszen a pasim és a legjobb barátnőm most csaptak be. Fáj... de James mellett nem annyira. Olyan, mintha valamit éreznék James iránt... mármint barátságon kívül. Mintha... mintha bebeszéltem volna magamnak, hogy Kendallt szeretem. Vagy nem is tudom... de lehet, hogy ez így van.

   A telihold alatti csók után zavarodottan álltam fel James mellől. Nem mondtam neki semmit. Otthagytam... csak úgy, szó nélkül. Visszamentem a kórház elé. Már senki nem volt ott. Kimentem az út szélére bekötözött lábbal és kézzel, és fogtam egy taxit. 

   A taxis gyorsan hazavitt, vissza a Palm Woods-ba. Aztán gyorsan felmentem a lakásomba, gyorsan lezuhanyoztam, megittam egy bögre meleg tejet, beleugrottam a pizsimbe és lefeküdtem aludni... de nem ment. Egyfolytában csak James meg a baba járt az eszemben. 

   Egy kis gondolkozás után eszembe jutott valami. Mi van, ha nem Kendall a gyerek apja, hanem James.?:o Hiszen az első csókunk után képszakadás van. Egyikünk se emlékszik, hogy mi történt utána. Ráadásul üres pezsgős üvegeket találtam akkor a konyhában. 

   Egyből összeraktam a képet. Berúgtunk és lefeküdtünk egymással. Teljesen bepánikoltam. Muszáj elmondanom Jamesnak! Pizsamában elindultam a lakásukhoz. A folyosón sötét volt, nem láttam semmit, ezért neki mentem valakinek... James volt az.

James: - Én vagyok a gyerek apja.

Nicole: - Mi? Honnan tudod?

James: - Következtetek...

Nicole: - Épp hozzád indultam pont ez miatt. Tiszta ideg vagyok és félek...

James: - Ne félj, együtt megoldjuk. Holnap visszamegyünk a dokihoz, és megkérdezzük, hogy mi a teendő. De most menj aludni... fárasztó napod volt.:)

Nicole: - Várj James... csak azt szeretném kérdezni... hogy... mi van köztünk?

James: - Őszintén? Amióta itt vagy, azóta tetszel nekem. De időközben beléd szerettem..

Nicole: - Te is tetszel nekem.:)

James: - De Kendallt szereted...

Nicole: - Amit tett, az.... én nem tudom neki megbocsátani. Tudod, ő volt a legelső barátom, de nagyot csalódtam. 

James: - És... nekem nem adnál egy esélyt?:)

Nicole: - James... most lett vége csúnyán a kapcsolatomnak... nem kezdenék bele egy újba, ne haragudj.

   Olyan kínos volt az egész. Most szakítottunk Kendallel, erre felbukkan ez az édes srác és mindent megváltoztat bennem. Csak álltunk ott, mint két idióta. Majd odajött Lexy, és megkért, hogy beszéljük meg ezt az ügyet. Elköszöntem Jamestől, aztán Lexy és én bementünk a lakásomba.

Lexy: - Nicole, én sajnálom...

Nicole: - Én is..

Lexy: - Te ugyan mit?:o

Nicole: - Hogy  olyan bunkó voltam veled. Te vagy a legjobb barátnőm, és nagyon hülyén viselkedtem veled.

Lexy: - Szép kis "legjobb barátnő" vagyok. Összeálltam a pasiddal a hátad mögött...

Nicole: - Felejtsük el, nem haragszom.:)

Lexy: - Ne... nem haragszol??:o Kendallre se?

Nicole: - Rá se.

Lexy: - De pedig megérdemelnénk. ._. 

Nicole: - Figyelj... ez az ügy ráébresztett arra, hogy Kendall sosem szeretett igazán. A szívnek pedig nem lehet parancsolni.

Lexy: - Te vagy a világon a legjobb fej csajszi.!<3

   Lexy és én átöleltük egymást. Nagyon örültem, hogy kibékültünk. Hiszen kiskorom óta ő a legjobb barátnőm, és testvéremként szeretem. Nem bírnám ki, ha őt is elveszíteném. A barátnőm jó éjszakát kívánt, és kiment a lakásból. Visszabújtam az ágyamba. Jó gondolatok kavarogtak a fejemben. 

   Semmilyen problémára nem gondolva csuktam be a szemem. De nem telt bele 5 másodperc, kopogtak az ajtón Dühösen rántottam ki a fejem alól a párnát és a fejemre nyomtam. Megint kopognak... Ezt nem hiszem el! Gondoltam, nem nyitok ajtót. Ha nem foglalkozok vele, elmegy. Hát rosszul gondoltam. Egyre hangosabban zajongott, majd kiabált is. Egyből megismertem a nyugalmamat megzavaró "úriember" hangját. Mérgesen mentem ajtót nyitni.

Nicole: - Mit akarsz Kendall? -.-

Kendall: - Mi az, már nem vagyok szöszi?:D

Nicole: - Nagyon nem vagy vicces. Mit akarsz??

Kendall: - Beszélgetni.

Nicole: - Inkább most nem, bocs...

Kendall: - Ne csináld már Nicole!

Nicole: - Kendall, hajnali kettő óra van! Hagyj aludni! Fáradt vagyok!

Kendall: - Kérlek...

Nicole: - Jó... nem jössz be, ott maradsz, és mondod.

Kendall: - Ne az van, amit hiszel...

Nicole: - De... nem szeretsz már. Én megértem, és nem haragszok.:)

Kendall: - Hát... lehet, hogy ez is közrejátszik...

Nicole: - Semmi baj.:)

Kendall: - Igazából Lexy mesélte, hogy még sosem csókolózott.....

Nicole: - És felajánlottad neki, hogy megcsókolod, csakhogy túl legyen rajta?:O

Kendall: - Igen, de nem jelentett semmit!

Nicole: - Na menj te a francba! D:

Kendall: - Azt mondtad, hogy nem haragszol!:o

Nicole: - Én azt hittem, hogy beleszerettél Lexybe, de így egészen más. Tényleg nem szeretsz?

Kendall: - De, csak... vagyis nem tudom.:|

Nicole: - Ó, ha így állunk, akkor tudd, hogy csókolóztam Jamessal.... megint! És jó volt!

   Dühösen csaptam be Kendall előtt az ajtót. Fáj, dühít, meg tudnám ölni, és hiányzik a nővérem, hogy azt mondhassa: "Látod, én megmondtam!"

   Már képtelen voltam visszafeküdni az ágyamba. Ezek után nem bírtam aludni. Elővettem a kis piros színű laptopom, leültem az étkezőasztalhoz és felmentem Twitterre. Ismét rengeteg tweet-et kaptam... de most nem olyan üzeneteket írtak a rajongóim, mint a múltkor... vagyis a volt rajongóim.

@NicolePage egy gyáva alak! Nem mert kiállni a színpadra...

@NicolePage csalódást okoztál.... én bíztam benned, hogy megtudod csinálni, de hiba volt...

@NicolePage csak kitaláltad ezt az egész "beteg vagyok" dolgot!! Miért nem vallod be inkább, hogy beparáztál?

@NicolePage ha igaz, hogy megzúzódott a bokád és a kezed, attól még egy székben ülve nyugodtan énekelhettél volna! Nagyot csalódtam...

   Ezek az üzenetek iszonyú rosszul estek. Csak olvastam őket

 tovább... rengeteg ilyet írtak az emberek. Átlagosan tízből kettő ember kívánt jobbulást. A többiek csak azt írták, hogy kitaláltam a sérüléseket és gyáva vagyok. Tekertem a görgőt lefelé, és láttam, hogy James is írt nekem.

"Az élet mindig ad egy új lehetőséget. A neve: Holnap. @NicolePage xoxo, JM. <3"

   Ez az üzenet viszont kicsit megnyugtatott... és elgondolkodtatott. Fáradtan hajtottam le a fejemet az asztalra. Becsukta, a szemem, nem gondoltam semmire. A fejem üresnek mondható volt.

   Hirtelen lett reggel. Ez az éjszaka gyorsabban telt el, mint a többi. Arra ébredtem, hogy valaki a karomat simogatja.

Nicole: - Ki vagy?:o

James: - Nicole.. James vagyok...

Nicole: - James? Hogy jöttél be? Hány óra van?

James: - Nyitva maradt az ajtó. Öm, fél kilenc van.

Nicole: - Menni kell az orvoshoz...

James: - Azért jöttem, hogy induljunk... de miért aludtál ülve az asztalnál?:d

Nicole: - Hát Twittereztem... de elaludtam. Köszönöm azt a kedves üzenetet... elgondolkodtató. 

James: - Nincs mit köszönnöd. Na de igyekezz, mert nem érünk oda!;)

   Gyorsan bementem a fürdőszobába. Felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam és egy kis sminket is dobtam magamra, mert a fáradságtól úgy nézek ki, mint egy retardált fóka.:D

  Fél óra alatt elkészültem. Gyorsan felkaptam a dzsekimet és elindultunk. Szerencsére a váróban mi voltunk az elsők, tehát nagyon hamar behívtak. Bementünk a rendelőbe, és leültünk az orvos íróasztal előtt lévő két székre.

doktor: - Nos, Isabella kisasszony........... ugye szólíthatom így?:)

Nicole: - Hát, a nevem Nicole... nem Isabella.:o

doktor: - Jajj, elnézést. Hm, ez furcsa.... pedig a leletén az a név áll, hogy Isabella Carmen Page.

Nicole: - Doktor úr, az én nevem Nicole Page.

doktor: - A következő betegem neve Nicole Page.:o Oh, elnézést, tévedés történt... biztos összecserélték a recepción a leleteket.

   Jamessal nagy szemekkel néztünk egymásra. Azonnal tudtuk, hogy ez mit jelent........

2000 oldalmegjelenítés.!

Meg van a 2000. oldalmegjelenítés.!! Nagyon -de nagyon szépen köszönöm nektek.! *-* Köszönöm a támogatásokat, a kommenteket, mindent.! Imádlak titeket.!<33

Újabb blog...

A barátnőm és én kezdtünk egy új blogot. Én egy hasonló BTR-es történetet írok rajta, ő pedig egy hétköznapi lányról ír.

Az én sztorim címe: New Life..
A barátnőm ( Petrush ;) ) sztorijának címe: Sok sikert Lucy...

Remélem ez a történetem is tetszeni fog. A sztori más lesz, mint az ebben a blogban szereplő történeté. Az én történetem 1. része már kint is van.!
Kommenteljetek, regisztráljatok, és élvezettel olvassátok a sztorikat.! ;) 


                                                                         By.: diamondnona

Egy lány naplója.* | XI.fejezet

IX. fejezet

Jobban vagyok... de egyedül

   Egy 17 éves lány vagyok... és terhes. Egyszerűen nem tudom felfogni. Az álmomat, hogy híres énekesnő leszek, nem tudom megvalósítani. 9 hónap múlva egy ártatlan, kicsi emberkének kell a gondját viselnem. De hiszen én képtelen vagyok rá! Fiatal vagyok, és még annyi mindent kell még megtudnom az életről! Fogalmam sincs, hogy kell bánni egy kisbabával.

   Az orvos a "nagy bejelentése" után távozott a szobából. Lesokkolva ültem az ágyon, és kétségbeesetten, nagy szemekkel néztem Jamesra. Majd elkezdtem sírni...

Nicole:  - Kész, tönkrement az életem, elrontottam az egészet!!

James: - Nyugodj meg Nicole... ne sírj kérlek! Találunk valami megoldást, hidd el!

   Én csendben és pityeregve a vigasztaló fiú nyakába borultam... kezdtem megnyugodni. De a könnyeim potyogtak tovább. 10 perc múlva halkan, suttogva szóltam Jameshoz...

Nicole: - Köszönöm.

James: - Még is mit? Hogy itt vagyok veled a helyett a balfék pasid helyett? Neki kéne itt lennie... de... belehaltam volna, ha valami történik veled.

Nicole: - Köszönöm... de ez nem Kendall hibája, hanem az enyém. Ha nem csókollak meg.........

James: - Nem miattad van az egész- Én is ugyanúgy hibás vagyok, mint te Nicole. 

   Ezek után benyitott Gustavo és Kelly. Gustavo csak mutogatott rám, és rövid szavakat nyögött ki. Kelly nyakon vágta, majd kérdeztek...

Gustavo: - Hát te meg mi a jó szalonnás rántottát műveltél magaddal?!?!?!

Nicole: - Leestem a lépcsőn... de..... van ennél nagyobb probléma is...

Gustavo: - Még is mi lehet ennél nagyobb probléma???

Nicole: - Én....... ter....... terhes vagyok.

   Gustavo és Kelly fejére kiült a WTF. Szóltunk nekik, próbáltuk őket magukhoz téríteni, de semmi. Teljesen le voltak fagyva. James fölállt mellőlem, majd a mutatóujjával megbökte a főnököt. Úgy eldőlt, mint egy rosszul rögzített faoszlop. Annyira nevetséges volt, hogy a szám sarka irányt váltott, és felfelé kanyarodott. :) Kelly és Gustavo összeszedték magukat, James rám mosolygott, majd megszólalt....

James: - Menjünk haza Nicole. :)

Nicole: - És a koncert?:o

Gustavo: - Lemondjuk a koncertet.... fontosabb az egézséged.

Kelly: - De senki nem tudhatja meg, hogy gyereket vársz... ártana a hírnevednek.

   Már sötét este volt. Egyetlen egy felhő sem volt az égen. A telihold és a csillagok bevilágítottak az egész várost. A levegő fülledt volt. A pálmafák lombját mozgatta az enyhe, hűvös szellő.

   James, Kelly, Gustavo és én kijöttünk a kórházból. Örültem, hogy hazamehetek erről a borzalmas helyről. De valami elrontotta az örömömet. Valami olyat láttam, amit nem akartam. Valami, amitől tátva maradt a szám... egyszerűen nem hittem a szememnek. Láttam, hogy Kendall és Lexy csókolóznak. Becsaptak... az a 2 ember, akiket a világon mindennél jobban szeretek... a pasim és a legjobb barátnőm. Én csak álltam ott, mint egy idióta... és egyszercsak lecsordult egy könnycsepp az arcomon. Mikor Kendall észrevett, odajött hozzám, és elkezdett mentegetőzni.

Kendall: - Nicole kicsim, én............

Nicole: -  Nem vagyok a kicsid! Én nem vagyok neked senki!

Kendall: - Kérlek ne haragudj! Nem akarlak elveszíteni, nagyon szeretlek!

Nicole: - Aha, persze. Sok hazugságot hallottam már... de ez a legnagyobb hülyeség, amit eddig valaha, valaki mondott nekem.

Kendall: - Na, állj! Nem is nekem kéne itt bocsánatért esedeznem. Te is csókolóztál Jamessal, úgyhogy kvittek vagyunk!

Nicole: - Szóval ezt csak azért csináltad, mert én és James........... najó. Tudod mit? Felejts el. Legyetek boldogok Lexyvel!

  

 Miután befejeztem a mondatot, sírva megfordultam, és lementem a tengerpartra. ( a kórházhoz nagyon közel van a part ) A szél már jobban fújt a parton. A hajamat belesöpörte a könnyes arcomba. Egyedül, mezitláb sétáltam a parton a lágy, langyos homokba. A bokám eszméletlenül fájt, de nem törődtem vele. A szívemben a fájdalom sokkal nagyobb volt.

   1 óra séta után leültem a homokba. A szél felszárította a könnyeimet. Csendben bámultam a csillagos eget. Pár perc múlva James jött oda hozzám, és leült mellém csendben a homokba.

James: - Nem fázol?

Nicole: - Nem.

5 perc múlva megint megkérdezte...

James: - Biztos nem fázol?

Nicole: - Igen.

Csak csendben néztük a csillagokat az égen, majd megint megszólalt.

James: - De látom, hogy fázol.

Nicole: - Jajj James, nem fázok!

James: - Jajj Nicole, nem veszed észre, hogy csak átakarlak ölelni? :)

Nicole: - Ölelj át James!

   És megint elkezdtem sírni. Csak zokogtam, zokogtam, és egy kérdést hajtogattam egyfolytában.... Miért? Majd James megszólalt.

James: - Mert Kendall egy idióta, és nem érdemel meg egy ilyen csodálatos lányt.

Nicole: - Dehogy vagyok én csodálatos. Egy hülye vagyok.

James: - Nem! Te egy édes, szeretni való, gyönyörű csajszi vagy. Minden srác olyan lányra vágyik, mint te Nic. :)

Nicole: - Még te is?

James nem válaszolt. 5 percen át bámultuk megint a csillagos eget. Aztán azt vettem észre, hogy James és én egymás kezét fogjuk. Majd megcsókoljuk egymást.

James: - Nem..... én csak téged akarlak! <3

Egy lány naplója.* | VIII.fejezet

VIII. fejezet

Új titokra derül fény...

   Nagyon izgultam, hogy mit fog mondani Gustavo. Hiszen pont az ellenkezőjét csináltam annak, amit mondott. Mikor a fiúk csinálnak valami hülyeséget, már a puszta tekintetével képes őket kinyírni. Ilyenkor vagy földrengés, vagy robbanás keletkezik... vagy esetleg gőz szivárog a füléből. ( az utóbbihoz még nem volt szerencsém.:D ) Azért még valamennyire új vagyok, és nem szeretném, hogy engem is elkönyveljenek majomkutyának.:D 

   Mikor végeztem a zenéléssel, a srácok csak a szájukat tátották... a főnök meg a fejét fogta.

Gustavo: - Nos, Nicole... csalódtam benned. Én azt mondtam, hogy gyors számot írj, de te csak a saját fejed után mentél és előálltál egy lassú, szomorú balladával.

Kendall: - Jajj ne már Gustavo! Fantasztikus volt!

James: - Igen, csodálatosan énekelt!

Carlos: - És nagyon jól zongorázik!:o

Logan: - Ez a lassú szerelmes dal megfogja a tinédzser közönséget.

Kelly: - Bocsi Gustavo, de igazuk van... baromi jó ez a csaj! *o*

   Én csak csendben álltam ott. Nem tudtam megszólalni. Nagyon jól estek a dicsérő szavak a srácoktól. ( még most sem tudom elhinni.... tényleg ilyen jó lennék.? ) Gustavo kételkedve nézett rám... majd körülbelül fél perc múlva megszólalt....



Gustavo: - Tényleg nem volt olyan szörnyű.... még jó, hogy én írtam 8 számot az első albumodra...
Nicole: - Az első albumomra?:O Ez azt jelenti..........
Gustavo: - Ez azt jelenti, hogy a mai koncerted után felénekled a dalokat, és 1 hónap múlva az albumot piacra is dobják.
Nicole: - Mi??:O Az első koncertem?? Nem hiszem, hogy készen állok rá....
Gustavo: - De, készen vagy! Tudsz táncolni, tudsz énekelni... még gitározni és zongorázni is.
Kelly: - Ha bent maradsz ma délutánig, és begyakorlod a számokat, tuti a siker. ;)
Carlos: - És ugye mi is elmehetünk? :D
Kelly: - Sajnos nem... Nicole még kezdő, és ha a BTR is ott lesz a koncerten, senki nem lesz rá kíváncsi.
Nicole: - Jajj ne! :c És ha csak a színpad mögé jönnének?? Senki nem venné őket észre.
Kelly: - Nem lehet, sajnálom.
Nicole: - De nekem szükségem van rájuk!
Kendall: - Muszáj ott lennem a barátnőm első koncertjén!<3
James: - Légyszi Gustavo!
Logan: - Majd álcázzuk magunkat. :D
Gustavo: - Jó, rendben, jöhettek!

   A fiúk egyszerre kiáltottak fel örömükben. Én pedig szokásosan paranoiás voltam. Mi van, ha senki nem jön el? Vagy ha kifujjolnak? Ha rossz leszek? Megint előjött a parázós énem.
   Kendall, James, Carlos és Logan visszamentek a Palm Woodsba. Nekem este 6-ig a stúdióban kellett maradnom megtanulni a koreográfiákat és a dalokat... aztán este 9-kor koncert. Még soha nem énekeltem nagyközönség előtt. ( már ha sokan eljönnek )
   Délután fél 4-kor volt egy fél órás szünetem. Abban a szabad 30 percben kajáltam, és felmentem Twitterre. Láttam, hogy egy csomóan bekövettek, rengeteg privát üzenetet, és tweet-eket kaptam. A legtöbb üzenet tinédzser lányoktól jött...



Szia Nicole! :) Már alig várom a ma esti koncerted! Tuti, hogy ott leszek! Te vagy a legjobb, imádlak!<3
                                        Mara.

Szia!:) A TV-ben láttalak a Minnesotai meghallgatáson. A te hangod a legszebb, amit egész életemben eddig hallottam! Te vagy a példaképem Nicole, és tudom, hogy nagy siker lesz a koncerted. :)
                                Lucy.               


   Az első rajongói leveleim. Rengeteg erőt adtak ezek a kedves üzenetek. Úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni.
   Miután elolvastam az üzeneteket, megnéztem az eseményeket is. Láttam, hogy Kendall rakott fel egy képet kettőnkről, amihez ezt írta: "Fantasztikus nap, egy fantasztikusan szép lánnyal." 
Rengeteg megjegyzést kaptunk a kép alá. Mindenki szerint nagyon összeillünk, és szép pár vagyunk. Aztán eszembe jutott az a dolog... ami James és közte történt. Iszonyú lelkiismeret furdalásom támadt.
   Csak csendben ültem ott, és gondolkoztam. majd hirtelen odajött Gustavo.

Gustavo: - Jól van, hazamehetsz.
Nicole: - Mi?? Dehát még nincs 6 óra.
Gustavo: - De készen állsz, hidd el Nicole. ;)
Nicole: - Rendben, akkor hazamegyek... szia! :)
Gustavo: - Szia... majd 8-kor megyünk érted.

   Visszamentem a Palm Woodsba. Bementem az előtérbe, és fáradtan levetettem magam a lobbiban lévő kanapéra. Nem telt bele fél perc, Logan rohant oda hozzám bepánikolva.

Logan: - Úristen Nicole! Dejó, hogy itt vagy!!!
Nicole: - Hello Loggie, mi van?:o
Logan: - James és Kendaéé verekednek a lakásunk előtt!!
Nicole: - Mi van??!! De miért?! D: 
Logan: - Tippelj! Kendall megtudta, hogy mi volt közted és James között... és egymásnak estek! Gyere már, rád biztos hallgatnak, mert rám nem!!!
Nicole: - De hogyan...........
Logan: - Nincs most erre idő!

   Logan és én odarohantunk a lifthez. Hiába hívtuk, nem jött. Felszaladtunk a lépcsőn. Már éppen kiabáltam volna, de egy óriási ütés érte a vállam... a lépcsőn keresztül gurultam vissza a földszintre.
   Később egy fehér szobában ébredtem. Abban a kis helyiségben nem volt semmi egy ablakon, egy ágyon, és pár műszeren kívül. Miközben feküdtem az ágyon csak nézelődtem, és gondolkoztam 5 perc múlva bejött James. Felültem az ágyon, majd ő megölelt.

James: - Nagyon aggódtam.... ne haragudj..
Nicole: - Te ne haragudj James. :)
James: - Jól vagy?
Nicole: - Van pár horzsolásom, picit fáj a fejem, meg egy kicsit szédülök...

   Majd bejött az orvos. James idegesen kérdezte, hogy nincs-e valami komolyabb sérülésem.     ( Nagyon jól esett, hogy ott volt mllettem, és törődött velem... viszont Kendallért meg aggódtam. )



James: - Doktor úr! Mi van Nicollal?:'O
doktor: - Nincs súlyosabb sérülése. Megütötte a fejét, mikor leesett a lépcsőn, ezért enyhe agyrázkódást szenvedett. A bal karja és a jobb bokája pedig megzúzódott.
Nicole: - És ez mit jelent?
doktor: - Mindenféleképpen pihenj sokat! Fáslizd a bokádat, és a karodat kösd fel, nem szabad lógnia.
Nicole: - De nekem ma koncertem van! Várnak a rajongóim....
James: - Nem mész sehova! Pihenned kell! Az egézséged sokkal fontosabb!
Nicole: - De Gustavo.............
James: - Gustavot majd én elintézem. ;)
doktor: - És van még valami... nem tudom, hogy jó hír önnek, vagy nem... Miss Page, ön kisbabát vár..                 

I'm a............ WINNER.!

Egész hét csak erről szólt: táncolni, táncolni, táncolni........ és táncolni. De megérte a sok gyakorlás.!

Szombaton, a legjobb barátnőmmel, Petrával duós táncversenyen vettünk részt Szolnokon. Silver Serdülő Dance C. kategóriában indultunk. 10 ellenfelünk volt. Az elődöntőből beválogattak a döntőbe, ahol csak 5 párnak volt hely. Az eredményhirdetésre nagyon későn került sor.... este fél 10-kor. Már hulla fáradtak voltunk. Majd végre kihívták a kategóriánkat a színpadra. Elmondták a 4. és az 5. helyezetteket. Már akkor nagyon örültünk, hiszen tudtuk már, hogy ebből érem lesz. Elmondták a 3. helyezést is. Azok sem mi voltunk. Már nagyon izgultunk.... hozzáteszem, hogy az volt benne a legrosszabb, hogy nagyon jó barátnőink ellen kellett versenyeznünk. Mi ránk várt az arany, vagy az ezüst érem. Aztán a nevünket mondják: Petra és Rebeka. Ezüst minősítést, azaz 2. helyezést értünk el.!! 

Nagyon-de nagyon büszkék vagyunk egymásra és magunkra is, hiszen az első versenyünkön 5.-ek lettünk.! Remélem, a következő versenyen elvisszük az 1. helyet is.!