Egy lány naplója.* | X. fejezet

X. fejezet

Minden olyan kusza...

   Csók... James és köztem. Ráadásul másodjára. De ez most nem olyan volt, mint az első. Ez egészen más volt. Valami mást éreztem, mint akkor. A szívem egyszerre vert lassan, és hevesen... nem tudom pontosan behatárolni... de ez valami egészen különleges.:$ 

   Furcsa, hiszen a pasim és a legjobb barátnőm most csaptak be. Fáj... de James mellett nem annyira. Olyan, mintha valamit éreznék James iránt... mármint barátságon kívül. Mintha... mintha bebeszéltem volna magamnak, hogy Kendallt szeretem. Vagy nem is tudom... de lehet, hogy ez így van.

   A telihold alatti csók után zavarodottan álltam fel James mellől. Nem mondtam neki semmit. Otthagytam... csak úgy, szó nélkül. Visszamentem a kórház elé. Már senki nem volt ott. Kimentem az út szélére bekötözött lábbal és kézzel, és fogtam egy taxit. 

   A taxis gyorsan hazavitt, vissza a Palm Woods-ba. Aztán gyorsan felmentem a lakásomba, gyorsan lezuhanyoztam, megittam egy bögre meleg tejet, beleugrottam a pizsimbe és lefeküdtem aludni... de nem ment. Egyfolytában csak James meg a baba járt az eszemben. 

   Egy kis gondolkozás után eszembe jutott valami. Mi van, ha nem Kendall a gyerek apja, hanem James.?:o Hiszen az első csókunk után képszakadás van. Egyikünk se emlékszik, hogy mi történt utána. Ráadásul üres pezsgős üvegeket találtam akkor a konyhában. 

   Egyből összeraktam a képet. Berúgtunk és lefeküdtünk egymással. Teljesen bepánikoltam. Muszáj elmondanom Jamesnak! Pizsamában elindultam a lakásukhoz. A folyosón sötét volt, nem láttam semmit, ezért neki mentem valakinek... James volt az.

James: - Én vagyok a gyerek apja.

Nicole: - Mi? Honnan tudod?

James: - Következtetek...

Nicole: - Épp hozzád indultam pont ez miatt. Tiszta ideg vagyok és félek...

James: - Ne félj, együtt megoldjuk. Holnap visszamegyünk a dokihoz, és megkérdezzük, hogy mi a teendő. De most menj aludni... fárasztó napod volt.:)

Nicole: - Várj James... csak azt szeretném kérdezni... hogy... mi van köztünk?

James: - Őszintén? Amióta itt vagy, azóta tetszel nekem. De időközben beléd szerettem..

Nicole: - Te is tetszel nekem.:)

James: - De Kendallt szereted...

Nicole: - Amit tett, az.... én nem tudom neki megbocsátani. Tudod, ő volt a legelső barátom, de nagyot csalódtam. 

James: - És... nekem nem adnál egy esélyt?:)

Nicole: - James... most lett vége csúnyán a kapcsolatomnak... nem kezdenék bele egy újba, ne haragudj.

   Olyan kínos volt az egész. Most szakítottunk Kendallel, erre felbukkan ez az édes srác és mindent megváltoztat bennem. Csak álltunk ott, mint két idióta. Majd odajött Lexy, és megkért, hogy beszéljük meg ezt az ügyet. Elköszöntem Jamestől, aztán Lexy és én bementünk a lakásomba.

Lexy: - Nicole, én sajnálom...

Nicole: - Én is..

Lexy: - Te ugyan mit?:o

Nicole: - Hogy  olyan bunkó voltam veled. Te vagy a legjobb barátnőm, és nagyon hülyén viselkedtem veled.

Lexy: - Szép kis "legjobb barátnő" vagyok. Összeálltam a pasiddal a hátad mögött...

Nicole: - Felejtsük el, nem haragszom.:)

Lexy: - Ne... nem haragszol??:o Kendallre se?

Nicole: - Rá se.

Lexy: - De pedig megérdemelnénk. ._. 

Nicole: - Figyelj... ez az ügy ráébresztett arra, hogy Kendall sosem szeretett igazán. A szívnek pedig nem lehet parancsolni.

Lexy: - Te vagy a világon a legjobb fej csajszi.!<3

   Lexy és én átöleltük egymást. Nagyon örültem, hogy kibékültünk. Hiszen kiskorom óta ő a legjobb barátnőm, és testvéremként szeretem. Nem bírnám ki, ha őt is elveszíteném. A barátnőm jó éjszakát kívánt, és kiment a lakásból. Visszabújtam az ágyamba. Jó gondolatok kavarogtak a fejemben. 

   Semmilyen problémára nem gondolva csuktam be a szemem. De nem telt bele 5 másodperc, kopogtak az ajtón Dühösen rántottam ki a fejem alól a párnát és a fejemre nyomtam. Megint kopognak... Ezt nem hiszem el! Gondoltam, nem nyitok ajtót. Ha nem foglalkozok vele, elmegy. Hát rosszul gondoltam. Egyre hangosabban zajongott, majd kiabált is. Egyből megismertem a nyugalmamat megzavaró "úriember" hangját. Mérgesen mentem ajtót nyitni.

Nicole: - Mit akarsz Kendall? -.-

Kendall: - Mi az, már nem vagyok szöszi?:D

Nicole: - Nagyon nem vagy vicces. Mit akarsz??

Kendall: - Beszélgetni.

Nicole: - Inkább most nem, bocs...

Kendall: - Ne csináld már Nicole!

Nicole: - Kendall, hajnali kettő óra van! Hagyj aludni! Fáradt vagyok!

Kendall: - Kérlek...

Nicole: - Jó... nem jössz be, ott maradsz, és mondod.

Kendall: - Ne az van, amit hiszel...

Nicole: - De... nem szeretsz már. Én megértem, és nem haragszok.:)

Kendall: - Hát... lehet, hogy ez is közrejátszik...

Nicole: - Semmi baj.:)

Kendall: - Igazából Lexy mesélte, hogy még sosem csókolózott.....

Nicole: - És felajánlottad neki, hogy megcsókolod, csakhogy túl legyen rajta?:O

Kendall: - Igen, de nem jelentett semmit!

Nicole: - Na menj te a francba! D:

Kendall: - Azt mondtad, hogy nem haragszol!:o

Nicole: - Én azt hittem, hogy beleszerettél Lexybe, de így egészen más. Tényleg nem szeretsz?

Kendall: - De, csak... vagyis nem tudom.:|

Nicole: - Ó, ha így állunk, akkor tudd, hogy csókolóztam Jamessal.... megint! És jó volt!

   Dühösen csaptam be Kendall előtt az ajtót. Fáj, dühít, meg tudnám ölni, és hiányzik a nővérem, hogy azt mondhassa: "Látod, én megmondtam!"

   Már képtelen voltam visszafeküdni az ágyamba. Ezek után nem bírtam aludni. Elővettem a kis piros színű laptopom, leültem az étkezőasztalhoz és felmentem Twitterre. Ismét rengeteg tweet-et kaptam... de most nem olyan üzeneteket írtak a rajongóim, mint a múltkor... vagyis a volt rajongóim.

@NicolePage egy gyáva alak! Nem mert kiállni a színpadra...

@NicolePage csalódást okoztál.... én bíztam benned, hogy megtudod csinálni, de hiba volt...

@NicolePage csak kitaláltad ezt az egész "beteg vagyok" dolgot!! Miért nem vallod be inkább, hogy beparáztál?

@NicolePage ha igaz, hogy megzúzódott a bokád és a kezed, attól még egy székben ülve nyugodtan énekelhettél volna! Nagyot csalódtam...

   Ezek az üzenetek iszonyú rosszul estek. Csak olvastam őket

 tovább... rengeteg ilyet írtak az emberek. Átlagosan tízből kettő ember kívánt jobbulást. A többiek csak azt írták, hogy kitaláltam a sérüléseket és gyáva vagyok. Tekertem a görgőt lefelé, és láttam, hogy James is írt nekem.

"Az élet mindig ad egy új lehetőséget. A neve: Holnap. @NicolePage xoxo, JM. <3"

   Ez az üzenet viszont kicsit megnyugtatott... és elgondolkodtatott. Fáradtan hajtottam le a fejemet az asztalra. Becsukta, a szemem, nem gondoltam semmire. A fejem üresnek mondható volt.

   Hirtelen lett reggel. Ez az éjszaka gyorsabban telt el, mint a többi. Arra ébredtem, hogy valaki a karomat simogatja.

Nicole: - Ki vagy?:o

James: - Nicole.. James vagyok...

Nicole: - James? Hogy jöttél be? Hány óra van?

James: - Nyitva maradt az ajtó. Öm, fél kilenc van.

Nicole: - Menni kell az orvoshoz...

James: - Azért jöttem, hogy induljunk... de miért aludtál ülve az asztalnál?:d

Nicole: - Hát Twittereztem... de elaludtam. Köszönöm azt a kedves üzenetet... elgondolkodtató. 

James: - Nincs mit köszönnöd. Na de igyekezz, mert nem érünk oda!;)

   Gyorsan bementem a fürdőszobába. Felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam és egy kis sminket is dobtam magamra, mert a fáradságtól úgy nézek ki, mint egy retardált fóka.:D

  Fél óra alatt elkészültem. Gyorsan felkaptam a dzsekimet és elindultunk. Szerencsére a váróban mi voltunk az elsők, tehát nagyon hamar behívtak. Bementünk a rendelőbe, és leültünk az orvos íróasztal előtt lévő két székre.

doktor: - Nos, Isabella kisasszony........... ugye szólíthatom így?:)

Nicole: - Hát, a nevem Nicole... nem Isabella.:o

doktor: - Jajj, elnézést. Hm, ez furcsa.... pedig a leletén az a név áll, hogy Isabella Carmen Page.

Nicole: - Doktor úr, az én nevem Nicole Page.

doktor: - A következő betegem neve Nicole Page.:o Oh, elnézést, tévedés történt... biztos összecserélték a recepción a leleteket.

   Jamessal nagy szemekkel néztünk egymásra. Azonnal tudtuk, hogy ez mit jelent........