Változás.

A 2000. oldalmegjelenítés örömére megváltoztattam a blog kinézetét.! ;) Remélem tetszik.!:D

És ne feledjétek: BTR 3. album... 24/seven... HAMAROSAN.! <3

Egy lány naplója.* | X. fejezet

X. fejezet

Minden olyan kusza...

   Csók... James és köztem. Ráadásul másodjára. De ez most nem olyan volt, mint az első. Ez egészen más volt. Valami mást éreztem, mint akkor. A szívem egyszerre vert lassan, és hevesen... nem tudom pontosan behatárolni... de ez valami egészen különleges.:$ 

   Furcsa, hiszen a pasim és a legjobb barátnőm most csaptak be. Fáj... de James mellett nem annyira. Olyan, mintha valamit éreznék James iránt... mármint barátságon kívül. Mintha... mintha bebeszéltem volna magamnak, hogy Kendallt szeretem. Vagy nem is tudom... de lehet, hogy ez így van.

   A telihold alatti csók után zavarodottan álltam fel James mellől. Nem mondtam neki semmit. Otthagytam... csak úgy, szó nélkül. Visszamentem a kórház elé. Már senki nem volt ott. Kimentem az út szélére bekötözött lábbal és kézzel, és fogtam egy taxit. 

   A taxis gyorsan hazavitt, vissza a Palm Woods-ba. Aztán gyorsan felmentem a lakásomba, gyorsan lezuhanyoztam, megittam egy bögre meleg tejet, beleugrottam a pizsimbe és lefeküdtem aludni... de nem ment. Egyfolytában csak James meg a baba járt az eszemben. 

   Egy kis gondolkozás után eszembe jutott valami. Mi van, ha nem Kendall a gyerek apja, hanem James.?:o Hiszen az első csókunk után képszakadás van. Egyikünk se emlékszik, hogy mi történt utána. Ráadásul üres pezsgős üvegeket találtam akkor a konyhában. 

   Egyből összeraktam a képet. Berúgtunk és lefeküdtünk egymással. Teljesen bepánikoltam. Muszáj elmondanom Jamesnak! Pizsamában elindultam a lakásukhoz. A folyosón sötét volt, nem láttam semmit, ezért neki mentem valakinek... James volt az.

James: - Én vagyok a gyerek apja.

Nicole: - Mi? Honnan tudod?

James: - Következtetek...

Nicole: - Épp hozzád indultam pont ez miatt. Tiszta ideg vagyok és félek...

James: - Ne félj, együtt megoldjuk. Holnap visszamegyünk a dokihoz, és megkérdezzük, hogy mi a teendő. De most menj aludni... fárasztó napod volt.:)

Nicole: - Várj James... csak azt szeretném kérdezni... hogy... mi van köztünk?

James: - Őszintén? Amióta itt vagy, azóta tetszel nekem. De időközben beléd szerettem..

Nicole: - Te is tetszel nekem.:)

James: - De Kendallt szereted...

Nicole: - Amit tett, az.... én nem tudom neki megbocsátani. Tudod, ő volt a legelső barátom, de nagyot csalódtam. 

James: - És... nekem nem adnál egy esélyt?:)

Nicole: - James... most lett vége csúnyán a kapcsolatomnak... nem kezdenék bele egy újba, ne haragudj.

   Olyan kínos volt az egész. Most szakítottunk Kendallel, erre felbukkan ez az édes srác és mindent megváltoztat bennem. Csak álltunk ott, mint két idióta. Majd odajött Lexy, és megkért, hogy beszéljük meg ezt az ügyet. Elköszöntem Jamestől, aztán Lexy és én bementünk a lakásomba.

Lexy: - Nicole, én sajnálom...

Nicole: - Én is..

Lexy: - Te ugyan mit?:o

Nicole: - Hogy  olyan bunkó voltam veled. Te vagy a legjobb barátnőm, és nagyon hülyén viselkedtem veled.

Lexy: - Szép kis "legjobb barátnő" vagyok. Összeálltam a pasiddal a hátad mögött...

Nicole: - Felejtsük el, nem haragszom.:)

Lexy: - Ne... nem haragszol??:o Kendallre se?

Nicole: - Rá se.

Lexy: - De pedig megérdemelnénk. ._. 

Nicole: - Figyelj... ez az ügy ráébresztett arra, hogy Kendall sosem szeretett igazán. A szívnek pedig nem lehet parancsolni.

Lexy: - Te vagy a világon a legjobb fej csajszi.!<3

   Lexy és én átöleltük egymást. Nagyon örültem, hogy kibékültünk. Hiszen kiskorom óta ő a legjobb barátnőm, és testvéremként szeretem. Nem bírnám ki, ha őt is elveszíteném. A barátnőm jó éjszakát kívánt, és kiment a lakásból. Visszabújtam az ágyamba. Jó gondolatok kavarogtak a fejemben. 

   Semmilyen problémára nem gondolva csuktam be a szemem. De nem telt bele 5 másodperc, kopogtak az ajtón Dühösen rántottam ki a fejem alól a párnát és a fejemre nyomtam. Megint kopognak... Ezt nem hiszem el! Gondoltam, nem nyitok ajtót. Ha nem foglalkozok vele, elmegy. Hát rosszul gondoltam. Egyre hangosabban zajongott, majd kiabált is. Egyből megismertem a nyugalmamat megzavaró "úriember" hangját. Mérgesen mentem ajtót nyitni.

Nicole: - Mit akarsz Kendall? -.-

Kendall: - Mi az, már nem vagyok szöszi?:D

Nicole: - Nagyon nem vagy vicces. Mit akarsz??

Kendall: - Beszélgetni.

Nicole: - Inkább most nem, bocs...

Kendall: - Ne csináld már Nicole!

Nicole: - Kendall, hajnali kettő óra van! Hagyj aludni! Fáradt vagyok!

Kendall: - Kérlek...

Nicole: - Jó... nem jössz be, ott maradsz, és mondod.

Kendall: - Ne az van, amit hiszel...

Nicole: - De... nem szeretsz már. Én megértem, és nem haragszok.:)

Kendall: - Hát... lehet, hogy ez is közrejátszik...

Nicole: - Semmi baj.:)

Kendall: - Igazából Lexy mesélte, hogy még sosem csókolózott.....

Nicole: - És felajánlottad neki, hogy megcsókolod, csakhogy túl legyen rajta?:O

Kendall: - Igen, de nem jelentett semmit!

Nicole: - Na menj te a francba! D:

Kendall: - Azt mondtad, hogy nem haragszol!:o

Nicole: - Én azt hittem, hogy beleszerettél Lexybe, de így egészen más. Tényleg nem szeretsz?

Kendall: - De, csak... vagyis nem tudom.:|

Nicole: - Ó, ha így állunk, akkor tudd, hogy csókolóztam Jamessal.... megint! És jó volt!

   Dühösen csaptam be Kendall előtt az ajtót. Fáj, dühít, meg tudnám ölni, és hiányzik a nővérem, hogy azt mondhassa: "Látod, én megmondtam!"

   Már képtelen voltam visszafeküdni az ágyamba. Ezek után nem bírtam aludni. Elővettem a kis piros színű laptopom, leültem az étkezőasztalhoz és felmentem Twitterre. Ismét rengeteg tweet-et kaptam... de most nem olyan üzeneteket írtak a rajongóim, mint a múltkor... vagyis a volt rajongóim.

@NicolePage egy gyáva alak! Nem mert kiállni a színpadra...

@NicolePage csalódást okoztál.... én bíztam benned, hogy megtudod csinálni, de hiba volt...

@NicolePage csak kitaláltad ezt az egész "beteg vagyok" dolgot!! Miért nem vallod be inkább, hogy beparáztál?

@NicolePage ha igaz, hogy megzúzódott a bokád és a kezed, attól még egy székben ülve nyugodtan énekelhettél volna! Nagyot csalódtam...

   Ezek az üzenetek iszonyú rosszul estek. Csak olvastam őket

 tovább... rengeteg ilyet írtak az emberek. Átlagosan tízből kettő ember kívánt jobbulást. A többiek csak azt írták, hogy kitaláltam a sérüléseket és gyáva vagyok. Tekertem a görgőt lefelé, és láttam, hogy James is írt nekem.

"Az élet mindig ad egy új lehetőséget. A neve: Holnap. @NicolePage xoxo, JM. <3"

   Ez az üzenet viszont kicsit megnyugtatott... és elgondolkodtatott. Fáradtan hajtottam le a fejemet az asztalra. Becsukta, a szemem, nem gondoltam semmire. A fejem üresnek mondható volt.

   Hirtelen lett reggel. Ez az éjszaka gyorsabban telt el, mint a többi. Arra ébredtem, hogy valaki a karomat simogatja.

Nicole: - Ki vagy?:o

James: - Nicole.. James vagyok...

Nicole: - James? Hogy jöttél be? Hány óra van?

James: - Nyitva maradt az ajtó. Öm, fél kilenc van.

Nicole: - Menni kell az orvoshoz...

James: - Azért jöttem, hogy induljunk... de miért aludtál ülve az asztalnál?:d

Nicole: - Hát Twittereztem... de elaludtam. Köszönöm azt a kedves üzenetet... elgondolkodtató. 

James: - Nincs mit köszönnöd. Na de igyekezz, mert nem érünk oda!;)

   Gyorsan bementem a fürdőszobába. Felöltöztem, megfésülködtem, fogat mostam és egy kis sminket is dobtam magamra, mert a fáradságtól úgy nézek ki, mint egy retardált fóka.:D

  Fél óra alatt elkészültem. Gyorsan felkaptam a dzsekimet és elindultunk. Szerencsére a váróban mi voltunk az elsők, tehát nagyon hamar behívtak. Bementünk a rendelőbe, és leültünk az orvos íróasztal előtt lévő két székre.

doktor: - Nos, Isabella kisasszony........... ugye szólíthatom így?:)

Nicole: - Hát, a nevem Nicole... nem Isabella.:o

doktor: - Jajj, elnézést. Hm, ez furcsa.... pedig a leletén az a név áll, hogy Isabella Carmen Page.

Nicole: - Doktor úr, az én nevem Nicole Page.

doktor: - A következő betegem neve Nicole Page.:o Oh, elnézést, tévedés történt... biztos összecserélték a recepción a leleteket.

   Jamessal nagy szemekkel néztünk egymásra. Azonnal tudtuk, hogy ez mit jelent........

2000 oldalmegjelenítés.!

Meg van a 2000. oldalmegjelenítés.!! Nagyon -de nagyon szépen köszönöm nektek.! *-* Köszönöm a támogatásokat, a kommenteket, mindent.! Imádlak titeket.!<33

Újabb blog...

A barátnőm és én kezdtünk egy új blogot. Én egy hasonló BTR-es történetet írok rajta, ő pedig egy hétköznapi lányról ír.

Az én sztorim címe: New Life..
A barátnőm ( Petrush ;) ) sztorijának címe: Sok sikert Lucy...

Remélem ez a történetem is tetszeni fog. A sztori más lesz, mint az ebben a blogban szereplő történeté. Az én történetem 1. része már kint is van.!
Kommenteljetek, regisztráljatok, és élvezettel olvassátok a sztorikat.! ;) 


                                                                         By.: diamondnona

Egy lány naplója.* | XI.fejezet

IX. fejezet

Jobban vagyok... de egyedül

   Egy 17 éves lány vagyok... és terhes. Egyszerűen nem tudom felfogni. Az álmomat, hogy híres énekesnő leszek, nem tudom megvalósítani. 9 hónap múlva egy ártatlan, kicsi emberkének kell a gondját viselnem. De hiszen én képtelen vagyok rá! Fiatal vagyok, és még annyi mindent kell még megtudnom az életről! Fogalmam sincs, hogy kell bánni egy kisbabával.

   Az orvos a "nagy bejelentése" után távozott a szobából. Lesokkolva ültem az ágyon, és kétségbeesetten, nagy szemekkel néztem Jamesra. Majd elkezdtem sírni...

Nicole:  - Kész, tönkrement az életem, elrontottam az egészet!!

James: - Nyugodj meg Nicole... ne sírj kérlek! Találunk valami megoldást, hidd el!

   Én csendben és pityeregve a vigasztaló fiú nyakába borultam... kezdtem megnyugodni. De a könnyeim potyogtak tovább. 10 perc múlva halkan, suttogva szóltam Jameshoz...

Nicole: - Köszönöm.

James: - Még is mit? Hogy itt vagyok veled a helyett a balfék pasid helyett? Neki kéne itt lennie... de... belehaltam volna, ha valami történik veled.

Nicole: - Köszönöm... de ez nem Kendall hibája, hanem az enyém. Ha nem csókollak meg.........

James: - Nem miattad van az egész- Én is ugyanúgy hibás vagyok, mint te Nicole. 

   Ezek után benyitott Gustavo és Kelly. Gustavo csak mutogatott rám, és rövid szavakat nyögött ki. Kelly nyakon vágta, majd kérdeztek...

Gustavo: - Hát te meg mi a jó szalonnás rántottát műveltél magaddal?!?!?!

Nicole: - Leestem a lépcsőn... de..... van ennél nagyobb probléma is...

Gustavo: - Még is mi lehet ennél nagyobb probléma???

Nicole: - Én....... ter....... terhes vagyok.

   Gustavo és Kelly fejére kiült a WTF. Szóltunk nekik, próbáltuk őket magukhoz téríteni, de semmi. Teljesen le voltak fagyva. James fölállt mellőlem, majd a mutatóujjával megbökte a főnököt. Úgy eldőlt, mint egy rosszul rögzített faoszlop. Annyira nevetséges volt, hogy a szám sarka irányt váltott, és felfelé kanyarodott. :) Kelly és Gustavo összeszedték magukat, James rám mosolygott, majd megszólalt....

James: - Menjünk haza Nicole. :)

Nicole: - És a koncert?:o

Gustavo: - Lemondjuk a koncertet.... fontosabb az egézséged.

Kelly: - De senki nem tudhatja meg, hogy gyereket vársz... ártana a hírnevednek.

   Már sötét este volt. Egyetlen egy felhő sem volt az égen. A telihold és a csillagok bevilágítottak az egész várost. A levegő fülledt volt. A pálmafák lombját mozgatta az enyhe, hűvös szellő.

   James, Kelly, Gustavo és én kijöttünk a kórházból. Örültem, hogy hazamehetek erről a borzalmas helyről. De valami elrontotta az örömömet. Valami olyat láttam, amit nem akartam. Valami, amitől tátva maradt a szám... egyszerűen nem hittem a szememnek. Láttam, hogy Kendall és Lexy csókolóznak. Becsaptak... az a 2 ember, akiket a világon mindennél jobban szeretek... a pasim és a legjobb barátnőm. Én csak álltam ott, mint egy idióta... és egyszercsak lecsordult egy könnycsepp az arcomon. Mikor Kendall észrevett, odajött hozzám, és elkezdett mentegetőzni.

Kendall: - Nicole kicsim, én............

Nicole: -  Nem vagyok a kicsid! Én nem vagyok neked senki!

Kendall: - Kérlek ne haragudj! Nem akarlak elveszíteni, nagyon szeretlek!

Nicole: - Aha, persze. Sok hazugságot hallottam már... de ez a legnagyobb hülyeség, amit eddig valaha, valaki mondott nekem.

Kendall: - Na, állj! Nem is nekem kéne itt bocsánatért esedeznem. Te is csókolóztál Jamessal, úgyhogy kvittek vagyunk!

Nicole: - Szóval ezt csak azért csináltad, mert én és James........... najó. Tudod mit? Felejts el. Legyetek boldogok Lexyvel!

  

 Miután befejeztem a mondatot, sírva megfordultam, és lementem a tengerpartra. ( a kórházhoz nagyon közel van a part ) A szél már jobban fújt a parton. A hajamat belesöpörte a könnyes arcomba. Egyedül, mezitláb sétáltam a parton a lágy, langyos homokba. A bokám eszméletlenül fájt, de nem törődtem vele. A szívemben a fájdalom sokkal nagyobb volt.

   1 óra séta után leültem a homokba. A szél felszárította a könnyeimet. Csendben bámultam a csillagos eget. Pár perc múlva James jött oda hozzám, és leült mellém csendben a homokba.

James: - Nem fázol?

Nicole: - Nem.

5 perc múlva megint megkérdezte...

James: - Biztos nem fázol?

Nicole: - Igen.

Csak csendben néztük a csillagokat az égen, majd megint megszólalt.

James: - De látom, hogy fázol.

Nicole: - Jajj James, nem fázok!

James: - Jajj Nicole, nem veszed észre, hogy csak átakarlak ölelni? :)

Nicole: - Ölelj át James!

   És megint elkezdtem sírni. Csak zokogtam, zokogtam, és egy kérdést hajtogattam egyfolytában.... Miért? Majd James megszólalt.

James: - Mert Kendall egy idióta, és nem érdemel meg egy ilyen csodálatos lányt.

Nicole: - Dehogy vagyok én csodálatos. Egy hülye vagyok.

James: - Nem! Te egy édes, szeretni való, gyönyörű csajszi vagy. Minden srác olyan lányra vágyik, mint te Nic. :)

Nicole: - Még te is?

James nem válaszolt. 5 percen át bámultuk megint a csillagos eget. Aztán azt vettem észre, hogy James és én egymás kezét fogjuk. Majd megcsókoljuk egymást.

James: - Nem..... én csak téged akarlak! <3