Crazy Pairs.| IV. fejezet

IV. fejezet

Öröm és bánat: Mind a kettő fájhat

~Rebecca~

   Az üzenet elolvasása után teljesen összetörtem. Mintha ketté tépték volna a szívem. Végre lehetett volna valami, aminek értelme is van... erre bumm! Megismer egy lányt, ( aki persze, hogy jobb nálam, hiszen én éretlen és fiatal vagyok Carloshoz. ) és az este, ami gyönyörű lehetett volna, meg sem történik.

   Összetépem a levelet és pityeregni kezdek. A papírfecniket kihullajtom kezeimből, a fejemet a föld felé hajtom. Szemeim becsukom... érzem, hogy bennük könny gyűlik. Mielőtt teljesen kitörne belőlem a sírás, gyorsan felszaladok a szobámba. Lerúgom a lábamról a magassarkút és arccal az ágyamba vetődök. Sírok... olyan régen sírtam utoljára. Igen, lehet, hogy eltúlzom... de ez nekem fontos. Nagyon fontos. 

- Hé... bejöhetek tökmag? - nyitott be halkan az ajtón James.

- Nem... menj el. - válaszoltam visszafojtott hangon.

- Oké... csak udvariasságból kérdeztem, tudod, hogy úgy is bejövök. - mondta James és bejött a szobámba és leült az ágyamra. - Szóval: Miért sírsz kicsim? - kérdezte aggódóan.

- Semmi baj... ez olyan mindennapos tinilány dolog. :) - felültem az ágyon, a bátyámra néztem és vágtam egy erőltetett mosolyt. 

- Szerintem nagyobb baj van... - nézett rám kételkedően, majd magához ölelt. - Na... tesók vagyunk, megbízhatsz bennem... mond csak el, mi nyomja a szíved. 

- Hát... én csak kaptam ma egy egyest az iskolában és eltitkoltam előled, de nagyon nagy lelkiismeret furdalásom támadt... és szemétnek érzem most magam.... - kezdtem el magyarázkodni. ( Persze, ez nem a fő ok, ami miatt búslakodom. )

- Jajj Cars... nyugodtan elmondhattad volna... és emiatt ne emészd magad. 

- Hát jó, de mindig kapok, ha rossz jegyet hozok haza... 

- Igen, de csak azért, mert jót akarok neked. Azért, mert lehordalak a gyenge osztályzatok miatt, attól még szeretlek. Hiszen a kishúgom vagy. Tudod... ezt szeretem benned a legjobban... hogy mindig őszinte vagy velem és soha nincs semmilyen titkod előttem. Jó, most próbálkoztál előlem elrejteni ezt az egyest, de végül is, most elmondtad nekem... úgyhogy köszönöm neked... te vagy a legjobb kishúgi az egész világon. :) - magyarázta James és homlokon puszilt. - Hé, jut eszembe: Te nem mész a bálba? :o - nézett rám nagy szemekkel.

- Áh, nem... eléggé fáj a fejem. Inkább kipihenem itthon magam. -válaszoltam.

- Rendben... akkor pihenj. Ha bármi baj van, vagy kell valami, szólj... a szobámban leszek. - Mondta, és kiment a szobámból.

~Noemi~

   Az összetépett papír darabjait összeszedem a földről. Kimegyek a konyhába és kidobom a fecniket a kukába. ( Megmondom őszintén, kíváncsi vagyok, mi állt abban a levélben... de biztos Carlos írta. ) Aztán visszamegyek Loganhez. Nem szólok semmit... csak nézünk egymásra értetlenül.

- Öm... mehetünk? - szólalt meg Logan.
- Igen. :) - válaszoltam.

   Kimegyünk, beülünk Logan kocsijába és elindulunk. Útközben azon gondolkozunk, mi lehetett azon a papíron, ami ennyire kiborította Rebecca-t.

- Szerinted mi volt a levélben? - törtem meg a kínos csendet kérdésemmel.
- Szerintem Carlos nem viszi a bálba. - válaszolt Logan. - Egész nap valami csajról hadovált... a fotózáson ismerte meg.
- Ajajj. :|
- De biztos valami nagyobb baj lehet... mert nem hiszem, hogy Becky ennyire kiborulna. Eljött volna velünk és felváltva táncoltam volna veletek....
- Hááát.... - fordítottam el a fejem.
- Mi hát? De nem? Ilyen apró dolgon nem fakadna sírva. Mindegy, sosem tudjuk meg, mi állt a levélben.
- Becky-nek nem apró dolog.
- Miért?
- Mindegy... már így is túl sokat mondtam. - tettem a szám elé a kezem.
- Ti titkoltok valamit előlem. - gyanakodott Logan.
- Nem is igaz. - próbáltam tagadni a dolgot.
- Nonó szívem... ismerlek már és tudom, hogy mikor hazudsz... és most nem mondasz igazat. Szóval... mi folyik itt? És őszintén... - tette a jobb kezét az én kezemre. Másik kezével a kormányt fogja.
- Jó, elmondom... de megfog ölni a barátnőm.
- Nem hagyom. ;)
- Oké... de esküdj meg, hogy nem mondod el senkinek!
- Esküszöm!
- Szóval... Rebecca szerelmes Carlosba. - böktem ki a "hétpecsétes" titkot.
- Mi? :D Szerelmes? :D Jó... most az igazi titkot mond. :D - nevetett Logan.
- Ez az igazi titok Logan! Rebecca szerelmes Losba, de nagyon. Csak én tudok róla.... illetve most már te is. Titkolja, mert ha James megtudja, megöli Carlost is és őt is.
- De Becca vagy 5 évvel fiatalabb Losnál! :o
- És akkor mi van? A szerelem nem ismer határokat. És Carlosnak Becky a mindene... miért ne lehetne köztük több, mint testvériség... több, mint barátság.
- Végül is... igazad van. :) Los ugyanolyan gyereklelkű, mint Rebecca. Milyen aranyosak lennének együtt! :D Majd kertelek Losnak... hátha lesz valami. :D
- Ne! Még csak az kéne! Becky egyből levágná, hogy én mondtam el neked, hogy szerelmes.
- Jó, akkor nem mondok semmit. Megígérem. :)

   Logan ígérete elhangzása után már itt is vagyunk az iskolánál. Kiszállunk a kocsiból, bemegyünk a suliba, egyenesen a színpados terembe. A terembe belépve még a lélegzetem is elakadt. Minden gyönyörű. Szuper a zene, a díszítés csodás... mint a mesékben. ... De ezt a képet megszakítja az a sok bámuló ember, akik körbe állnak engem és Logant. Mindenki ujjal mutogat és nyitott szájjal bámul minket. Persze, Logan tudja kezelni a helyzetet. Igazán aranyos... viccelődéssel próbálja eloszlatni ezt a feszült hangulatot. Sikerül mindent megoldania. Logan kimegy a mosdóba, majd odajön Celina és szokása szerint "arcoskodni" kezd.

- Na, nézd csak... a kis elkényeztetett híresség húgocska. Tudtad, hogy ez a ruhafazon már régen kiment a divatból? - kezdett sértegetni.
- Nem érdekel... nekem tetszik. - hajtottam a föld felé a fejem.

- Nem lep meg... na és... hol van a kísérőd? Ja, bocs... neked nincs olyanod.
- De van. Logan Henderson.
- Logan? A Big Time Rush-ból? Úgyan már! Majd pont egy olyan cuki srác, mint Logan, egy ilyen lánnyal jön el a bálba. :D - nevetett Celina.
- Na bocsi, itt is vagyok. - jött oda Logan.
- L-lo-log-lo-lo... Logan?! - nézte a srácot tátott szájjal Cel.
- Szia! Logan Henderson. - nyújtotta Logan a kezét.
- Tudom kivagy! Egyszerűen imádlak! Mindig a ti zenéteket hallgatom, fantasztikusak vagytok! El sem hiszem, hogy itt állok veled, egy épületben! *0* - Ajnározta Logant Celina.
- :D Aranyos vagy. :) A szép szavakért majd táncolok veled egyet. ;D - kacsintott Logan.
- Velem jöttél a bálba, úgyhogy velem táncolsz! :D - mosolyogtam Loganre.
- Persze, te vagy az én hercegnőm... tudod. ;) - mosolygott ő is.

   Logan megfogja a kezem és a táncparkettre visz. Épp valami lassú dal megy, ami kifejezetten tetszik. Pedig nem bírom a lassú számokat, de ez tényleg szép. Logan és én lassúzunk, a terem közepén. Olyan meghitt minden. Csönd van és a hangulat feszült. A szívem majd kiugrik a helyéről, olyan hevesen ver. Érzem, hogy izzad a tenyerem, ami kissé kellemetlen, de most ezzel nem tudok foglalkozni... hiszen a világ legédesebb pasijával táncolok. Igen, teljesen odavagyok érte. Minden porcikájáért. Ez olyan, mint egy álom. Egy valóra vált álom. Hamupipőkének érzem most magam. :)



~Carlos~

   Este 10 óra van. Éppen most parkolok a kocsimmal a garázsba. Bemegyek a ház ajtaján. Becky pizsamában a konyhában, a hűtő előtt áll. Előveszi a tejet. Kiteszi a pultra. Elővesz egy bögrét, beleönti a tejet. A Bögrébe vagy 6 kanál kakaóport szór. Berakja a mikróba és megmelegíti. Kiveszi, és a kakaóra egy marék pillecukrot rak, majd felém fordul. Ki van sírva a szeme, látszik, hogy valami nincs rendben.

- Szia tökmag. :) Minden rendben? - kérdeztem aggódva.
- Szia. Persze. - Válaszolta, majd felment a szobájába.
- Ilyen későn ilyen tömény kakaót iszol? Rosszul leszel... - mentem utána és leültem az ágya szélére.
- Nem érdekel. - mondta komoran, majd beleivott a kakaóba.
- Mi a baj? Látom, hogy van valami. Nem szeretem, ha szomorú vagy.
- Nincs semmi. Csak fáj a fejem. Valószínűleg a fáradtságtól. - válaszolta.
- Akkor jó... és tényleg ne haragudj, hogy nem kísértelek el a bálba. Csak hát... ez a lány. :) - mosolyodtam el.
- Jó volt a randi? - kérdezte Becky.
- Nagyon is! Annyira édes volt! Csináltunk egy csomó képet. El is hozta a fényképezőgépét... de én nem értek hozzá, úgyhogy ő csinálta a "művészi" képeket én meg az olyanokat -hozzá teszem, telefonnal- , amiken cukiskodunk, meg hülyülünk. :D Voltunk állatkertben, meg beültünk egy jó helyre kajálni. És nem fogod elhinni: A kedvenc kajája a corn-dog! *-* - meséltem lelkesen.
- Szuper. ... Ha nem haragszol, aludni szeretnék. - mondta Rebecca és letette a bögrét az éjjeli szekrényre, bebújt a takarója alá és a fal felé fordult.
- Persze, aludj csak. Öm, holnap eljössz velem moziba? - kérdeztem.
- Nem tudom. - felelte szűkszavúan.
- Jól van, aludd ki magad... nagyon fáradtnak tűnsz és nem is nézel ki valami jól. Jó éjszakát! - mondtam és kimentem a szobájából.

Crazy Pairs. | III. fejezet

III. fejezet

Ez nem a Hamupipőke történet

~Rebecca~

   Az utolsó óránk, azaz a hatodik, dráma volt. A tanár nagyon tehetséges és vicces. Nekem az első nap nagyon bejött, jól éreztem magam az iskolában. Meg is ismerkedtem egy lánnyal, aki nagyon aranyos... Lucy a neve. Sok közös van bennünk, egész jól összebarátkoztunk. A többiek is nagyon kedvesek és jó fejek. Szóval: Szuper nap volt. ( Leszámítva a történelem 1-est ._. ) Ellentétben szegény Nonóval... már az első nap konfliktusba keveredett és neki is az az 1-es. Végül is... ez csak egy rossz nap. Logan biztos "kikúrálja" otthon.

   James értem jött az iskolához és hazahozott. Most éppen az ágyam tetején ülök és írom a házi feladatomat. Az éjjeli szekrényen forrócsoki gőzölög, közben halkan szól a zene. Körülöttem a rajzaim hevernek, vagy 3 mappányi. 

~Carlos~

   Miután Becky-éket elvittem iskolába, elmentem a stúdióba fotózásra. Eleinte tartottam egy picit ettől az egésztől, mert új fotóst szerződtettek, szóval egy teljesen ismeretlen személyre kellett rábíznom magam. De nem kellett volna így rágörcsölni, hiszen a fotós egy ( körül-belül ) velem egykorú, csinos, aranyos lány volt. Bridgit-nek hívják. Remekül együtt tudtunk működni, sőt, össze is barátkoztunk. Telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy majd valamikor találkozunk.

   Most jöttem haza, épp most lépek be a bejárati ajtón. A kocsikulcsot rádobom a konyhapultra és felsietek Beccához. Bekopogok az ajtón.

- Gyere! - kiáltott ki Rebecca.

- Szia tökmag! :) - mosolyogtam és megálltam az ágya előtt.

- Carlos! *o* - kiáltotta, felpattant az ágyról és a nyakamba ugrott.

- Hiányoztál. :) - pusziltam meg a homlokát. - Milyen napod volt? 

- Hát egész jó... az iskola remek, az osztály szuper, a tanárok rendesek... mármint, a nagyja. :D Csak... kaptam egy 1-est. Félek elmondani James-nek, meg fog enni. :o

- Elmondjuk együtt. :) - öleltem magamhoz.

- Baj van Carlos? :o

- Nincs... miért? :o

- Hát... máshogy viselkedsz, mint ahogy szoktál...
- Szeretlek... és ma alig láttalak... egész nyáron velem voltál. Hiányoltalak, szokatlan volt nélküled. :D Tudod... az ölelés oldja a stresszt, növeli az összetartozás érzését és csillapítja a fájdalmat. ;)
- Fájdalom csillapító? Akkor ölelj még, mert úgy fáj a fejem, hogy mindjárt szétrobban... - mondta Becky és hozzám bújt. - És tudom, hogy szeretsz... én is szeretlek. :)



~Rebecca~

*Beep-beep! Beep-beep!*

- Hú, SMS! - nyúltam a telefonomért.
- Ki küldte? - kíváncsiskodott Carlos.
- Lucy... egy csaj az osztályból. Azt írja, ma lesz a gólyabál. Hát ez van... nincs kivel menjek, mert nem ismerem egyik fiút sem még. Meg aztán... el sem hívott senki...
- Majd én elviszlek. :) - fogta meg a kezem Los.
- Őőő... nagyon aranyos vagy, de nem lehet.
- Miért? :O
- Hahó! Híres vagy, nem kicsit. Ha megjelennél a bálon, mindenki rajtad lógna.
- Nem érdekel... akkor is elmegyek veled. ;) Majd meghúzzuk magunkat egy kis sarokban, ahol senki sem lát. :D Szóval... mikor is kezdődik?
- Este fél 8-kor.
- Oké... akkor majd a bál után elmondjuk az 1-est a drága bátyádnak. :D
- Miért utána? :o - néztem Carlosra értetlenül.
- Mert ha most elmondjuk, tuti nem enged el... ismered már, milyen. :D
- Pszt... - tettem a kezem a szája elé. - nem beszélünk így a bátyusról, szeretjük őt... csak én beszélhetek így róla. ;D
- Hé, nem szólsz Nonónak a bálról?
- Hű, igaz is! Nonó! Jajj, látod, milyen vagy? Elvonod a figyelmem minden fontos dologról... :D
- Mert én nem vagyok fontos? - fonta össze karjait Los.
- Jajj, dehogynem... te vagy a legfontosabb. :) - mondtam, és megöleltem.



~Noemi~

   A nappaliban, a kanapén fekszek Logan ölében. Éppen egy vígjátékot nézünk és közben Logan próbál pattogatott kukorica szemeket dobálni a szájába, a filmre szinte nem is koncentrál. Hm... pocsékul céloz, azt meg kell hagyni, de imádni való. :D Jól el vagyunk. Az összes rossz gondolatom elszáll "Mr.Ügyetlen" közelében. Ez most is így van.

- Bocsi, hogy megzavarom ezt az idillikus pillanatot, de muszáj újságolnom. - jött oda hozzánk Becky.
- Rebecca... te nagyon sokat beszélsz. - nézett halál komoly fejjel és tátott szájjal Logan Becky-re.
- Aha, én is szeretlek Logan. - bólogatott Rebecca, majd nyakon vágta Logant. - Na szóval... Lucy küldött egy SMS-t.............
- Ki az a Lucy? - szakítottam félbe mondanivalója közepén.
- Jaaa, az egyik osztálytársunk. Tök jóba lettem vele. Na, szóval: Küldött egy SMS-t, hogy ma lesz a gólyabál. - nézett rám izgatottan.
- Aha... Én nem megyek. - fordítottam el tőle a fejem.
- Kihagynád a gólyabált? :o -nézett rám nagy szemekkel.
- Ki. - válaszoltam. Persze, nagyon szeretnék elmenni este, de az eszem azt súgja, hogy nincs értelme. Hiszen ma a fél suli előtt leégetett Celina.
- Amiatt a hülye csaj miatt nem akarsz jönni? - tette csípőre a kezét Becca.
- Persze... eszemben sincs elmenni. Megint csinálna valamit és akkor nem csak a fél, hanem az egész iskola előtt megszégyenít.
- Nehogy kihagyd a gólyabált egy idióta kiscsaj miatt! Csak féltékeny... pont ezért kell elmenned. Hogy megmutasd neki, milyen egy igazi királylány. El is kísérlek a bálba. :) - mosolygott Logan és megfogta a kezem.
- Na, látod? Még Logan is képes kockára tenni az életét miattad. :D - mosolygott Becky. 
- Ko-kockára tenni az életem? :o - értetlenkedett Logan.
- Igen! Gondolj bele: Egy óriási épület, tele fiatal lányokkal, akik rajonganak érted. 
- Hát, most még jobban kedvem támadt elmenni. :D - nevetett Loggie.
- A csajok miatt, mi? :D - kérdeztem nevetve.
- Neeeeeem, hogy gondolhatsz ilyet? :D - nevetett ő is.
- Na, jó... elmegyek veled te nőcsábász. :D 
- Szuper! Akkor indulás ruhát venni! Jajj... vagy is indulás pénzt kérni a tesóktól. :D - lelkesedett Becky.



~Becky~

   Nonóval egyből akcióba lendülünk. Felmegyünk a bátyáink szobájába. James és Kendall szobája egymással szemben van. Megállunk a szoba ajtók előtt, egymással szemben. 

- Először megyek én "kéregetni". :D Ha kijöttem, elmondom mi volt, várj meg. - adtam az utasítást a barátnőmnek. Ő csak bólogat és közben mosolyog. ... Lehet, hogy nagy dolgot csinálunk egy kis pénz kéréséből... de a fiúk nem veszik jó néven, ha kunyerálunk tőlük. Nem szeretik, ha kihasználjuk a munkájukból származóelőnyöket. Szerintük, azért, mert rockstar-ok kishúgai vagyunk, ugyanúgy kell viselkednünk, mintha egy cseppnyi hírnévvel sem rendelkeznénk. Nem szeretnék, ha elvárnánk a kivételezést.

- Szia James... - mentem be James szobájába széles vigyorral az arcomon.
- Mi van tökmag? - mosolygott.
- Á, semmi... csak olyan rég mondtam már neked, hogy szeretlek... szóval most mondom: Szeretlek bátyus. :) - kezdtem el hízelegni. Alig bírom ki nevetés nélkül. :D
- Lázas vagy? :o - tapogatta a homlokom. - Nem érezlek melegnek.
- Nem vagyok rosszul. :) - csak mosolyogtam, mosolyogtam és mosolyogtam.
- El is hitted, hogy komolyan kérdezem szívem? :D Na... mit szeretnél? :D - nevetett. 
- Tudom, hogy nem szereted, ha kéregetek... de ma van a gólyabál és nincs ruhám....
- Oké, tessék... ennyiből szerintem kijön egy szép ruha. - nyomott a kezembe James egy összeget.
- Huh... köszi! - megöleltem Jamest és kimentem a szobájából. 
- Na, mi volt? - kérdezte Nonó széles mosollyal az arcán.
- Mindenféle vita nélkül, egyszerűen a kezembe nyomta a pénzt. :o Meglepett. :D - válaszoltam. - Na, most te jösz. :D



~Noemi~

- Hé Kendall.... - mentem be a tesóm szobájába.
- Mi az húgi? 
- Bál lesz ma, nincs ruhám, kell pénz, adsz? :D 
- Hát ez aztán konkrét volt... :D - nevetett Kendall. - Persze, hogy adok... de csak a bál miatt. Nem csinálunk belőle rendszert. ;)
- Kösziii, imádlak! - megpusziltam az "adakozó" bátyám arcát, majd visszamentem a folyosóra, Becky-hez.
- Mehetünk vásárolni? :D - lengette a pénzt a levegőben.
- Indulás! :D 
- Hova mennek a szép hölgyek? - jött oda Logan.
- Megyünk a bálra ruhát vásárolni. - válaszoltam.
- Elvigyelek titeket? 
- Nem kell, majd buszozunk. :) - megöleltem Logant. Felkapjuk a dzsekinket és már kint is vagyunk a házból.
   

   Busszal 20 perc alatt a Rodeo Drive-ra értünk. ( Igen, mi ott vesszük a cuccainkat. :D ) Rengeteg boltot körbejárkáltunk, de még nem találtunk egy olyan ruhát sem, ami tökéletesnek mondható. Most is csak járkálunk.... és hopp! Megakad a szemem egy csodálatos ruhán... pontosabban kettőt. Berohanunk a boltba, felpróbáljuk a ruhát. Tökéletes! Vissza öltöztünk, becsomagoltattuk a ruhát és megvettük őket. Hála istennek cipőt nem kellett venni... az van otthon, egy egész hadseregnek elég lenne. ( Már ha a katonák hordanának magassarkút. :D )
   Hazamentünk. Ránézek az órára... Úristen, este, 17:45 elmúlt! Gyorsan felrongyolunk, felkapjuk a ruháinkat. Egymás sminkjét megcsináljuk, úgy ahogy az a jó barátnőkhöz méltó. 
   Több, mint 30 perces tollászkodás után elkészültünk. Lemegyünk a lépcsőn, a nappaliba. Logan már várt engem, de Carlos sehol.

- Azta... :o Csodásan néztek ki. *w* Nonó... mint... mint egy igazi királylány. - mondta tátott szájjal Logan.
- Köszönöm Logan. :D Te is nagyon jól nézel ki. :) 



~Rebecca~ 

- Jaja, mindenki jól néz ki... de hol van Carlos? :o - kérdeztem aggódva. - Nemsokára kezdődik a bál!
- Öm, hagyott neked egy cetlit az asztalon... - mutatott az asztalra Logan.

   A konyha asztal felé indultam. Áh, ez rosszat sejtet.... felveszem a kezembe a cetlit és olvasni kezdem:

Tökmag!

Ne haragudj, de nem tudok vele menni a bálba. A mai fotózáson megismertem egy lányt, telefonszámot cseréltünk és lebeszéltünk egy randit mára. Én idióta elfelejtettem. Ne haragudj, majd bepótoljuk egy mozival. :)

                                          Puszi, Carlos.

Ui.: Nagyon szeretlek!

   

Na igen..... egy világ dőlt most össze bennem...

Rebecca ruhája:

Noemi ruhája:

Crazy Pairs. | II. fejezet

Figyelem! Új szereplő a láthatáron! 

Jellemzését megtaláljátok a szereplők között!

Neve: Celina King. ( ejtsd: Szelina King. ) 

II. fejezet

Első nap az iskolában = A legrosszabb nap a Világon

~Carlos~

   Hétfő és reggel. Utálom ezt a két szót. Hajnali fél 6 óta fent vagyok, ugyanis a szomszéd kutyája úgy ugatott, hogy felébresztett és utána nem tudtam visszaaludni. Most negyed 7 van és Becky reggelijét gyártom. Tegnap éjfél után került ágyba, mert sok volt a munka a házzal. ( Még most is van egy csomó dolog, amit meg kéne csinálni. ) Szóval, az ébresztőóráját elfelejtette beállítani, így én fogom felébreszteni. 

- Szia Carlos! Mit csinálsz te ilyen korán? :o Ilyenkor még aludni szoktál. :D - jött a konyhába Nonó jókedvűen és leült a pulthoz.

- Szia! Reggelit csinálok az alvó csillámpónimnak. :D És igen, furcsa, hogy korán fent vagyok... de úgy ugatott az a bolond kutya, hogy nem bírtam aludni. - válaszoltam.

- Jaaaaj, de cuki vagy! :D Rebecca biztos örülni fog neki... amúgy meg olyan aranyosak lennétek együtt. :$ 

- Na... Cars a legjobb barátom, nem akarok ezen változtatni. Ha összejönnénk -amit kötve hiszek- biztos vége lenne a barátságunknak... nagyon de nagyon szeretem őt, és nem szeretném megbántani semmivel. - vettem komolyra a szót.

- Öhm, oké. De csak vicceltem. :o Nem kell ilyen komolyan venni. :D Na, megyek még egy kicsit TV-zni suli előtt. 

- Oké, menj csak... én meg megyek, felébresztem Beckyt.

  Nonó elmegy a konyhából, bemegy a nappaliba, a kanapéra ül, és bekapcsolja a TV-t. Én a tálcára rakom a műzlit, amit "csináltam", majd felmegyek az emeletre. Bemegyek Rebecca szobájába, a kaját az íróasztalára teszem, én pedig leültem az ágya szélére.

- "The music sounds better with u, baby. It feels like. It feels like..." - kezdtem el énekelni.

- Carlos.. :3 - szólalt meg Becky és felült az ágyon.

- Csináltam neked reggelit tökmag. :) - mosolyogtam.

- Jajj, de aranyos vagy! Te vagy a legjobb ébresztőóra, nem kell a telefonom. :D - mosolygott Becky és megölelt.

- Tessék, behoztam neked. :) - raktam a tálcát az ölébe.

- Köszönöm. :) - hálálkodott.

- Hányszor köszönöd még meg? :D Ez természetes... nem akarom, hogy éhen halj. :D Na... edd meg a reggelid, öltözz fel és elviszlek iskolába titeket. - megpusziltam Becky homlokát és kimentem a szobájából. 

~Rebecca~

   Istenem, ez a Carlos annyira édes! És az az írás, ami rá van írva a kanálra... mindjárt elájulok! *w*  "Jó reggelt gyönyörűm." Igazán szép és figyelmes gesztus tőle. Ez a nap fantasztikusnak indul, remélem ilyen lesz később is.

   Megettem a reggelit. A tálat az ágyam melletti éjjeli szekrényre teszem. Nagy nehezen kikászálódok az ágyból és a szekrényem elé állok. Keresek valami ruhát, amit megfelelőnek találok az iskola kezdéshez. Kiveszek egy fekete cicanadrágot, egy fehér pólót és egy rózsaszín, kötött pulcsit. Felöltözök, aztán a fürdőszobámban lévő tükörhöz megyek. Nagy tollászkodásba kezdek. Elkészültem mindennel, majd a műzlis tállal a kezemben lemegyek a lépcsőn. Beteszem a koszos edényt a mosogatógépbe, aztán leülök Nonó mellé a kanapéra, és csak mosolygok, mint a "tejbe tök."

- Töröld le ezt a mosolyt az arcodról... megijesztesz. :D - mondta nevetve Nonó.

- Nem megy. :D Olyan jó kedvem van. :D - nevettem én is

- Jókedv? Hétfőn reggel? Te valami UFO lehetsz... - viccelődött.

- Hát figyelj... James húga vagyok. Ő meg egy űrlény, vagy hogy szoktátok mondani. :D 

- Hééé, én nem vagyok űrlény... most megsértődtem. :c - Jött oda durcás képpel James.

- Oké, akkor hogy ne legyél egyedül, Kendall, Logan és Carlos is földönkívüli. :D - nevetett Nonó.

- Haha, ez nagyon jó! :D - nevettem egyre jobban.

- Csajok, indulhatunk? - Lóbálta Los a kocsikulcsot és az ajtó elé állt.

- Igen! - mondtuk egyszerre Nonóval. 

- Legyél jó, és nincs pasizás! Szeretlek húgi. :D - ölelt meg James.

- Jajj, nem ittam tejeskávét! - kaptam a fejemhez.
- Azt is csináltam. :D - mutatott az asztalra Los. - Már 8 éves korod óta minden reggel iszol, nem felejtettem el. :D 

   Gyorsan felkapom a tejeskávét, kimegyünk a házból, egyenesen Carlos kocsijába.

~Noemi~

   15 perc alatt odaértünk a gimihez. Kiszállunk a kocsiból és bemegyünk az iskolába. Hááát... más mint az általános. Nagyon más. Sőt: Ez a gimi más, mint a normális gimik. Minden csupa szín, csupa egyéniség. Mindenki táncol, énekel, zenél a folyosókon... esküszöm, olyan, mint a Victorius című sorozatban. :D 

- Cars... én félek. :o - fogtam meg Carly kezét.

- Nyugi Cass... ez is csak egy gimi. :D - nyugtatgatott.

- Neeem, itt egy csomó tehetséges diák van, én meg átlagos vagyok. 

- Ha átlagos lennél, nem vettek volna föl te bolond. :D Remek táncos vagy, bízz magadban! ;) - ölelt meg Becky.

- Imádlak! :) Na, keressük meg a szekrényünket... remélem, egymás mellett vannak. :D - lelkesedtem fel.

   Elindulunk megkeresni a szekrényünket, de amennyire szerencsések vagyunk, persze, hogy nem egymás mellett vannak. Elég távol vannak egymástól. Bepakolunk a szekrényünkbe és elindulunk megkeresni az osztálytermet, ahol éppen óránk van. Megtaláltuk.

- A B15-ös... ez az nem? - mutattam rá a tőlünk 2 méterre lévő teremre.

   Bemegyünk. Rengeteg új arc. Vannak szimpatikus emberek és kevésbé szimpatikusak is. Van 1 csaj, aki nagyon, de nagyon nem szimpatikus. 2 sráccal beszélget, de ahogy teszi-veszi magát, és ez az iszonyatosan idegesítő kuncogás... kíváncsi vagyok, hogy fog hozzánk viszonyulni.

- Mindenki üljön a helyére! - jött be az ajtón egy húszas éveiben járó, rövid szőke hajú, szemüveges, fehér bőrű, szeplős, eléggé csinos nő. - Már említettem, hogy lesz még két személy, akik ebbe az osztályba fognak járni, csak nem tudtak eljönni az évnyitóra, és az első hetet is ki kellett hagyniuk. Nos, ők mától részt vesznek az osztály minden napi életében. Én Miss. Jesmine vagyok, kérlek lányok, mutatkozzatok be! - nézett ránk a nő.

- Én Carly Rebecca Maslow vagyok... - szólalt meg először Becky.

- Várjunk... James Maslow-hoz van valami közöd? - szólt közbe az egyik lány.

- Öhm, igen... a húga vagyok. 

- Király! Híresség az osztálytársunk! - kiáltott egy srác.

- És miben vagy tehetséges? - kérdezte az a kényes csaj flegmán.

- Énekelek, és rajzolok... de a színészkedés is megy. 

- Én Noemi Cassie Schmidt vagyok, és igen, Kendall Schmidt testvére, mielőtt valaki megkérdezné. Én táncolok... és nekem is megy a színészkedés.

- Na tessék... újabb két elkényeztetett híresség húgocska... nincs túl sok belőletek Hollywood-ban? - szólt be a "nagyon nem szimpatikus csaj."

- Celina! Maradj csendben! Senki nem kérte, hogy kommentálj! - Szólt rá Miss. Jesmine.
- Pff... elnézést... -.- - "kért bocsánatot" flegma stílussal. 

   Az iskola remek. Az osztálytársaink nagyon rendesek, közvetlenek és jófejek. ( Mármint, a többségük. ) A tanárok... hát.. egy részük egész normális. Viszont: ma én is és Becky is kaptunk egy 1-est. Ugyanis dolgozatot írtunk a 4. órában történelemből, és mivel a múlt héten hiányoztunk, lemaradtunk az anyagról. Hiába magyaráztunk a tanárnak, hogy nem voltunk itt és nem tudtunk tanulni, akkor sem tett kivételt. Szuper... Én még nem is kapok majd olyan nagy leszidást, de Rebecca... hajajj. James mindig a legjobbat követeli tőle és szó szerint megeszi, ha 4-esnél rosszabb jegyet visz haza. Azért Kendall sem fogja szó nélkül hagyni, de hát... ez van. 

   Most csöngetnek be. Én vagyok egyedül a folyosón, ugyanis most jöttem ki a WC-ből és még ki kell vennem a könyveimet a szekrényemből. Hirtelen megjelenik Celina, a "görénycsaj" az osztályunkból. Egy pohár turmix van a kezében és nagyképűen, csámcsogva rágózik. Próbáltam a legkevésbé láthatatlan lenni, de amilyen szerencsés vagyok, tuti belém köt. 

- Hé... nem tűnt fel, hogy ugyanolyan fölsőd van, mint nekem? - szólt hozzám.
- Nem. - válaszoltam röviden. Válaszadás közben nem néztem a szemébe.
- Mivan? Félsz tőlem? - kérdezte nagyképűen.
- Nem. 
- Csak ennyit tudsz mondani? Nem?
- Nem... - sütöttem le a fejem. Még mindig kerültem a tekintetét.
- Fú, hallod... te nagyon szánalmas vagy. Anyukád nem tanított meg, hogy ha beszélsz valakivel, annak az illetőnek a szemébe kell nézned?
- Nem élek anyukámmal. - válaszoltam halkan. Viszont kezdtem egy kicsit ideges lenni.
- Jaaa, persze. Te Kendall Schmidt pici, egyetlen, elkényeztetett hugicája vagy.... aki lopja a stílusom. - mondta, és leöntötte a pólómat. 
- Hé! Ez most mire volt jó Celina?! - emeltem fel a hangom.

- Te velem nem kiabálsz! És tanuld meg, hogy ennek az iskolának én vagyok a királynője! Szóval senki nem lehet ugyanolyan ruhában, mint én! Még te sem, "miss híres a bátyám"! - Kiabált. A pólóm felé kapott, belemarkolt, és rántott rajta egy óriásit. Kiszakított belőle egy nagy darabot. ( A póló, ami rajtam van, elég vékony anyagból készült, nagyon könnyen szakad. ) Ekkor már szinte a fél iskola a folyosón állt és körbevettek minket. 
- Na? Megértetted? BTR palánta... - nézett rám vigyorogva. 

   Szó nélkül elrohanok onnan. Kimegyek a suli elé és leülök a lépcsőre. 5 percnyi szégyenkezés és gondolkozás után megjelenik mellettem Becky. Odajön és leül mellém.

- Jól vagy? - karolt át Becca.
- Nem... normális iskolát akarok, normális emberekkel. Ez nekem... túl sok. - válaszoltam lehajtott fejjel.
- Nem adhatod fel már az első nap egyetlen komisz csaj miatt! - bíztatott.
- De ő nem csak komisz, hanem egy idióta, beképzelt, kényes, hülye.... ah... - fogtam a fejem.
- Hé.. hívd fel Kendallt. Biztos érted jön.
- A szekrényemben van a telefonom.
- Tessék, itt az enyém. - nyújtotta Rebecca a telefonját.
- Köszi. :) - mosolyogtam rá. 
- Nincs mit. Na, de én visszamegyek órára. Szólok, hogy jött érted a bátyád. - Becky megölelt engem és visszaszaladt a suliba.

   Bemegyek a telefon névjegyzékébe. Megkeresem Kendall számát a névjegyzékben. Logané épp alatta van. "Hm... inkább Logant hívom föl. Semmi kedvem hallgatni Kendallt és a szidalmazását, az 1-es és a balhé miatt." - gondoltam magamban. 

- Szia Logan... Nonó vagyok... -szóltam a telefonba letörten.
- Hé királylány... mitől ilyen szomorkás a hangod? :o - kérdezte meglepően.
- Ez a legrosszabb nap az egész Világon... értem tudsz jönni? 
- Persze. Rögtön indulok! - mondta és letette a telefont. 

   15 perc múlva itt is van értem Logan. Dühösen vágom be a táskámat a kocsi hátsó ülésére. Ki sem nyitom a kocsi ajtót, átugrom és behuppanok behuppanok az anyós ülésre. Összefont karokkal, lehajtott fejjel motyogni kezdek magamban.

- Hát veled meg mi van? - kérdezte Logan.
- Semmi... - kaptam fel a fejem.
- És... és mi van a ruháddal? :o - rakta fel a kezeimet Logan az égbe, hogy jobban megnézze a tönkrement pólómat. - Te verekedtél? :o - nézett rám nagy szemekkel.
- Nem verekedtem... van egy csaj, aki iszonyat bunkó. Kötekedett, leöntött, elszakította a felsőm és beégetett a fél iskola előtt. Tök jó, nem? 

- Jajj szivem... - ölelt magához Logan. - Figyelj! Hazamegyünk, megiszunk egy forrócsokit, aztán sütök neked valamit... és ha van kedved, nézhetünk filmet is. :) 
- Oké... de.. te sütni? :D Fel fog gyulladni a ház. :D - nevettem el magam.
- Ne nevess. :D Ja, de.. nevess, gyönyörű vagy, ha mosolyogsz. :) - Logan megpuszilta a homlokom és elindultunk haza.

Crazy Pairs. ( Új történet! ) | I. fejezet

Információ: ~valaki~ : így jelölöm, hogy éppen kinek a szemszögéből olvashatjátok a történetet.

I. fejezet.

Újra Los Angeles-ben.

~Rebecca & Noemi~

   Testvére lenni egy popsztárnak sosem volt egyszerű... senki nem állította, hogy az. Nehéz... Állandó költözködés a turnék miatt. Szinte fél évente iskolát kell váltani és eléggé nehezen illeszkedünk be... mert mi vagyunk azok a csajok, aki világhírű sztárokkal élnek együtt. Akik James Maslow és Kendall Schmidt kishúga. A kis elkényeztetett, gazdag, önző sztárhúgocskák. De.. legtöbbször nem vagyunk kiközösítve, sőt: Sokszor mindenki a mi "barátunk" akar lenni, hogy nagyobb népszerűségre tegyenek szert az iskolában. Hála istennek, megtanultuk ezt kezelni. Tudjuk, kik az igazi barátaink. 

~Rebecca~

  

   A nyári turné miatt, ami tulajdonképpen Európában zajlott le, el kellett költöznünk Amerikából, Angliába. Véget ért a nyár és vele együtt a turné is. Én és Nonó a gimnáziumot kezdjük idén. Választhattunk, hogy melyik iskolában szeretnénk kezdeni. Los Angelesben ( A szülővárosunkban ) , a Művészeti Gimnáziumot választottuk. Szeptember első hetén, szombaton értünk a srácok L.A.-i házába, ezért ezt a hetet kihagytuk, nem mentünk iskolába.
Most vasárnap van, és próbáljuk otthonossá varázsolni az "új" házunkat.
   Én a saját szobámban ülök az ágyamon. Körülöttem színes dobozok hevernek. Mindegyikben más -és más dolog van. Magamhoz húzom az egyiket, belenyúlok, és egy kép akad a kezembe. Carlos és én vagyunk rajta. Feltört bennem pár röhejes emlék. A szám mosolyra húzódott, majd a képet az éjjeli szekrényemre tettem.
- Hahóó! Egy Rebecca nevű csillámpónit keresek.. Nem látta kedves? A Carly névre is hallgat... -nyitott be az ajtón mosolyogva Carlos
- Most kezdjek el nyihogni? Vagy... milyen hangja van egy csillámpóninak? :D - feleltem nevetve.
- Bolond lány.. :D Tökmag, James lent pakol és megkért, hogy szóljak, hogy vidd el Fox-ot sétálni. :) - mondta Los és leült mellém, az ágyra.
- Jaaaajj... én is pakolok... - forgattam szemeim.
- Mit pakolsz? - kérdezte kíváncsi hangon Carlos és belenyúlt az egyik dobozba.
- A személyes holmijaim... képek, fotók, rajzok... tudod, amiket segítened kellett volna felhozni, de nem tetted.
- Jujj, bocsi picúr... elmentem fagyizni helyette. :o - fogta a fejét a feledékeny srác.
- Ó, szóval fagyizni? :D Jólvan Carlos, ezért még kapsz. :D De most nem kínozlak meg... most kiengesztelhetsz azzal is, ha eljössz velem kutyát sétáltatni... és veszel nekem fagyit. :D - néztem nagy, kiskutya szemekkel Losra.
- Oké, menjünk... de nehogy azt hidd, hogy félek tőled! - Carlos nyomott egy puszit az arcomra és a lépcsőn lefelé szaladva kiabált vissza: - A ház előtt megvárlak!
- Fel kéne venni egy dzsekit... odakint most állt el az eső. - gondolkoztam hangosan. Elkezdek túrni a dobozok között, mikor beugrott, hogy a ruhámat a nappaliban hagytam, a fehér kanapén. Pfú, James-től biztos kapok... utálja, ha rendetlenséget hagyok magam után.
   Lementem a lépcsőn a nappaliba. James éppen a konyhában csinál valamit, háttal áll nekem. Én addig halkan a kanapéhoz lopakodok, hogy ne vegyen észre. De az a sok papír, meg zacskó, amik a földön hevertek, megakadályozták a hang nélküli lábujjhegyen való közlekedési módszerem. Rájuk lépek és hirtelen hanyatt vágom magam.
- Te jó Isten, jólvagy Carly?? - szaladt hozzám James aggódva és felsegített
- Jól vagyok... csak ez a sok hülye izé... megcsúsztam rajtuk.
- Szuper... akkor el tudod pakolni a ruháidat a kanapéról. Ja, és az "izéket" is felszedhetnéd majd a földről, ha lesz időd. - nézett rám James kissé mérgesen
- Hááát, igen... de most küldtél el kutyát sétáltatni... most ez hogy is van, kedves bratyókám? :D
- Majd akkor elpakolsz, ha kivitted Fox-ot. Tudod, hogy nem szeretem, ha kupit csinálsz..
- Tudom, tudom... na, hol van az a dög? :D Foooox! - kiabáltam a kutyának, aki 3 másodperc múlva már mellettem is termett. Leguggolok hozzá és a fekete, rózsaszín színű tappancsnyomokkal díszített pórázt ( amit én vettem neki. :D ) a nyakörvére csíptettem.
- Na, akkor indulás! - jelentettem ki, majd rántottam egyet finoma Fox pórázán, jelezve, hogy jöjjön utánam.
- Hohohó, kisasszony! Állj csak meg! Egy szál pólóban nem mehetsz sehová. Vegyél fel egy pulcsit, vagy egy vékonyabb kabátot... nem rég állt el az eső, kicsit lehűlt a levegő. - okoskodott James. Persze, tudom, hogy csak jót akar és hogy apát szeretné helyettesíteni, ezért eltűröm és szót fogadok neki.
- Oké... egyébként is egy dzsekiért jöttem le, csak megfeledkeztem róla.^^ Öm, Carlos is jön velem, ne keressétek. :) Sziasztok! - azzal ki is mentünk a lakásból. Carlos a járdán ül és kavicsokat dobál az út túloldalára. Kapucni a fején. Látszik rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik...
- Calos! - szóltam oda neki. - Indulhatunk?
- Persze. Azt hittem, már sosem jössz. :D - mosolygott rám Los és megölelt. - Akkor indulás.



~Noemi ~

   Kendall és én a garázsban rámolunk. Pontosabban ő rámol, én pedig egy kis fehér sámlin üldögélve internetezek a telefonomon. Egy cipőt keresek, amit a múltkor láttam a neten laptopozás közben. Nagyon megtetszett és meg szeretném venni, de a bolond fejemmel elfelejtettem elmenteni, vagy kiírni egy papírra az oldal nevét, ahol találtam. Remek... ráadásul még az e havi zsebpénzemet sem kaptam meg Kendall-től a költözködés miatt.
- Cass, idejönnél és segítenél végre valamit?! Ha egyedül csinálom, még holnap utánra sem végzek. - szólt Kendall mérgesen.
- Mindjárt, mindjárt... csak még...
- Nincs mindjárt, megy csak, meg de. Jössz és segítesz! - parancsolt rám. Ekkor kaptam egy SMS-t Becky-től. "Carlossal együtt sétáétatjuk Fox-ot... szószerint! Együtt fogjuk a kutyapórázt! Olyan cuki ez a srác! :$" Miután elolvastam az üzit, mosolyra húzódott a szám. Édes ez a lány... Carlos legkisebb megmozdulásáért is rajong. Hm... mondjuk én is így viszonyulok Loganhez, szóval... megértem. Éppen írni kezdem a választ a barátnőm üzenetére, mikor drága bátyám kikapja a kezemből a telefonom és zsebre vágja.
- Hééé! Add vissza! - kiabáltam rá.
- Csak akkor, ha segítettél egy kicsit.
- De Becky írt és válaszolnom kell neki! - mentegetőztem.
- Nem érdekel! Nyomás, pakold ki a dobozokat! - parancsolt rám Kendall.
- Hát én pedig akkor is visszaszerzem a telóm... - mondtam halkan, odaszaladtam a testvéremhez és kikaptam a zsebéből a készüléket.
- Naaa, adod vissza te kis szemtelen! :D - kezdett el nevetni a testvérem. Hátulról rám támadt és elkezdett csikizni.
- Oké, oké, oké, oké Kendall!! Ne csikizz, segítek, csak hagyj békén! - kiabáltam és  közben próbáltam kiküzdeni magam drága bátyám karjai közül.
- Rendben, de a telefon nálam marad. ;D
- Sziasztok.. végeztetek már? - jött be Logan a garázsba.
- Neeeeeeem, mert a drága kishúgom egyfolytában kockul és nem hajlandó segíteni! - vágta rá Kendall
- Na de királylány.. hát szabad ilyet? :D - kérdezte nevetve Logan.
- Igen! :D Cipőt akarok rendelni, plussz Rebecca is írt. Kendall el vette a telefonom! :D - válaszoltam nevetve. Logan nem mond semmit, csak odajön hozzám és hátulról megölel.
- Visszaszerzem a telefonod, aztán elszöksz Kendall-től és megnézünk egy jó kis vígjátékot. ;) - súgta a fülembe.
- Haver... add csak ide Nonó telefonját. Nyugi, nem kapja vissza... csak nem szeretném én se, ő se, hogy baja essen, amíg dolgozol. Gondolom te sem akarsz neki újat venni. :D - mondta Logan Kendallnek széles mosollyal az arcán.
- Oké, tessék.. vigyázz rá. - adta oda Kendall a telefont Logannek.
- Na, szia tesó... majd megnézem, hogy állsz... - mondtam és a garázsajtó felé vettem az irányt.
- Hová-hová kisasszony? :o - kérdezte a bátyám nagy szemekkel.
- Megyek, megnézünk egy filmet Logannel. ;D És köszi a telefont. :P - mondtam mosolyogva és közben csúfolódóan nyújtogattam a nyelvem.
- Ezért még kapsz! - kiabált utánam Kendall. Logan és én nevetve megyünk fel a szobámba. Bekúszok az ágyamba és egy puha plédet magamra terítek. Logan mosolyogva néz rám, aztán a sok száz CD és DVD között kezd el kutakodni... majd kiválaszt egyet és beteszi a DVD lejátszóba.
- Háh, ez az egyik kedvenc filmem! :D - mutogattam a TV-re.
- Tudom, azért választottam ezt.... meg azért is, mert olyan aranyosan nevetsz. :3 És ezen a filmem sokat lehet röhögni. - mosolygott Logan.
- Na, gyere ide hozzám. :D - csúsztam arrébb. Logan feljön mellém az ágyba, neki támaszkodik a falnak és ő is betakarózik. Körülbelül 45 perc múlva Kendall jött be a szobámba.
- Hát itt meg mi folyik? - kíváncsiskodott.
- Filmet nézünk. - feleltem.
- Oké, jövök én is! - mondta Kendall és feljött ő is az ágyra és közénk furakodott. Remek... végre lehetett volna valami Logan és köztem, erre a drága bátyám tönkreteszi az esélyt az első csókra.

Egy lány naplója.* | XVIII. ( utolsó ) fejezet

XVIII. fejezet

A nevem Nicole. 

~James~

   Nathan hívása után azonnal a parkolóba siettem a kocsimhoz. Beleültem az autóba. Épp beindítani készültem, amikor Kendall kopogott az ablakon. Letekertem és megkérdeztem, mit akar.

James: - Mi van haver?? Most nagyon nem érek rá, rohanok!

Kendall: - Láttam, hogy jössz le... meg akartam kérdezni, hogy elviszel-e boltba. Vennem kéne pár dolgot. 

James: - Figyelj Kendall, most nem megy. Tudom hol van Nicole és érte kell mennem. Most!

Kendall: - Tu... tudod hol van Nicole?? O.o Oké, a bolt várhat. Indulás!

   Kendall beült az anyósülésre és elindultunk Nicole-hoz. Hosszabbnak tűnt az út, mint gondoltam, mert a drága haverom végig kérdezősködte az egész utat, pedig gondolhatná, hogy alig tudok valamit.
 


~Nicole~

 
   Körül-belül 2-3 óra múlva felébredtem. A zápor elállt, a levegőben érezni lehetett az esővíz szagát. Az ereszről csöpögtek a vízcseppek. A nap erősen sütött, a felhőket pedig fújta az enyhe, hűvös, de kellemes szél. A madarak vidáman csicseregtek. Mikor kicsit magamhoz tértem az alvás után, ajtócsapódást hallottam. Gondoltam, biztos Nathan vagy Melani jött haza. Szépen lassan felálltam a székből, a tálat az asztalról a kezembe vettem és bevittem a konyhába, és a mosogatóba tettem. Majd ismerős hangokat hallok a bejárat felől. Kissé megijedtem, de nem foglalkoztam vele. Megnyitottam a csapot és nekiálltam elmosogatni a koszos edényeket. Pár másodperc elteltével megint hallom a hangokat. Elzártam a csapot és fülelni kezdtem. Aztán nyílni kezdett az ajtó és a nevemet kiáltották. Ezt a hangot egyből felismertem. Azt hittem, hogy képzelődök. Nem hittem a fülemnek. Kibicegtem a konyhából és megláttam Jamest és Kendallt. "Úristen." Csak ennyit mondtam... és leültem az ágy szélére. Aztán elkezdtem magamhoz beszélni hangosan.

Nicole: - Hát én megőrültem. Tiszta bolond vagyok...
James: - Hahóóó, Nicole! Nem szeretnél hazajönni? :)
Nicole: - Úgy is csak képzelődök.. Annyira hiányoznak a srácok, hogy az agyam kivetíti őket... megőrültem? Meg hát...
Kendall: - Nicole, nem őrültél meg.. tényleg itt vagyunk. :D
James: - Szivem... gyere haza.:)

   Én csak szótlanul ültem az ágyon és ráztam a fejem. James odajött és leült mellém. Óvatosan és finoman átölelt.

Nicole: - Te igazi vagy... iga...igazi vagy?? :O
James: - Persze. :) Jajj, Istenem, de édes vagy. :) Annyira hiányoztál... mindennek vége, oké? :) Gyere kicsim, hazaviszünk. :)
Nicole: - James! Kendall! Annyira örülök, hogy itt vagytok! *0* Vigyetek innen, nagyon gyorsan! Hiányoztok, hiányzik az életem, minden... jó, igaz, még fáj a karom, a lábam, meg még sok minden, de nem érdekel! Elakarok mindent felejteni... Shane-t, ezt a balesetet...

   A mondatom közepén hirtelen betoppant Nathan és Melani.

Melani: - Hii, húúú, háát... ők.. BTR.. James és Kendall!! *__*
Nathan: - Bocs srácok.. a húgom írtó nagy rajongótok..
Kendall: - Semmi baj.. imádjuk a rajongókat. ;)
Nicole: - Nathan... nagyon nagyon köszönöm, hogy szóltál Jamesnek. :)
Nathan: - Ugyan.. nincs mit. :) A húgom BTR rajongó én meg Sasha Diamond rajongó vagyok ;)
Nicole: - Várj csak... azt mondtad, Sasha Diamond? :o De honnan.....
Nathan: - Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek... de könnyű volt.. a vonások... :D
James: - Na... indulunk vagy ideköltözünk? :D
Kendall: - Wáh, induljunk! Hiányzik a csajom. :D
Nicole: - Milyen csaj? :D
James: - Tori és Kendall... szóval.. "Tendall" lettek. :D
Nicole: - Jujj, dejó! Gratulálok! :D Na.. induljunk már! :D

   James felsegített az ágyról. A ház előtt még búcsút vettünk Nathan-től és Melani-tól. A búcsú nehéz volt... mind a ketten igazán remek emberek és nagyon megkedveltem őket. Beültünk a kocsiba. Elindultunk, de alig mentünk 10 másodpercet, James tolatni kezdett. Leengedte a kocsi ablakát és odaszólt Nathan-éknek.

James: - Hé, srácok... nem jöttök velünk? :D
Melani: - Hogy... hogy költözzünk oda hozzátok? :o Dehát nincs pénzünk bérelni a lakást a szállodában és kajára sincs... és csak a terhetekre lennénk.
Kendall: - Figyi, majd mi mindent állunk... van elég pénzünk, elhihetitek. ;D
Nathan: - Fú, fiúk.. ezer hála!

   A testvérpár beült az autóba és elindultunk vissza, Los Angeles-be. Az út eléggé hosszú volt. Furcsa, hisz mikor idefelé vezettem, nem éreztem, hogy sokáig tartott volna.
   Hosszú idő után végre megérkeztünk. Felmentünk lifttel a lakásba. Mindenki iszonyatosan örült nekem. Sophi úgy megölelgetett, csak úgy sajgott mindenem. :D Iszonyatosan jó érzés volt végre újra itthon lenni. A húgom, a nővérem, és a srácok már rettenetesen hiányoztak. Végre minden a régi. Kivéve... az új lakótársakat. :)

Nicole: - Új lakótársakat hoztam. :D Ők itt Melani és Nathan. Testvérek. :)

   Láttam Logan szemében, hogy Mel bejön neki. :D

Logan: - Szóval Melani... ezt minden embertől megszoktam kérdezni első találkozáskor: Hány kiló a pasid? :D
Melani: - Haha.. szingli vagyok. :D
Logan: - Hm, nincs több kérdésem. :D Gyere, körbevezetlek a Palm Wood-ban. ;)
James: - Haver, Nathan sem járt még itt... :D
Logan: - Jaaa, gyere Nathan te is. :D

   Loganék 20 perc múlva visszaértek. A srácok már azon filóztak, hogy el kéne menni valahová és csinálni kéne valamit... azon gondolkoztam, hogy nem tűnik föl nekik, hogy "enyhén összetörtem" magam a balesetben?

Nicole: - Skacok... öm, én nem tudok sehova menni, bocs. :D
James: - Igaz is... az én kicsikémnek gyógyulnia kell. :D

   Abban a pillanatban Gustavo berontott az ajtón és bejelentette a BTR világturnéját. Kitalálta, hogy én leszek az "előzenekar" és velük együtt utazom.

James: - De Gustavo... Nicole-nak gyógyulnia kell... így sérülten nem tud táncolni a színpadon meg ugrándozni.
Gustavo: - A turné csak 1 hónap múlva kezdődik James... ma csak a próbakoncert lenne.
Carlos: - Amúgy is.. honnan tudod, hogy hazakerült Nic? :o
Gustavo: - Épp jöttem hozzátok szólni a turnéról, mikor Logan-t és barátait megláttam a halban. Elmesélte, hogy a szöszi itthon van, innentől kezdve minden oké. ;)
Kendall: - Nem oké... Nicole nem tud színpadra lépni.. nem látod, hogy néz ki? :o
Nicole: - Kösz Kendall... én is szeretlek. :P
Kendall: - Jójó, tudod, hogy nem úgy értettem na. :D
Gustavo: - Kicsit rendbe szedi magát, Tori, Sophi és az új barátnőtök biztos segít neki. A táncolást meg a színpadi mozgást akkor hanyagoljuk. Lerakunk egy széket a színpad közepére és elénekel egy lassú számot... mondjuk a Love Alone-t.
Nicole: - Nekem oké. :D És James kísérhet zongorán? :3
Gustavo: - Felőlem... Na, én akkor lelépek. 30 perc múlva legyetek a parkolóban. A főtéren lesz a koncert. Császtok.


   Azzal Mr. G-Rocque már ki is ment az ajtón. Szokás szerint bevágta maga után, mit pedig szokás szerint megijedtünk... pedig már igazán megszokhattuk volna. James adott egy puszit a homlokomra, rám mosolygott, majd utasította a lányokat, hogy segítsenek nekem átöltözni, felrakni a Sasha parókát és megcsinálni a sminkem.

   Viszonylag hamar elkészültem. A ruha, amit felvetem nem volt olyan merész, de visszafogott sem. Átmenet Sasha és Nicole stílusa között. Igaz, mind a kettő én vagyok, de Sasha stílusa nem éppen hozzám való. A ruhához lapos talpú cipőt vettem fel, hiszen most nem bírnék megállni magassarkúban. Az öltözéket feldobtuk egy kis kiegészítővel: nyaklánccal, órával és egy karkötővel. A hajamról nem nyilatkoznék... az rózsaszín. :D
   Gyorsan a többiek is rendbe rakták magukat és lementünk a parkolóba. Lent ugyanaz a fehér limuzin várt minket, ami idehozott engem. Ezzel a "csodajárgánnyal" kezdődött minden... mondjuk. :D Szép emlékeket idéz fel bennem. ... 10 perc múlva a főtéren voltunk. Rengeteg, és még annál is több rajongó üvöltötte egyszerre a banda nevét és a nevemet... illetve Sasha nevét. Felkonferálás nélkül sétáltunk fel Jamessel a színpadra. Ő leült a fényes, fekete zongora mögé, én pedig a zongora mellett elhelyezett magasított fekete székre. James játszani kezdett. Épp el kellett volna kezdenem énekelni, de nem ment. Valami gátolta azt, hogy a hangom kijöjjön belőlem. Egy belső hang suttogott nekem valamit... valamit, amit meg kellett tennem. 

Nicole: - Jó estét! Sajnálom, hogy félbeszakítom ezt a gyönyörű dalt... de valami nem hagy nyugodni. Amit most tenni és mondani fogok, lehet, hogy megutáltatom magam... megint. Biztos ismeritek az érzést: Amikor másoknak akarunk megfelelni és elfelejtjük, hogy kik is vagyunk valójában. Másnak mutatjuk magunkat azért, mert mások véleményét fontosnak tartjuk. De rájöttem valamire: Nem jó, ha másnak adjuk ki magunkat. Mindig legyünk önmagunk és sose szégyeljük a személyiségünket, a kinézetünket. ...

   Levettem a parókát a fejemről és a földre dobtam. Megráztam a hajam és a nagy tömegbe néztem. Mindenki mutogatott és döbbent arccal bámultak. 

Nicole: - Igen... ez vagyok én. Emlékeztek még arra a lányra, aki rosszul kezdte a pályafutását? Arra a lányra, akiről azt hittétek, hogy fél kiállni elétek és hazug. Nos, ez a lány én vagyok. A Nevem Nicole. Nicole Page. A hajam szőke, és nem rózsaszín. Nem szeretem a fekete, csillogót, mini rucikat. A szemem nem kék, hanem barna. És nem vagyok hazudós, sem gyáva. Én csak egy átlagos lány vagyok, akinek megadatott egy óriási lehetőség és éltem vele. Csak éppen nem úgy, ahogyan kellett volna. Azt gondolom, hogy ha szeretitek a zeném és a hangom, nem fogtok megutálni és kiálltok értem. Sőt... nem is kérem, hogy szeressetek, mint embert. De a zenélést értetek csinálom... a rajongóimért. Azt szeretném, ha mindenki boldog lenne... 

   Folytattam volna a mondandómat, de a közönség elkezdett tapsolni és éljenezni. Remekül éreztem magam, megkönnyebbültem most, hogy elmondtam az igazságot. Ekkor a fiúk feljötte a színpadra és csoportosan megöleltek. "Büszke vagyok rád." Hangzott James szájából és megcsókolt.
 

Nos, ez az én történetem. Itt jött egyenesbe minden: az életem, a karrierem. Megtanultam és már tudom pontosan, hogy ki vagyok. A nevem Nicole. Egy szőke hajú, barna szemű, olykor hisztis, de életvidám és egyszerű lány, aki kislányként nagyot álmodott. Mostmár biztosan állítom: A kislány álma beteljesült. Elértem amit mindig is akartam és köszönöm az életnek ezt a csodás lehetőséget. Mikor még rajongóként a szobámban kuksolva hallgattam a szebbnél szebb Big Time Rush dalokat, a srácok megtanítottak valamire: "Soha ne add fel!" Én hallgattam rájuk és most itt vagyok. A világ legklasszabb városában, a világ legszuperebb barátaival és a világ legédesebb pasijával.