Egy lány naplója.* | XVI. fejezet

Ezt a rész James szemszögéből fogalmaztam meg. 
A végén ismét visszatértem Nicole szemszögéhez.:)

XVI. fejezet

Egy lépéssel közelebb.

~James~

   Nagyon furcsának tartottam, hogy Nicole csak úgy lelépett. Azt hittem, kiabálni fog, hogy állítsam le magam. Ha ezt tette volna, akkor sem nyugodtam volna meg. Hiszen az a szemétláda ezzel a cselekedetével biztos összetörte szegénykém lelki világát. Nem is zavartam már őt ezzel, aznap békén hagytam. Gondolkoztam sokat... feljelentsem Shane-t a rendőrségen, vagy sem? Erre a kérdésre nem tudtam a választ. Megvitattuk a srácokkal is és arra jutottunk, hogy Nicole nélkül nem döntünk. Hiszen nem tudjuk, hogy ő mit szeretne.  

   Nem aludtam semmit.  Egész éjszaka ezen a zűrös ügyön gondolkoztam. Csak forgolódtam csukott szemmel az ágyban, de elaludni nem tudtam. Jó lett volna, ha a barátnőm ott van mellettem és a karjaimban tarthatom. Vigyázni akarok rá. Megóvni minden bajtól, gondtól és bánattól. 
Reggel korán keltem. Felöltöztem, majd lementem a konyhába, hogy bekapjak valamit reggelire. Mikor mentem le a lépcsőn, megakadt valamin a szemem: Kendall és Tori csókolóztak. Eltelt körül-belül fél perc, mikor észre vettek. 

James: - Öh, bocsi a zavarásért...
Kendall: - Semmi gond haver. :D 
Tori: - James... szia. :D Hogy-hogy ilyen korán fent vagy? Ilyenkor még bőven aludni szoktál.
James: - Eszek gyorsan valamit, aztán átmegyek Nicole-hoz. Nagyon aggódok miatta. :|
Tori: - Nagyon szereted őt... igaz? :)
James: - Mindennél jobban. Ő az én királylányom. :$ Na és, veletek mi van? :D
Kendall: - Hát együtt vagyunk... azt hiszem.
Tori: - Igen. Este ott aludtam Kendallnél és jól alakultak a dolgok. :D
James: - Najó, elment az étvágyam. :D
Kendall: - De kedves vagy. :D Nem örülsz a haverodnak? :D Nézd meg: milyen szekszi csajom van. :D
James: - Hát igen, nem hiába testvérek Nicole-al. :D Na de tényleg... én megyek. :) Le ne nyeljétek egymást. ;D

   Hát eléggé meglepett a dolog. Én még teljesen abban a hitben voltam, hogy Kendall még Nicole-t szereti. De ezek szerint túl lépett rajta. Na a másik meg: Kendall nagyon nézte Melissát Nicole tengerparti buliján. Azt hittem ráhajt. De nem az én dolgom. Örülök, hogy boldog.
   Miután elmentem a kéróból, egyből Nicole lakásához vezetett az utam. Bekopogtam... de semmi. Kopogtam mégegyszer... és még mindig semmi. Egyre hangosabban kopogtam, aztán már kiabáltam is, de választ nem kaptam. Ez furcsa. Elment itthonról? Dehát akkor biztos szólt volna nekem. Megpróbáltam felhívni a telefonján, de nem vette fel. Küldtem neki SMS-t, és a hangrögzítőjére üzenetet. Aztán visszamentem a 2J-be. Szomorú arccal ültem le a kanapéra, majd mint egy fa, eldőltem és úgy nyafogtam, mintha fájna valami. Éppen Sophi volt a konyhában. Meghallotta a szenvedésem ( nem volt nehéz nem hallani ) és odaült mellém.

Sophi: - James... komolyan aggódok érted... úgy vonyítasz, mint egy lány...
James: - Edd meg magad.:P
Sophi: - Oké, komolyan... mi a baj?
James: - Nem tudom, hol van a nővéred. Nincs otthon, nem veszi fel a telefont és az üzeneteimre sem válaszol. Aggódok érte...
Sophi: - Hát igen... szegénykémet biztos megviselték a tegnap történtek. Még én is kisebb sokkot kaptam. ._. Hm... most biztos hülyeséget fogok mondani... de.. kérdezd meg Shane-t Nicole-ról...
James: - Az a gond, hogy ha meglátom, széttépem.
Sophi: - Szóljak Logannek, hogy menjen veled?
James: - Igen, köszi. :) Bárcsak nekem is lenne egy ilyen édes húgom, mint te. :D

   Sophi adott egy puszit az arcomra, majd felment a lépcsőn és Logan nevét kiabálta. Pár perc múlva mind a ketten lejöttek.

Logan: - A húgom szólt, hogy menjek veled Shane-hez...
James: - Ja, haver légyszi. Attól félek, hogy megint megverem, ha meglátom a képét.

   Logan és én átmentünk Shane-hez. Megáltunk a lakása ajtaja előtt. Logan rámnézett és azt a "Biztos, hogy nem fogod bántani?" arcot meresztette rám. Én meg a fejemet ráztam, hogy nem fogom bántani. Bekopogtunk az ajtón. Shane kikiabált, hogy mindjárt jön. 1 perc várakozás után kinyílt az ajtó. A fiún látszódott a meglepettség.

Shane: - Hát ti... ti meg mit kerestek itt? :o
James: - Semmi kedvem itt lenn és a képedet bámulni... legszívesebben agyon vernélek te utolsó........
Logan: - James....
James: - Figyelj... én csak azért jöttem, hogy megkérdezem: Nem tudod, hol van Nicole?
Shane: - Nem tudom. Miért kérdezitek?
James: - A tegnapi verekedésünk óta nem látta senki. Nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzenetekre, amiket hagyok neki, és otthon sincsen. Nincs ötleted se?
Shane: - Nincs, bocs.
Logan: - Nézd... Shane. A húgomat tegnap óta, mintha a föld nyelte volna el. Nicole mindannyiunknak iszonyú fontos. Kérlek... segíts nekünk kideríteni, hogy merre lehet.
Shane: - Rendben. Segítek. De csak azért, hogy megmutassam, tényleg megváltoztam. És mert... Nicole még mindig sokat jelent nekem.

   A srácokkal lementünk a recepcióra. Ott megkérdeztük az igazgatótól, hogy nem látta-e Nicole-t. De nem. Nem látott semmit. Megkérdezte, hogy mikor ment el a 2J-ből. Mondtuk neki, hogy tegnap délután, mire ő válaszul azt adta, hogy akkor már nem volt itt. Elvileg a gondnok volt itt, meg a takarító és lent és takarítottak. Nos, a Palm Woods-ban  van 1 gondnok és 2 takarító. Mivel pont hárman voltunk, háromfelé váltunk és megkerestük a gondnokokat... meg a takarítókat. Negyed óra múlva már Logan, Shane és én is a lobby-ban voltunk. Összenéztünk... de nem tudtam levenni egyik fiú arckifejezéséből sem, hogy mit gondolnak.

James: - Én megkérdeztem az egyik takarítót... de nem látta.

Shane: - Én meg a másik takarítót kérdeztem Nicole-ról... de semmi.
Logan: - Én a gondnokkal beszéltem. És ő látta, hogy összezavarodottan kirohant a parkolóba. Aztán hangos kocsikerék nyikorgást hallott.
James: - Gondoljátok, hogy kocsiba ült és elment? ._.
Logan: - Nem tudom... hiszen a húgomnak nincs jogsija.
Shane: - Régen az..... az apukája tanítgatta vezetni...
James: - De még is ki kocsijával ment el? Menjünk ki és nézzük meg, meg van-e az autónk.

   Ki mentünk a parkolóba. Körül néztünk, de megvolt mindenki Kocsija. Kendallé, Logané, Carlosé, az enyém.... Shane-é is a helyén volt. Viszont a sok autó között volt egy feltűnően nagy lyuk. Odamentem és észrevettem egy árulkodó jelet.... Nicole karkötője, amit Shane-től kapott, a földön volt. Felvettem  és a srácok felé mutattam. Egyből tudtuk, hogy ez mit jelent: Nicole kocsit lopott és mindent maga mögött hagyva elindult a vak világba.



~Nicole~

   Egész éjszaka azon gondolkoztam, hogy hogyan juthatok el Jameshez. Iszonyatosan hiányzik, és mikor rá gondolok, összeszorul a gyomrom. Néha-néha bevillan egy-egy halván emlékfoszlány, de ez sajnos kevés ahhoz, hogy megtudjam pontosan, ki is vagyok, hogy kik a családom. Néha látok egy színpadot. Sok embert. Mikrofonokat... és hallom a zenét. Néhány srácot... két lányt. De nem tudom, kik ők és milyen szerepet töltenek be az életemben. Hajnalban aludtam el, majd délben Melani hangját hallottam. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy az ágyam mellett gugol. 

Melani: - Jóreggelt álomszuszék. :) Jobban mondva: Jó delet. :D
Nicole: - Szia Melani. :) 
Melani: - Jót aludtál? :)
Nicole: - Nem... szinte semmit. Egész éjszaka James járt az eszemben.
Melani: - Ne aggódj... ki találjuk, hogy juss el hozzá. :) De előbb az a legfontosabb, hogy meggyógyulj. :)

   Melani bíztatásból megpaskolta a combom. A mosolygós arca átváltozott érthetetlenné. Csak tapogatott a nadrág zsebem körül. Elég furcsa volt a helyzet.

Nicole: - Mel... miért fogdosol? :D
Melani: - Jajj, ne haragudj. Csak érzek valami bogyó szerű izét a zsebedben. ._.

   Belenyúltam a zsebembe. Egy kis gyűrött, szürkére színeződött, koszos papírgalacsint akadt a kezembe. Odanyújtottam Melaninak. Kinyitotta, és az éjjeli szekrényen kisimította. Elkezdte fordítgatni. Nagy szemekkel nézte a papír darabkát. Néha-néha vetett rám egy pillantást.


Nicole: - Melani... olyan furcsa lettél. Mi az, ami a zsebembe volt?
Melani: - Az egyik oldalán van egy szöveg... a másik oldalán pedig James Maslow telefonszáma.