My bloglovin.

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8706061/?claim=epgjrzeu8cc">Follow my blog with Bloglovin</a>

Egy lány naplója.* | XVII. fejezet

Ezt a részt Nicole, Nathan és James 

szemszögéből is megfogalmaztam.:)

XVII. fejezet

A remény hal meg utoljára.

~Nicole~

Nicole: - Hogy mi?? James telefonszáma? :O

Melani: - I.. igen. :o .... Nathaaaaaaaaaaan!!

Nathan: - Mivan? Melani, miért ordibálsz?? Szegény Nicole-nak biztos szétszakad a feje..

Melani: - Nathan! Nézd.. itt van James telefonszáma..

Nathan: - Oké.. és mit csináljak vele?

Melani: - Mondjuk menj el a közeli benzinkúthoz és hívd fel! Tudnia kell, hogy itt van Nicole!

Nathan: - Nem kéne megvárni, míg Nicole jobban lesz?

Nicole: - Nath.. jobban vagyok. Csak kérlek.. hívd fel Jamest.

   Nathan sóhajtott egy nagyot. Ránézett a kis papírcetlire, amire James telefonszáma volt írva.. aztán rám nézett. Bólintott egyet és már ki is ment az ajtón. Én csak Melanit néztem nagy szemekkel. Ő pedig a kezemet fogta. Istenem.. annyira jó lenne, ha Nath elérné Jamest. Végre megoldódna minden. Értem jönne, haza vinne, és élhetném az eddig életem... de csak reménykedni tudok.

Melani: - Jólvan... Nath felhívja Jamest és minden rendben lesz. Nekem viszont mennem kell...
Nicole: - Hova mész?
Melani: - Hát a kisállat menhelyre, ahol részmunkaidős állásom van. Muszáj dolgoznom valamit. Nem sokat fizet, alig valamit, de ez is több a semminél. Itt hagyhatlak ugye? :)
Nicole: - Persze Mel. :) Mikor jösz?
Melani: - Nem tudok biztos időpontot mondani. Nathan majd jön valamikor. Addig legyél jó kislány... remélem nem fogsz elszökni. :D
Nicole: - Haha, nagyon vicces. Nem fogok megszökni, ígérem. :D

Melani rám kacsintott, aztán elment. Fél óra múlva rájöttem, hogy iszonyatosan egyedül vagy és unatkozom. Elkezdtem a plafont bámulni. Nekiálltam dudorászni, közben meg az ujjaimmal játszottam. Körülbelül másfél óra elteltével felültem az ágyon, mert már elzsibbadtam a sok fekvéstől. Aztán elkezdtem magamban beszélni: "Még hogy elszökni, pff... azt sem tudom, milyen messze vagyok az otthonomtól. Vagy, hogy egyáltalán hol lakok. Na meg biztos járni sem tudok még. Hiszen alig van 3 hete, hogy itt vagyok." Aztán oldalra döntöttem a fejem és a 'most filózok' arcomat vágtam. Vettem egy nagy levegőt, beletámaszkodtam az éjjeli szekrénybe és a lábamra álltam. "Jééé, ez nem is fáj annyira.!" Gondoltam magamban. Közben meg de, eléggé fájt, de tűrhető volt. Szóval rosszabbra számítottam. Majd elengedtem a szekrényt és lassan elindultam a konyha ajtó felé. Sikerült és még el sem estem. Ide-oda járkáltam a lakásban és közben énekelgettem. Teljesen megfeledkeztem a fájdalmaimról. Igazán jó érzés volt 3 hét fekvés után újra lábra állni.
   A 'nagy szaladgálás' közben megéheztem. Kimentem a konyhába és belenéztem a hűtőbe. "Hmm, alig van benne valami." beszéltem hangosan ismét. Viszont volt benne egy viszonylag frissen elkészített gyümölcssaláta. Kivettem, kerestem egy evőeszközt, kimentem a teraszra és leültem Melani hintaszékébe. A hintaszék mellett volt egy asztal. Volt rajta egy kis pénz. Először nem érdekelt... aztán leesett. Nathan nem vitt magával pénzt, így tuti nem tud telefonálni. "Király. De Nathan okos fiú, biztos szerez valahonnan pénzt... " nem is rágtam magam tovább rajta.  Rá 10 percre elkezdett szakadni az eső. ( Olyan nyári zápor "fílingű' volt. ) De nem érdekelt. Olyan jól esett a szabad ég alatt, a friss levegőn ücsörögni. Ahogy ott ücsörögtem, egyre több -és több emlék tört fel bennem. Emlékszem Carlosra és az állandó 'zabálhatnékaira' imádatára, a mindig okoskodó de édes Loganre, Kendallre, hogy ő volt életem első igazi és boldog szerelme, a testvéreimre... és arra, hogy ki vagyok én. Aztán az is beugrott, hogy hol lakok. A gyönyörű Palm Woods, a jövendőbeli hírességek otthona.
   Miután megettem a salátát, a tálat leraktam az asztalra. És csak néztem ki a fejemből. Néztem a tájat, a naplementét. A szél enyhén fújt. A gyümölcsfák sötétzöld leveleit mozgásban tartotta. A felhők csodásan úsztak át az éppen lefelé tartó nap sugarai között. A madarak csicseregtek. Olyan megnyugvást sugalt az egész... ilyet még nem éreztem. Az embert jó érzéssel tölti el. Kis idő múlva elállt az eső... én pedig elaludtam.

~Nathan~ 

   A benzinkút, ahova el kéne jutnom, hogy felhívjam Jamest, majdnem 45 percre van az otthonomtól. Persze gyalog, mert semmiféle járművel nem rendelkezek. Megmondom őszintén, az egyik felem értesítené Jamest a történtekről, a másik felem nem. Igen, Nicole-nak jobb lenne. Haza kerülne a családjához és rendes orvosi ellátást kapna. De... az a baj, hogy érzek valamit iránta. Nem szeretném őt elveszíteni. Pedig ha visszakerül Jameshez, biztos, hogy teljesen elfelejt engem.

   Egész úton gondolkoztam, így úgy tűnt, hogy hamar odaértem a benzinkúthoz. Odaszaladtam a telefonhoz és elővettem a cetlit, amire James telefonszáma van írva. Mikor készültem tárcsázni a számot, rájöttem, hogy nem hoztam magammal pénzt. Bementem a kasszához, hogy kérjek egy kis pénzt. A pult mögött egy középkorú férfi volt dús szakállal, haja nem nőtt. A tekintete durva volt és ijesztő. Egy piros overál volt rajta, ami tele volt mindenféle folttal. A névtáblája mellkasa jobb oldalán volt, a Jeff név volt rá írva.

Nathan: - Őőő... Jónapot kívánok. A nevem Nathan. Messziről jöttem, hogy telefonálhassak, de elfelejtettem pénzt hozni magammal...
Jeff: - És mit akarsz kölyök?
Nathan: - Nem tudna nekem kölcsön adni egy kis pénzt?
Jeff: - Figyelj kisöreg... a pénzemért megdolgozom és nem azért vagyok itt, hogy jött-ment idegeneknek szétosztogassam..
Nathan: - Kérem.. Muszáj telefonálnom. Az egyik barátnőm balesetet szenvedett és fel kell hívnom a barátját, aki messze van innen. Kérem. Legyen szíve.
Jeff: - Jólvan fiam, nesze. Itt a pénz.
Nathan: - Nagyon köszönöm uram.! Esküszöm, visszafizetem, amint tudom.!


~James~

    A kanapén ültök, a telefonom az előttem lévő asztalon van. Remegő lábakkal várom, hogy a rendőrségtől érkezzen egy hívás Nicole-lal kapcsolatban. Az eltűnése után 1 nappal nem bírtam tovább és betelefonáltam a rendőrkapitányságra. Mindenki iszonyatosan stresszel miatta. A kishúga, Tori, de főleg Logan rettenetesen kivannak készülve. De akkor is... nekem a legrosszabb. Hiszen ő a mindenem, az életem értelme. Alig alszom éjszakánként és akaratlanul rossz dolgokra gondolok. "Mi van, ha elrabolták? Vagy talán rosszabb. Nem, ez lehetetlen." -És még hasonló gondolatok futottak át rajtam nap, mint nap. 
   Csak bámultam magam elé üres tekintettel, amikor egyszer csak megszólal a telefonom. Úgy megijedtem, hogy nagyon gyorsan és hirtelen felugrottam, felkaptam a telefont és félve beleszóltam...

James: - Halo! Rendőrség?!
Nathan: - Szia, Nathan vagyok.
James: - Szerintem ez téves lesz...
Nathan: - Nem, nem az... figyelj, Nicole kért meg, hogy hívjalak fel. 
James: - Hogy.. hogy mit mondasz, mit beszélsz??? Nicole? Nicole Page???
Nathan: - Azt nem tudom, mi a vezeték neve, mert nem sok mindenre emlékszik...
James: - Mivan?? Haver, beszélj már érthetően!!!
Nathan: - Oké, de akkor ne szólj közbe a mondat felénél... Szóval: Nicole balesetet szenvedett nem messze az otthonomtól. A húgom és én megtaláltuk, és most nálunk van. 
James: - Hol van az a 'nálunk'?? És nincs baja?? Eltört valamije? Hogy van??
Nathan: - Jól van. Megzúzódott pár csontja, meg enyhe amnéziát kapott, de ezektől eltekintve jól van.
James: - És ezalatt a 3 hét alatt végig nálatok volt??
Nathan: - Igen. Azt szeretné, ha érte jönnél...
James: - Úristen, felfoghatatlanul boldog vagyok!! Persze, amint letettem a telefont, indulok is! Hova menjek?
Nathan: - Los Angeles után 45 percre van egy romos autószerelő műhely. Ott az út kettéágaz, jobbra fordulj. Onnan mész tovább egyenesen fél órát, ott lesz egy benzinkút, innen telefonálok most. A benzinkúttól menj egyenesen addig, amíg nem látsz megy egy poros, keskeny utat. Hajts rá és menj tovább. Meglátsz majd egy kis fa házat. Ott lakok a húgommal és ott van Nicole is. 
James: - Értem. Leírtam. Köszönöm, hogy hívtál. Máris indulok!

   Kinyomtam Nathan-t, a telefont meg a cetlit zsebre vágtam, lerohantam a kocsimhoz, beleültem és már el is indultam.

5. díj.^^

Megkaptam az 5. díjamat is.! Ezúttal szeretném megköszönni Bella Sunshine-nak. :)

Szabályok: 

1.Írj magadról 11 dolgot. | 2.Válaszolj 11 kérdésre. | 3.Írj 11 kérdést. | 4.Küld tovább 11 embernek. |

1. / ~ Pókfóbiám van.

        ~ 6 éve versenyszerűen táncolok.

        ~ Bármit megtennék egy kis csokiért, nyalókáért, gumicukorért, vagy rágóért. :D

        ~ Imádok shoppingolni. :D

        ~ Cipőmániás vagyok.

        ~ Nem rég szoktam le a körömrágásról.

        ~ Megőrülök James Maslow-ért. 

        ~ Minden olyan állattól félek, aminek szárnya van.

        ~ Nem hiszek ebben a 'szerelem első látásra' cuccban.

        ~ Lakatos Noémit tartom az univerzum legeslegjobb barátjának. :)

        ~ Tériszonyom van.

2. / ~ Ki a példaképed.? ---> Victoria Justice, Katelyn Tarver & James Maslow. *-*

         ~ Van kedvenc könyved.? ---> Nincs.xd

         ~ Szeretsz suliba járni.? ---> Haha... jó vicc vó't. :D

         ~ Van kedvenc sorozatod.? Ha igen, mi.? ---> Big Time Rush, Victorius, Hollywood Hights, Démonírtók.

         ~ Melyik a kedvenc ételed.? ---> Milánói makaróni.:3

         ~ Úszás, vagy kosarazás.? ---> Kosarazás.:3

         ~ Milyen színű a hajad.? ---> Sőtét barna.

         ~ Ki a kedvenc bandatagod a BTR-ből.? ---> James David Maslow.:$♥

         ~ Melyik hírességgel járnál.? ---> Huh.. sok van.xd Az összes BTR taggal, Nathan Sykes, Leo Howard, Ross Linch, Burkely Duffield... velük nagyon szívesen.:D A többieket nem sorolom fel.:D

         ~ Macska vagy kutya.? ---> Kutya.

         ~ Van háziállatod.? ---> Van. Egy palotapincsi, Bojler a neve.xd

Kérdéseim....... 

1] - Mi a legszebb nyári emléked.?

2] - Mi fiú ideálod.? 

3] - Laptop vs számítógép.?

4] - Szabadtéri vs zárt strand.?

5] - Voltál már külföldön.? Ha igen, hol.?

6] - Mi az álomvárosod.?

7] - Hiszel a természetfeletti lényekben.?

8] - Sportolsz valamit.? Ha igen, mit.?

9] - Hiszel a fiú-lány barátságban.?

10] - Melyik a kedvenc fagyid.?

11] - Mitől félsz a legjobban.?

A díjat 11 embernek kéne elküldenem, de csak kettőnek tudom küldeni.....

~Cherry~ | BTRfan 

Check it out.!

Sziasztok.!:)

Hazajöttem a nyaralásból, szóval készül az új rész.! Addig is nézzetek be ezekre e helyekre is, igazán jó blog mind a kettő, érdemes beleolvasni. Igaz, nem BTR, hanem 1D témájuk van, de a történet remek és szépen összerakott. Ajánlom mindenkinek.!

http://sayordoshy.blogspot.hu/

http://dreamwishrealizeit.blogspot.hu/

Egy kis szünet.

Sziasztok.!

Ne haragudjatok, de mostanában nem tudok majd új részeket hozni. 
Hétfőn nyaralni megyek, aztán meg valószínűleg a Balatonra. 

Egyébként lesz új történet. 14 szavaztatok arra, hogy legyen. ( Bárcsak ennyien is komiznátok.:| )

Szóval ha visszajöttem, posztolom az újabb fejezeteket. 20 részesre terveztem az 'Egy lány naplója.*' című történetet. 

Ui.: Remélem az új történet is elnyeri tetszéseteket. :)

Egy lány naplója.* | XVI. fejezet

Ezt a rész James szemszögéből fogalmaztam meg. 
A végén ismét visszatértem Nicole szemszögéhez.:)

XVI. fejezet

Egy lépéssel közelebb.

~James~

   Nagyon furcsának tartottam, hogy Nicole csak úgy lelépett. Azt hittem, kiabálni fog, hogy állítsam le magam. Ha ezt tette volna, akkor sem nyugodtam volna meg. Hiszen az a szemétláda ezzel a cselekedetével biztos összetörte szegénykém lelki világát. Nem is zavartam már őt ezzel, aznap békén hagytam. Gondolkoztam sokat... feljelentsem Shane-t a rendőrségen, vagy sem? Erre a kérdésre nem tudtam a választ. Megvitattuk a srácokkal is és arra jutottunk, hogy Nicole nélkül nem döntünk. Hiszen nem tudjuk, hogy ő mit szeretne.  

   Nem aludtam semmit.  Egész éjszaka ezen a zűrös ügyön gondolkoztam. Csak forgolódtam csukott szemmel az ágyban, de elaludni nem tudtam. Jó lett volna, ha a barátnőm ott van mellettem és a karjaimban tarthatom. Vigyázni akarok rá. Megóvni minden bajtól, gondtól és bánattól. 
Reggel korán keltem. Felöltöztem, majd lementem a konyhába, hogy bekapjak valamit reggelire. Mikor mentem le a lépcsőn, megakadt valamin a szemem: Kendall és Tori csókolóztak. Eltelt körül-belül fél perc, mikor észre vettek. 

James: - Öh, bocsi a zavarásért...
Kendall: - Semmi gond haver. :D 
Tori: - James... szia. :D Hogy-hogy ilyen korán fent vagy? Ilyenkor még bőven aludni szoktál.
James: - Eszek gyorsan valamit, aztán átmegyek Nicole-hoz. Nagyon aggódok miatta. :|
Tori: - Nagyon szereted őt... igaz? :)
James: - Mindennél jobban. Ő az én királylányom. :$ Na és, veletek mi van? :D
Kendall: - Hát együtt vagyunk... azt hiszem.
Tori: - Igen. Este ott aludtam Kendallnél és jól alakultak a dolgok. :D
James: - Najó, elment az étvágyam. :D
Kendall: - De kedves vagy. :D Nem örülsz a haverodnak? :D Nézd meg: milyen szekszi csajom van. :D
James: - Hát igen, nem hiába testvérek Nicole-al. :D Na de tényleg... én megyek. :) Le ne nyeljétek egymást. ;D

   Hát eléggé meglepett a dolog. Én még teljesen abban a hitben voltam, hogy Kendall még Nicole-t szereti. De ezek szerint túl lépett rajta. Na a másik meg: Kendall nagyon nézte Melissát Nicole tengerparti buliján. Azt hittem ráhajt. De nem az én dolgom. Örülök, hogy boldog.
   Miután elmentem a kéróból, egyből Nicole lakásához vezetett az utam. Bekopogtam... de semmi. Kopogtam mégegyszer... és még mindig semmi. Egyre hangosabban kopogtam, aztán már kiabáltam is, de választ nem kaptam. Ez furcsa. Elment itthonról? Dehát akkor biztos szólt volna nekem. Megpróbáltam felhívni a telefonján, de nem vette fel. Küldtem neki SMS-t, és a hangrögzítőjére üzenetet. Aztán visszamentem a 2J-be. Szomorú arccal ültem le a kanapéra, majd mint egy fa, eldőltem és úgy nyafogtam, mintha fájna valami. Éppen Sophi volt a konyhában. Meghallotta a szenvedésem ( nem volt nehéz nem hallani ) és odaült mellém.

Sophi: - James... komolyan aggódok érted... úgy vonyítasz, mint egy lány...
James: - Edd meg magad.:P
Sophi: - Oké, komolyan... mi a baj?
James: - Nem tudom, hol van a nővéred. Nincs otthon, nem veszi fel a telefont és az üzeneteimre sem válaszol. Aggódok érte...
Sophi: - Hát igen... szegénykémet biztos megviselték a tegnap történtek. Még én is kisebb sokkot kaptam. ._. Hm... most biztos hülyeséget fogok mondani... de.. kérdezd meg Shane-t Nicole-ról...
James: - Az a gond, hogy ha meglátom, széttépem.
Sophi: - Szóljak Logannek, hogy menjen veled?
James: - Igen, köszi. :) Bárcsak nekem is lenne egy ilyen édes húgom, mint te. :D

   Sophi adott egy puszit az arcomra, majd felment a lépcsőn és Logan nevét kiabálta. Pár perc múlva mind a ketten lejöttek.

Logan: - A húgom szólt, hogy menjek veled Shane-hez...
James: - Ja, haver légyszi. Attól félek, hogy megint megverem, ha meglátom a képét.

   Logan és én átmentünk Shane-hez. Megáltunk a lakása ajtaja előtt. Logan rámnézett és azt a "Biztos, hogy nem fogod bántani?" arcot meresztette rám. Én meg a fejemet ráztam, hogy nem fogom bántani. Bekopogtunk az ajtón. Shane kikiabált, hogy mindjárt jön. 1 perc várakozás után kinyílt az ajtó. A fiún látszódott a meglepettség.

Shane: - Hát ti... ti meg mit kerestek itt? :o
James: - Semmi kedvem itt lenn és a képedet bámulni... legszívesebben agyon vernélek te utolsó........
Logan: - James....
James: - Figyelj... én csak azért jöttem, hogy megkérdezem: Nem tudod, hol van Nicole?
Shane: - Nem tudom. Miért kérdezitek?
James: - A tegnapi verekedésünk óta nem látta senki. Nem veszi fel a telefont, nem válaszol az üzenetekre, amiket hagyok neki, és otthon sincsen. Nincs ötleted se?
Shane: - Nincs, bocs.
Logan: - Nézd... Shane. A húgomat tegnap óta, mintha a föld nyelte volna el. Nicole mindannyiunknak iszonyú fontos. Kérlek... segíts nekünk kideríteni, hogy merre lehet.
Shane: - Rendben. Segítek. De csak azért, hogy megmutassam, tényleg megváltoztam. És mert... Nicole még mindig sokat jelent nekem.

   A srácokkal lementünk a recepcióra. Ott megkérdeztük az igazgatótól, hogy nem látta-e Nicole-t. De nem. Nem látott semmit. Megkérdezte, hogy mikor ment el a 2J-ből. Mondtuk neki, hogy tegnap délután, mire ő válaszul azt adta, hogy akkor már nem volt itt. Elvileg a gondnok volt itt, meg a takarító és lent és takarítottak. Nos, a Palm Woods-ban  van 1 gondnok és 2 takarító. Mivel pont hárman voltunk, háromfelé váltunk és megkerestük a gondnokokat... meg a takarítókat. Negyed óra múlva már Logan, Shane és én is a lobby-ban voltunk. Összenéztünk... de nem tudtam levenni egyik fiú arckifejezéséből sem, hogy mit gondolnak.

James: - Én megkérdeztem az egyik takarítót... de nem látta.

Shane: - Én meg a másik takarítót kérdeztem Nicole-ról... de semmi.
Logan: - Én a gondnokkal beszéltem. És ő látta, hogy összezavarodottan kirohant a parkolóba. Aztán hangos kocsikerék nyikorgást hallott.
James: - Gondoljátok, hogy kocsiba ült és elment? ._.
Logan: - Nem tudom... hiszen a húgomnak nincs jogsija.
Shane: - Régen az..... az apukája tanítgatta vezetni...
James: - De még is ki kocsijával ment el? Menjünk ki és nézzük meg, meg van-e az autónk.

   Ki mentünk a parkolóba. Körül néztünk, de megvolt mindenki Kocsija. Kendallé, Logané, Carlosé, az enyém.... Shane-é is a helyén volt. Viszont a sok autó között volt egy feltűnően nagy lyuk. Odamentem és észrevettem egy árulkodó jelet.... Nicole karkötője, amit Shane-től kapott, a földön volt. Felvettem  és a srácok felé mutattam. Egyből tudtuk, hogy ez mit jelent: Nicole kocsit lopott és mindent maga mögött hagyva elindult a vak világba.



~Nicole~

   Egész éjszaka azon gondolkoztam, hogy hogyan juthatok el Jameshez. Iszonyatosan hiányzik, és mikor rá gondolok, összeszorul a gyomrom. Néha-néha bevillan egy-egy halván emlékfoszlány, de ez sajnos kevés ahhoz, hogy megtudjam pontosan, ki is vagyok, hogy kik a családom. Néha látok egy színpadot. Sok embert. Mikrofonokat... és hallom a zenét. Néhány srácot... két lányt. De nem tudom, kik ők és milyen szerepet töltenek be az életemben. Hajnalban aludtam el, majd délben Melani hangját hallottam. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy az ágyam mellett gugol. 

Melani: - Jóreggelt álomszuszék. :) Jobban mondva: Jó delet. :D
Nicole: - Szia Melani. :) 
Melani: - Jót aludtál? :)
Nicole: - Nem... szinte semmit. Egész éjszaka James járt az eszemben.
Melani: - Ne aggódj... ki találjuk, hogy juss el hozzá. :) De előbb az a legfontosabb, hogy meggyógyulj. :)

   Melani bíztatásból megpaskolta a combom. A mosolygós arca átváltozott érthetetlenné. Csak tapogatott a nadrág zsebem körül. Elég furcsa volt a helyzet.

Nicole: - Mel... miért fogdosol? :D
Melani: - Jajj, ne haragudj. Csak érzek valami bogyó szerű izét a zsebedben. ._.

   Belenyúltam a zsebembe. Egy kis gyűrött, szürkére színeződött, koszos papírgalacsint akadt a kezembe. Odanyújtottam Melaninak. Kinyitotta, és az éjjeli szekrényen kisimította. Elkezdte fordítgatni. Nagy szemekkel nézte a papír darabkát. Néha-néha vetett rám egy pillantást.


Nicole: - Melani... olyan furcsa lettél. Mi az, ami a zsebembe volt?
Melani: - Az egyik oldalán van egy szöveg... a másik oldalán pedig James Maslow telefonszáma.  

     

Egy lány naplója.* | XV. fejezet

XV. fejezet

Autóbaleset   

'Shane miatt halt meg az apukám.. Ő vezette azt a kocsit, ami balesetezett 2 évvel ezelőtt. Szegény apa hogy bízhatott meg ebben az idiótában? Élete egyik legrosszabb döntése volt bele ülni abba az autóba. Az én életem legrosszabb döntése pedig az volt, hogy kapcsolatba keveredtem ezzel a gyilkossal. Már tudom, hogy azért kellett eljönnie Minnessotából, mert a rendőrség körözi és bujkálnia kell. Ha nem vagyok olyan vak és ha nem szeretek belé, apa még most is élne.....' - ez a gondolat menet futott végig rajtam akkor.

   Sokkot kaptam... Az arckifejezésem lefagyott, köpni-nyelni nem tudtam. Csak a szememből hulló könnyek jelezték, hogy a lelki világom teljesen összeomlott. A srácokon látszott az iszonyatos düh. De főleg a nővéremen és Jamesen. Mintha meg akarták volna ölni Shane-t. James annyira ideges lett, hogy dühében felpattant és ütni kezdte Shane-t. Ordítozott. Tejesen kikelt magából. Én meg csak bámultam magam elé. Szerencsére Kendall, Carlos és Logan leállították Jamest. Tudom, hogy képes lett volna hülyeséget csinálni. De hála istennek nem így lett. Aztán valamennyire magamhoz tértem. Felálltam, megcsókoltam Jamest és megöleltem a nővérem és a húgom, majd kimentem az ajtón. Lementem a szálloda parkolójába, és beleültem egy kocsiba. Nem tudtam kié, de nem is érdekelt. Az autóban ülve megint elöntöttek az érzelmek és ismét sírni kezdtem. 10 perc után abba hagytam a sírást és megint csak bámultam. Észre vettem, hogy az autóban maradt a slusszkulcs. Gondoltam egyet és beindítottam. Elhajtottam a Palm Woods közeléből.
   Körül-belül 2 óra múlva teljesen besötétedett. A fekete, de tiszta egű éjszakában nyomtam eszetlenül a gázt, egy elhagyatott, poros úton. Csupán csak néhány száraz fa és bokor határolta az út szélét. Nem tudtam, hol járok, de legalább egyedül voltam és tudtam gondolkozni. De egyszer csak elvesztettem az uralmat az autó felett. Lesodródtam az útról és csak azt láttam, hogy egy fa felé száguld esze veszettül a kocsi.......................................... aztán minden elsötétült.
   Lágy, nedves érzésre keltem fel, ami a homlokomnál jelentkezett. Kinyitottam a szemem, majd lassan felültem. Körbe néztem... egy kis fakunyhóban, egy ágyon voltam, vizes törölközővel a fejemen. Nem volt ott senki. Végig néztem magamon, és tele voltam sebekkel, meg kék-zöld foltokkal. A nedves ruhát levettem a fejemről és az ágy melletti kis polcra tettem. Próbáltam felállni, de nem ment: iszonyatosan fájt a lábam. A kezemet is nehezen tudtam mozgatni, ugyanis mikor megpróbálkoztam vele, a kulcscsontomban iszonyatosan nyilaló fájdalom nem engedte, hogy a karom mozogjon. Szóval a felállási kísérletem kudarcot vallott és elestem... szó szerint összerogytam. Ezután úgy 5 másodperccel, kinyílt egy ajtó ( a házon belül ) és egy fiatal srác lépett oda hozzám segíteni.
   Felsegített az ágyra, leültetett, majd elkezdte a sebeimet valami erős illatú kenőccsel kenegetni. Csak néztem rá és nem értettem, hogy mi van. Majd a segítőkész fiú megszólalt:

Nathan: - Nathan vagyok.
Nicole: - Én meg... Nicole... azt hiszem.
Nathan: - Azt hiszed? :o Hát mondjuk ez érthető... a baleset miatt beverted a fejed és sérült a memóriád.
Nicole: - Miért vagyok itt?
Nathan: - Mert autóbalesetet szenvedtél... az előbb mondtam. De mindegy... a húgommal megtaláltunk és idehoztunk. Elég sok a sebed és zúzódásaid is vannak. Meg úgy tűnik amnéziás is lettél. Szóval mi vigyázunk rád. :)
Nicole: - Köszönöm. Azt hiszem nekem is van egy húgom.... vagy nem tudom. :| És a tiéd hol van?
Nathan: - Éppen főzni próbál... amit nem tud, úgyhogy nem hiszem, hogy ma sokat eszünk. :D Ránézek.

   Nathan felállt mellőlem és visszament azon az ajtón, amin bejött. Hallottam, ahogy egy lánnyal sutymorognak valamit, de nem értettem pontosan, hogy mit. Feltételezem, hogy a húgával beszélt. Majd 5 perc múlva visszajött Nath és a lány követte őt.

Melani: - Melani vagyok. És ha jól hallottam, te meg Nicole. Jól érzed magad?

Nicole: - Jól vagyok... azon kívül, hogy mindenem fáj, nem emlékszek semmire, és itt vagyok ismeretlenek között egy elhagyatott tájon.
Melani: - Nézd... mi csak segíteni szeretnénk. Tudjuk, hogy borzasztó...
Nicole: - Mit tudtok ti... semmit. És az a baj, hogy én sem.
Nathan: - Nincs semmilyen emlékképed?
Nicole: - Várj.... tudom, miért ültem kocsiba. Az a rohadt szemétláda tönkre tette az életem.

   Megint azon kaptam magam, hogy sírok. Akaratom ellenére is elöntenek az érzelmek, és nem tudom irányítani. A sírást nem tudom visszafogni. Majd Nath odaült mellém és átölelt, Melani pedig letérdelt elém és megfogta a kezem. 

Nathan: - Héhé, nyugi csajszi... ne sírj.
Melani: - Ha megnyugodtál, elmeséled, mit történt.... most igyál egy kis vizet. :)
Nicole: - Köszönöm... 
Nathan: - Na jobb már? :)
Nicole: - Jobb... köszi. :)
Melani: - Na mesélj...
Nicole: - Röviden annyi, hogy a volt pasim miatt halt meg az apukám. Ha jól emlékszem, Minnessotában laktam és valamiért idejöttem L.A.-be. A Pasit Minnessotában körözik.... én meg annyira összezavarodtam, hogy kocsiba ültem. Emlékszem, tövig nyomtam a gázpedált. Aztán elvesztettem az irányítást az autó felett... és minden sötét lett. Itt ébredtem..
Nathan: - Értjük... Dehát őt fel kell jelenteni a Los Angeles-i rendőrségen is. 
Melani: - Jajj Nath, hagyd már most őt ezzel... had pihenjen. 
Nicole: - Ne menjetek el... Maradjatok.Nem akarok pihenni. Jól esik veletek beszélgetni. 
Nathan: - Rendben... szóval... nem emlékszel senkire és semmire? 
Nicole: - Nem tudom... lehet, hogy ha meglátnék valami képet, beugrana minden. De így most csak halvány emlékeim vannak. Arra a szemétre tisztán emlékszek... sajnos. -.-" És..... és ő rá.
Melani: - Kire gondolsz? Ki az az "ő"?

Nicole: - A nagy "Ő". Nem jut eszembe a neve...... de tudom, hogy néz ki. Vele kapcsolatban mindenre emlékszem. De a neve nem ugrik be. ._. A haja tökéletes, sötét barna, fél oldalas frufruja van. Őzike, szürkés-barnás szemei, kockás hasa. Magas, úgy 180 cm körül lehet. Vicces, édes, aranyos kis egoista. :D Hajasbabának szoktuk becézni. :D Gyönyörű hangja van. Szuper táncos és nagyon eltökélt... és, hát mindennél jobban szeretem. :) Valami Big Time akármi bandában énekes......
Melani: - Big Time Rush??? James Maslow a barátod?
Nicole: - Igen! James Maslow! Tudjátok, hol lakik?
Nathan: - Tudjuk... 
Nicole: - Vigyetek oda, most! Kérlek titeket!
Melani: - Jajj Nic... nem tudunk oda vinni. Nincs kocsink és pénzünk se tömegközlekedésre. A Palm Woods innen vagy 2 és fél órára van.
Nicole: - Akkor gyalog megyek.

   Amint ezt kimondtam, felálltam az ágyról. Mikor megtettem volna az első lépést, összeestem. Ugyanis 1 óra alatt nem múlik el a sok zúzódás. Szóval az a tervem, hogy gyalog megyek, füstbe ment. Nathan és Melani visszasegítettek az ágyra. 

Melani: - Atya úr Isten.. te komolyan gondoltad, hogy gyalog mész?!
Nicole: - Igen, de fáj felkelni innen.
Nathan: - Itt maradsz, míg fel nem épülsz valamennyire. Addig kitaláljuk, hogy hogyan juthatsz el a Palm Woods-ba. 
Nicole: - Köszönöm.

   Nath rám mosolygott és megfogta a kezem.

   Nem győztem hálálkodni. Ha Nathan és Melani otthagynak, lehet meghalok. Már csak fel kell gyógyulnom, és ki kell találnunk, hogy juthassak el a szállodába Jameshez. Aztán fel kell jelenteni Shane-t a rendőrségen. És persze meg kell próbálnom mindenre emlékezni, hiszen csak úgy jutok előrébb.