Crazy Pairs. | V. fejezet

Sziasztok.!

Végre, sok idő elteltével sikerült utolérnem magam és megírtam az új részt. Nos, ebben a részben 3 új szereplő és színre lép, a Crazy Pairs. - Szereplők menüpontban, azaz itt megtaláljátok a jellemzésüket, csak úgy, mint a többi szereplőét. 

Remélem, ez a fejezet is tetszeni fog.! Jó olvasást.! :)

V. fejezet

Féltékenység és érdekbarátság

~Rebecca~

   Fáj. Sőt nagyon fáj, hogy Carlos szerelmes, aminek nem kéne fájnia. Hiszen a legjobb barátom boldog. Ennek örülnöm kéne, de... ez nem olyan egyszerű. Én szeretem Carlost, nagyon. Ha járni kezd ezzel a lánnyal, engem elfelejt. Biztos vagyok benne. Akkor vége lesz mindennek. A testvéri szeretetnek, a legeslegjobb barátságnak a világon. Carlos számára megszűnök létezni. Ez által a szerelem is köddé válik a részemről. Eddig is lehetetlennek tűnt, de így még inkább annak tűnik. 

   Egész éjszaka forgolódtam. Lüktetett a fejem, hányingerem volt és a torkom is fájt kissé. Közben csak erre a szerelmi ügy izére tudtam gondolni. Vagy 8-szor kimentem wc-re, 10-szer mentem a konyhába inni, egyszer kiültem a nappaliba TV-t nézni. Nem is néztem, inkább csak a képernyőt bámultam, de csak fél óráig. Körül-belül hajnali 4 órakor sikerült elaludnom.

   Most ébredtem fel. Lassan felülök az ágyon. Kezembe veszem a telefonom és megnézem az időt. Fél 10 van! Te jó ég! Elkéstem az iskolából! Miért nem szólt az ébresztő? Ja persze, én hülye be sem állítottam, hogy reggel jelezzen. Remek. Az első iskolai hetem katasztrófális. A gólyabált kihagytam, kaptam egy 1-est az első napon, a fiú, akit szeretek, más lányba szerelmes, a legjobb barátnőmmel alig kommunikálok, és hazudok a bátyámnak is.

   Kipattanok az ágyamból, gyorsan felöltözök, felkapom a táskámat és lerohanok a lépcsőn. Aztán hirtelen foltokat látok. Majd minden elsötétül előttem, aztán már csak a plafont bámulom.

- Becky, jól vagy? - kérdezte Carlos, aki mellettem ült.

- Fáj a fejem meg a torkom... és fázok. :o Mi történt? - kérdeztem a fejemet fogva.

- Elájultál. Rohantál le a lépcsőn, mint az őrült és egyszer csak hanyatt vágtad magad. - válaszolta Los.

- Mert elkéstem az iskolából! Tényleg... mennem kell. - ültem fel.

- Nem, nem mész sehová. Látszik rajtad, hogy rosszul vagy. Ráadásul - tette a kezét Carlos a homlokomra - forró vagy. Majd én itthon maradok veled és ápollak. ;) 

- És a lány? 

- Milyen lány? :o - nézett rám Carlos értetlenül.

- Hát az, akit a legjobban szeretsz... te mondtad tegnap este. Meg hogy randizgattok... és ha itthon vagy velem és ápolsz, nem lesz rá időd.

- Először is: Téged szeretlek a legeslegjobban az egész világon. Másodszor: Aggódok ilyenkor érted és melletted szeretnék lenni. :) - mosolygott Los.
- Hát, tegnap nem ezt mondtad. - fontam össze kezeimet.

- Tegnap be voltam zsongva. :D Na figyelj: Lerakom az asztalra a telefonom és amíg csak kellek, veled leszek és nem zavarhat meg senki és semmi. ... Még te sem, Fox! - mutatott bátyám kutyájára, aki egyébként békésen pihenget a kosarában. - És tényleg... ne haragudj, hogy elhanyagoltalak. :) - mosolygott, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Aztán felállt és elindult a lépcső felé.
- Hé, most hová mész? - kérdeztem tőle.
- Az igazat megvallva, túl sok mindent ettem és hív a természet. :D Mindjárt jövök! Addig dőlj le és nézd a TV-t!

   Így is teszek. Lefekszek a kanapéra és a Nickelodeon-ra kapcsolok. Jé, pont a srácok sorozata megy! Magamra húzok egy jó meleg plédet és a plüss unikornisom ( amit Carlos-tól kaptam ) a hónom alá szorítom. Hm... ez az első rész, ez a kedvencem. Körül-belül 67-szer láttam már, kívülről tudom az egészet, de akárhányszor megnézem, mindig a hasamat fogva nevetek.
   Épp az egyik kedvenc jelenetemnél tart az epizód, mikor megcsörren Carlos telefonja. Úgy rezeg, hogy mindjárt leesik. Gyorsan felülök a kanapén ( meg is szédültem. :o ) és a telefonért nyúlok. Persze, hogy az a csaj tűnik fel a képernyőn... és még egy szívecske is van a neve mellett. Ilyen nincs! Carlos megígérte, hogy senki nem zavarhat. Erre pont ennek a nőnek kell elhesegetnie a rózsaszín felhőt a fejem fölül, ami tulajdonképpen most gyűlt újra össze. Nem hagyom, hogy tönkretegyen megint mindent!

- Halo! - vettem fel a telefont.
- Szia... Carlos ott van? - kérdezi a lány.
- Nem, nincs. - válaszoltam.
- Te ki vagy? És mit csinál Carlos? - kíváncsiskodik.
- Carlos épp... hm, éppen zuhanyzik. ( :D )
- Ugye nem... ugye nem azért? - bizonytalanodott el a csaj hangja.
- Nem mindegy?! Zuhanyzik és kész! És az is mindegy, hogy én ki vagyok. Csak annyit szeretnék mondani, hogy épp az előbb ecsetelte nekem a kanapén, hogy engem szeret a legjobban a világon. Úgyhogy jó lenne, ha békén hagynád ÖRÖKRE, mert ő az enyém, és nem engedem senkinek, hogy elvegye tőlem! Csá! - tettem le a telefont.

   Ajj, szuper! Sikerült teljesen felidegesítenie. A fejfájásom végre elmúlt, erre tessék...! Megint úgy ég meg lüktet, mindjárt felrobban. Szerintem a lázam is felment. Visszabugyolálom magam a takaróba és visszafekszek a kanapéra, nézni a BTR-t.

- Na, itt vagyok szívem. :) Hééé, ez a sorozatunk! :D Engedj ide engem is! - mondta Los és bebújt mellém, a takaró alá.
- El fogod kapni ezt a nyavalyát...
- Ugyan! egy kis torokfájásba nem fogok belehalni. ;) ... Úristen, itt hogy néztem ki?! :D - mutogatott nevetve a TV-re Carlos.
- Most miért? Szerintem nagyon cuki voltál. :D - fordítottam felé a fejem.
- És most milyen vagyok? :D - vágott hülye pofákat Los.
- Hülye. :D Egy nagy hülye vagy. :P

- Te is az vagy... ezért szeretsz. :D - puszilta meg Los az arcom. - Egyébként kivel beszéltél az előbb?
- Csak Fox-hoz beszéltem. Elmeséltem neki, hogy mennyire szeretek egy Carlos nevű fiút. ;D
- De imádlak! :D ... De figyelj, szerintem te lázas vagy. Eléggé forró vagy. Mérd meg a lázad! - Carlos a lázmérőért megy, majd odanyújtja nekem. Beteszem a hónom alá. 5 perc múlva csipog: 38,5 fok.
- Én megmondtam! Szerintem aludj egyet. - mondta Carlos.
- Alszol velem? :) - kérdeztem.
- Persze. :) - mondta Los, kikapcsolja a TV-t és visszabújik mellém.



~Noemi~

   Matek óra van. Annyira unom magam, mindjárt elalszok. Nem értem, hogy egyes tanulókat hogyan hozhatják lázba a számok, a műveletek, meg egyáltalán ez a tantárgy. Az elől ülők annyira jelentkeznek, majd kiesnek a padból. Én nem is értem, miről beszél a tanár. Addig eljutok, hogy a törteket összeadásnál és kivonásánál közös nevezőre hozunk. Meg hogy egy háromszög belső szögeinek össze 180°. De ennél a pitagorasz izénél kissé leragadtam. Főleg, hogy általános suliban egyáltalán nem beszéltek nekünk róla, szóval ez számomra eléggé új.
   A régi sulinkban nagyon rossz matek tanárunk volt. Mindig a családi életéről beszélt... hogy az asszony kirakta a tyúkólba éjszakára, meg hogy a kutyája ellopta a kolbászát, így nem tudott vacsorázni. De most komolyan: inkább megoldok kétszáz matek példát, minthogy ezeket a "felettébb érdekes" sztorikat hallgassam.
   5 perc van az órából. Izgatottan számolom a perceket, hogy végre kicsöngessenek. Főleg, hogy most lesz az ebédszünet, ugyanis már kilyukad a gyomrom, annyira éhes vagyok. A tanár előveszi a könyvét: Ez jó jel, ilyenkor szokta a házi feladatot feladni... és igeeen, már írja is az oldal -és feladatszámot a táblára. Éppen, hogy leírta a kettes farkincáját, megszólalt a diákok számára a legkedvesebb, de olykor a legutálatosabb hang: a sulicsengő.
   Mindenki igyekszik minél hamarabb elhagyni a termet, hiszen ilyenkor az ebédlőben szinte verekedni kell a helyért. Persze, a stréberek még csevegnek a tanárral a matematika gyönyöreiről, de ez minket, a "hátul ülőket" nem foglalkoztat annyira... csak a kaja. :D
   Bemegyek az ebédlőbe. Furcsa, de most nincs akkora tömeg, mint szokott lenni. Hogy miért, azt nem tudom. De legalább van pár szabad asztal, amik közül válogathatok. Leültem a számomra szimpatikus helyre, egy teljesen üres asztalhoz. Persze, csak valahol a sarokban, hiszen középen a "menő arcok" asztala van, ami tilos a "középszerűeknek" és a "senkiháziaknak" is. Ugyanis ebben az iskolában ez a három csoportosítás van érvényben. Így, hogy Becky nem jött iskolába, kissé elveszett vagyok, hiszen ez még csak az első hét. Ilyenkor jó, ha van valaki, aki a fogja az ember kezét, hogy ne vesszen el.
   Az ebéd rántott hús, sült krumplival. Desszertképpen ma epres pudingot kaptunk. Elkezdem vágni késsel a húst, mikor megcsörren a telefonom.

- Királylány! - szólt bele Logan a telefonba.
- Logan bébi! Miért hívtál? - kérdeztem.
- Csak megakartam kérdezni, hogy hány órád van. Mert Carlos megparancsolta, hogy menjek el a patikába láz -és fejfájás csillapítóért. - válaszolt.
- Minek? És miért nem megy el ő, ha ennyire kellenek ezek neki? - értetlenkedtem.
- Rebecca beteg és egy percre sem mozdul mellőle. Ott alszanak a kanapén összebújva. Illetve csak Becky alszik, Carlos védelmezi a bacilusok ellen. :D
- Szegény Becky! Mondjuk, ha jobban belegondolunk, biztos élvezi a helyzetet. :D Hülye Carlos meg úgy is elfogja kapni ezt a betegséget, ha összebújik vele.
- Na mindegy, nem azért hívtalak, hogy a szerelmesekről beszéljünk. :D ........
- Tényleg, szerinted Carlos is szerelmes Rebeccába? Mert szerintem tuti... :D
- Mondom, nem azért hívtalak, hogy rólunk beszéljünk. Szóval... mikor mehetek érted?
- Őőő, még van két órám, egy dráma meg egy rajz.
- Szuper, akkor majd várlak a suli előtt! Csókollak! - mondta Logan és letette a telefont.

   A napom máris szebb. Ez a telefonhívás Logan részéről jól jött a kínzó matek óra után. Alig várom, hogy az utolsó két óra is véget érjen és végre találkozhatok vele. Mondjuk, elég furcsa, hogy nem látom fél napig és máris olyan, mintha a szívemet tépték volna ki... hiszen egy házba lakunk, sűrűn látom, meg aztán, egyfolytában egymás nyakán lógunk.
   Lefutott ez a gondolat menet is, végre neki állhatok enni. Kis idő múlva végzek a krumplival és a hússal. Elkezdem lehúzni a fóliát a pudingom tetejéről, mikor oda ül az asztalhoz 3 teljesen idegen, nálam idősebb lány. Vigyorgó képpel és csillogó szemekkel bámulnak rám.

- Te vagy Kendall Schmidt húga? - kérdezte az egyik, szőke hajú, kék szemű lány.
- Én vagyok... ezek szerint szeretitek a bandáját.
- Imádjuk! Ők a legjobbak és a legédesebbek a világon! - áradozott a másik, fekete hajú, sápadt bőrű, zöldeskék szemű lány.
- Az előbb Logannel beszéltél? Jártok? - kérdezősködött a harmadik. Neki vörösesbarna haja van.
- Nem! Illetve igen, vele beszéltem, de nem... nem járunk. - válaszoltam.
- Átmehetünk ma hozzád? - kérdezte egyszerre mind az öt lány.
- Szó sem lehet róla! Azt sem tudom, kik vagytok, plusz a bátyám tuti kinyírna, ha 3 kamasz lányt vinnék haza.
- Hát azt kötve hiszem! Nézz ránk! Jól nézünk ki és Kendall is olyan helyes! *-* -áradoztak.
- Kendall 19 éves ti meg... 
- 17 évesek vagyunk! Csak 3 év a különbség! 
- Mondjuk... -kezdtem el gondolkozni- akármennyi is legyen a korkülönbség egy fiú és egy lány között, ha szeretik egymást... a szerelem nem ismer határokat. ... Oké, legyen... elviszlek titeket hozzánk. A srácok úgy is szeretik a rajongókat.
- Szuper vagy! Imádunk! Ezer köszönet!! - hálálkodtak a lányok.
- Ja, és a neveteket is tudnom kéne, hogy be tudjalak titeket mutatni a srácoknak. :D 
- Én Sarah vagyok, ők pedig a barátnőim Lola és Missy. - mutogatott a vörösesbarna hajú lány.
- Oké, jegyeztem! Szép nevek. :) Én Noemi vagyok, de ha akartok, szólíthattok Cassie-nek is. Ugyanis ez a másik nevem. :D 
- Cassie! Cassie! A Noemi olyan ócska név... - szólalt meg Lola, a fekete hajú.
- Hát oké.... na! Nekem még van  két órám... - kezdtem el a mondatom, de Missy belevág:
- Nekünk már nincs több. Amíg te bent csücsülsz a tanároknál, addig mi elmegyünk fagyizni. Meg adod a számod? Megcsörgetlek és mentsd el az enyém. Majd hívj, ha végeztél és visszajövünk a suli elé. ;) 

   Missy-vel telefonszámot cserélünk. A lányok felállnak az asztaltól, öleléssel elköszönnek és kimennek az ebédlőből. Drrrrriiiiiing! Az a hülye csengő! A hideg is kiráz a hangjától. Csak egy éles hang, de mintha teljesen mást hallanék. A csengő ordítja, hogy MARS AZ OSZTÁLYBA! ÚJABB 45 PERC FOGSÁG! Esküszöm, mintha valami fegyházban tartózkodnék. Eléggé kiborító... pedig még csak most kezdődött a tanév.
   Az osztályterembe menet, a folyosókon sétálva csak ez a 3 lány járt az eszembe. Ebben az 1 hétben eléggé kiismertem a gimnázium társadalmát. Mivel jó megfigyelő vagyok, már tudom, kik helyezkednek el a "táplálék lánc" legalján. Tudom, hogy kik tartoznak a "menő arcok klubbjába". Tudom, hogy kik a legnépszerűbbek, hogy kik a középszerűek. Ez a 3 lány a menő arcok, azon belül is legnépszerűbbek csoportjába tartozik. Tudom, mert minden úgynevezett klikknek meg van a saját asztala. Az ebédlő bejárati ajtaja mellett ülnek a stréberek. Középen, 3 asztalt elfoglal a legnépszerűbbek csapata. A sarkokban pedig az átlagosak ebédelnek. A menők oda ülnek, ahová akarnak. Persze, kétlem, hogy egy menő épp egy stréber társaságát keresné, kivéve, egy esetleges közös projekt miatt, vagy egy adandó matek dolgozat miatt, ami a félévi jegy 95%-át adja. Érdekbarátságok mindenhol vannak. 
   Na szóval, Lola, Sarah és Missy... igazából örültem nekik. Először furcsának tartottam a szitut, de aztán eléggé megkedveltem őket. Most még egyenlőre nem tudom, mit szeretnének tőlem, de ebből még lehet egy egész jó kis barátság is. De menő lenne! Mint a filmekben: a suli 4 legnépszerűbb lánya a folyosón sétál összefont kezekkel, lassítva... szél a hajukba, a fejüket szekszin megrázzák, a fiúk szeme pedig majd kipattan, a többi lány arca pedig az irigységtől sárga. Hm, majd kiderül... azért remélem, hogy a bátyám nem fogja leharapni a fejem, ha beállítok 3 idegen csajjal a házba. Mondjuk ő is csak férfiból van! Ezek a lányok meg szépek, ráadásul rajonganak érte... csak Logan fejét el ne csavarják!