Crazy Pairs. | V. fejezet

Sziasztok.!

Végre, sok idő elteltével sikerült utolérnem magam és megírtam az új részt. Nos, ebben a részben 3 új szereplő és színre lép, a Crazy Pairs. - Szereplők menüpontban, azaz itt megtaláljátok a jellemzésüket, csak úgy, mint a többi szereplőét. 

Remélem, ez a fejezet is tetszeni fog.! Jó olvasást.! :)

V. fejezet

Féltékenység és érdekbarátság

~Rebecca~

   Fáj. Sőt nagyon fáj, hogy Carlos szerelmes, aminek nem kéne fájnia. Hiszen a legjobb barátom boldog. Ennek örülnöm kéne, de... ez nem olyan egyszerű. Én szeretem Carlost, nagyon. Ha járni kezd ezzel a lánnyal, engem elfelejt. Biztos vagyok benne. Akkor vége lesz mindennek. A testvéri szeretetnek, a legeslegjobb barátságnak a világon. Carlos számára megszűnök létezni. Ez által a szerelem is köddé válik a részemről. Eddig is lehetetlennek tűnt, de így még inkább annak tűnik. 

   Egész éjszaka forgolódtam. Lüktetett a fejem, hányingerem volt és a torkom is fájt kissé. Közben csak erre a szerelmi ügy izére tudtam gondolni. Vagy 8-szor kimentem wc-re, 10-szer mentem a konyhába inni, egyszer kiültem a nappaliba TV-t nézni. Nem is néztem, inkább csak a képernyőt bámultam, de csak fél óráig. Körül-belül hajnali 4 órakor sikerült elaludnom.

   Most ébredtem fel. Lassan felülök az ágyon. Kezembe veszem a telefonom és megnézem az időt. Fél 10 van! Te jó ég! Elkéstem az iskolából! Miért nem szólt az ébresztő? Ja persze, én hülye be sem állítottam, hogy reggel jelezzen. Remek. Az első iskolai hetem katasztrófális. A gólyabált kihagytam, kaptam egy 1-est az első napon, a fiú, akit szeretek, más lányba szerelmes, a legjobb barátnőmmel alig kommunikálok, és hazudok a bátyámnak is.

   Kipattanok az ágyamból, gyorsan felöltözök, felkapom a táskámat és lerohanok a lépcsőn. Aztán hirtelen foltokat látok. Majd minden elsötétül előttem, aztán már csak a plafont bámulom.

- Becky, jól vagy? - kérdezte Carlos, aki mellettem ült.

- Fáj a fejem meg a torkom... és fázok. :o Mi történt? - kérdeztem a fejemet fogva.

- Elájultál. Rohantál le a lépcsőn, mint az őrült és egyszer csak hanyatt vágtad magad. - válaszolta Los.

- Mert elkéstem az iskolából! Tényleg... mennem kell. - ültem fel.

- Nem, nem mész sehová. Látszik rajtad, hogy rosszul vagy. Ráadásul - tette a kezét Carlos a homlokomra - forró vagy. Majd én itthon maradok veled és ápollak. ;) 

- És a lány? 

- Milyen lány? :o - nézett rám Carlos értetlenül.

- Hát az, akit a legjobban szeretsz... te mondtad tegnap este. Meg hogy randizgattok... és ha itthon vagy velem és ápolsz, nem lesz rá időd.

- Először is: Téged szeretlek a legeslegjobban az egész világon. Másodszor: Aggódok ilyenkor érted és melletted szeretnék lenni. :) - mosolygott Los.
- Hát, tegnap nem ezt mondtad. - fontam össze kezeimet.

- Tegnap be voltam zsongva. :D Na figyelj: Lerakom az asztalra a telefonom és amíg csak kellek, veled leszek és nem zavarhat meg senki és semmi. ... Még te sem, Fox! - mutatott bátyám kutyájára, aki egyébként békésen pihenget a kosarában. - És tényleg... ne haragudj, hogy elhanyagoltalak. :) - mosolygott, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Aztán felállt és elindult a lépcső felé.
- Hé, most hová mész? - kérdeztem tőle.
- Az igazat megvallva, túl sok mindent ettem és hív a természet. :D Mindjárt jövök! Addig dőlj le és nézd a TV-t!

   Így is teszek. Lefekszek a kanapéra és a Nickelodeon-ra kapcsolok. Jé, pont a srácok sorozata megy! Magamra húzok egy jó meleg plédet és a plüss unikornisom ( amit Carlos-tól kaptam ) a hónom alá szorítom. Hm... ez az első rész, ez a kedvencem. Körül-belül 67-szer láttam már, kívülről tudom az egészet, de akárhányszor megnézem, mindig a hasamat fogva nevetek.
   Épp az egyik kedvenc jelenetemnél tart az epizód, mikor megcsörren Carlos telefonja. Úgy rezeg, hogy mindjárt leesik. Gyorsan felülök a kanapén ( meg is szédültem. :o ) és a telefonért nyúlok. Persze, hogy az a csaj tűnik fel a képernyőn... és még egy szívecske is van a neve mellett. Ilyen nincs! Carlos megígérte, hogy senki nem zavarhat. Erre pont ennek a nőnek kell elhesegetnie a rózsaszín felhőt a fejem fölül, ami tulajdonképpen most gyűlt újra össze. Nem hagyom, hogy tönkretegyen megint mindent!

- Halo! - vettem fel a telefont.
- Szia... Carlos ott van? - kérdezi a lány.
- Nem, nincs. - válaszoltam.
- Te ki vagy? És mit csinál Carlos? - kíváncsiskodik.
- Carlos épp... hm, éppen zuhanyzik. ( :D )
- Ugye nem... ugye nem azért? - bizonytalanodott el a csaj hangja.
- Nem mindegy?! Zuhanyzik és kész! És az is mindegy, hogy én ki vagyok. Csak annyit szeretnék mondani, hogy épp az előbb ecsetelte nekem a kanapén, hogy engem szeret a legjobban a világon. Úgyhogy jó lenne, ha békén hagynád ÖRÖKRE, mert ő az enyém, és nem engedem senkinek, hogy elvegye tőlem! Csá! - tettem le a telefont.

   Ajj, szuper! Sikerült teljesen felidegesítenie. A fejfájásom végre elmúlt, erre tessék...! Megint úgy ég meg lüktet, mindjárt felrobban. Szerintem a lázam is felment. Visszabugyolálom magam a takaróba és visszafekszek a kanapéra, nézni a BTR-t.

- Na, itt vagyok szívem. :) Hééé, ez a sorozatunk! :D Engedj ide engem is! - mondta Los és bebújt mellém, a takaró alá.
- El fogod kapni ezt a nyavalyát...
- Ugyan! egy kis torokfájásba nem fogok belehalni. ;) ... Úristen, itt hogy néztem ki?! :D - mutogatott nevetve a TV-re Carlos.
- Most miért? Szerintem nagyon cuki voltál. :D - fordítottam felé a fejem.
- És most milyen vagyok? :D - vágott hülye pofákat Los.
- Hülye. :D Egy nagy hülye vagy. :P

- Te is az vagy... ezért szeretsz. :D - puszilta meg Los az arcom. - Egyébként kivel beszéltél az előbb?
- Csak Fox-hoz beszéltem. Elmeséltem neki, hogy mennyire szeretek egy Carlos nevű fiút. ;D
- De imádlak! :D ... De figyelj, szerintem te lázas vagy. Eléggé forró vagy. Mérd meg a lázad! - Carlos a lázmérőért megy, majd odanyújtja nekem. Beteszem a hónom alá. 5 perc múlva csipog: 38,5 fok.
- Én megmondtam! Szerintem aludj egyet. - mondta Carlos.
- Alszol velem? :) - kérdeztem.
- Persze. :) - mondta Los, kikapcsolja a TV-t és visszabújik mellém.



~Noemi~

   Matek óra van. Annyira unom magam, mindjárt elalszok. Nem értem, hogy egyes tanulókat hogyan hozhatják lázba a számok, a műveletek, meg egyáltalán ez a tantárgy. Az elől ülők annyira jelentkeznek, majd kiesnek a padból. Én nem is értem, miről beszél a tanár. Addig eljutok, hogy a törteket összeadásnál és kivonásánál közös nevezőre hozunk. Meg hogy egy háromszög belső szögeinek össze 180°. De ennél a pitagorasz izénél kissé leragadtam. Főleg, hogy általános suliban egyáltalán nem beszéltek nekünk róla, szóval ez számomra eléggé új.
   A régi sulinkban nagyon rossz matek tanárunk volt. Mindig a családi életéről beszélt... hogy az asszony kirakta a tyúkólba éjszakára, meg hogy a kutyája ellopta a kolbászát, így nem tudott vacsorázni. De most komolyan: inkább megoldok kétszáz matek példát, minthogy ezeket a "felettébb érdekes" sztorikat hallgassam.
   5 perc van az órából. Izgatottan számolom a perceket, hogy végre kicsöngessenek. Főleg, hogy most lesz az ebédszünet, ugyanis már kilyukad a gyomrom, annyira éhes vagyok. A tanár előveszi a könyvét: Ez jó jel, ilyenkor szokta a házi feladatot feladni... és igeeen, már írja is az oldal -és feladatszámot a táblára. Éppen, hogy leírta a kettes farkincáját, megszólalt a diákok számára a legkedvesebb, de olykor a legutálatosabb hang: a sulicsengő.
   Mindenki igyekszik minél hamarabb elhagyni a termet, hiszen ilyenkor az ebédlőben szinte verekedni kell a helyért. Persze, a stréberek még csevegnek a tanárral a matematika gyönyöreiről, de ez minket, a "hátul ülőket" nem foglalkoztat annyira... csak a kaja. :D
   Bemegyek az ebédlőbe. Furcsa, de most nincs akkora tömeg, mint szokott lenni. Hogy miért, azt nem tudom. De legalább van pár szabad asztal, amik közül válogathatok. Leültem a számomra szimpatikus helyre, egy teljesen üres asztalhoz. Persze, csak valahol a sarokban, hiszen középen a "menő arcok" asztala van, ami tilos a "középszerűeknek" és a "senkiháziaknak" is. Ugyanis ebben az iskolában ez a három csoportosítás van érvényben. Így, hogy Becky nem jött iskolába, kissé elveszett vagyok, hiszen ez még csak az első hét. Ilyenkor jó, ha van valaki, aki a fogja az ember kezét, hogy ne vesszen el.
   Az ebéd rántott hús, sült krumplival. Desszertképpen ma epres pudingot kaptunk. Elkezdem vágni késsel a húst, mikor megcsörren a telefonom.

- Királylány! - szólt bele Logan a telefonba.
- Logan bébi! Miért hívtál? - kérdeztem.
- Csak megakartam kérdezni, hogy hány órád van. Mert Carlos megparancsolta, hogy menjek el a patikába láz -és fejfájás csillapítóért. - válaszolt.
- Minek? És miért nem megy el ő, ha ennyire kellenek ezek neki? - értetlenkedtem.
- Rebecca beteg és egy percre sem mozdul mellőle. Ott alszanak a kanapén összebújva. Illetve csak Becky alszik, Carlos védelmezi a bacilusok ellen. :D
- Szegény Becky! Mondjuk, ha jobban belegondolunk, biztos élvezi a helyzetet. :D Hülye Carlos meg úgy is elfogja kapni ezt a betegséget, ha összebújik vele.
- Na mindegy, nem azért hívtalak, hogy a szerelmesekről beszéljünk. :D ........
- Tényleg, szerinted Carlos is szerelmes Rebeccába? Mert szerintem tuti... :D
- Mondom, nem azért hívtalak, hogy rólunk beszéljünk. Szóval... mikor mehetek érted?
- Őőő, még van két órám, egy dráma meg egy rajz.
- Szuper, akkor majd várlak a suli előtt! Csókollak! - mondta Logan és letette a telefont.

   A napom máris szebb. Ez a telefonhívás Logan részéről jól jött a kínzó matek óra után. Alig várom, hogy az utolsó két óra is véget érjen és végre találkozhatok vele. Mondjuk, elég furcsa, hogy nem látom fél napig és máris olyan, mintha a szívemet tépték volna ki... hiszen egy házba lakunk, sűrűn látom, meg aztán, egyfolytában egymás nyakán lógunk.
   Lefutott ez a gondolat menet is, végre neki állhatok enni. Kis idő múlva végzek a krumplival és a hússal. Elkezdem lehúzni a fóliát a pudingom tetejéről, mikor oda ül az asztalhoz 3 teljesen idegen, nálam idősebb lány. Vigyorgó képpel és csillogó szemekkel bámulnak rám.

- Te vagy Kendall Schmidt húga? - kérdezte az egyik, szőke hajú, kék szemű lány.
- Én vagyok... ezek szerint szeretitek a bandáját.
- Imádjuk! Ők a legjobbak és a legédesebbek a világon! - áradozott a másik, fekete hajú, sápadt bőrű, zöldeskék szemű lány.
- Az előbb Logannel beszéltél? Jártok? - kérdezősködött a harmadik. Neki vörösesbarna haja van.
- Nem! Illetve igen, vele beszéltem, de nem... nem járunk. - válaszoltam.
- Átmehetünk ma hozzád? - kérdezte egyszerre mind az öt lány.
- Szó sem lehet róla! Azt sem tudom, kik vagytok, plusz a bátyám tuti kinyírna, ha 3 kamasz lányt vinnék haza.
- Hát azt kötve hiszem! Nézz ránk! Jól nézünk ki és Kendall is olyan helyes! *-* -áradoztak.
- Kendall 19 éves ti meg... 
- 17 évesek vagyunk! Csak 3 év a különbség! 
- Mondjuk... -kezdtem el gondolkozni- akármennyi is legyen a korkülönbség egy fiú és egy lány között, ha szeretik egymást... a szerelem nem ismer határokat. ... Oké, legyen... elviszlek titeket hozzánk. A srácok úgy is szeretik a rajongókat.
- Szuper vagy! Imádunk! Ezer köszönet!! - hálálkodtak a lányok.
- Ja, és a neveteket is tudnom kéne, hogy be tudjalak titeket mutatni a srácoknak. :D 
- Én Sarah vagyok, ők pedig a barátnőim Lola és Missy. - mutogatott a vörösesbarna hajú lány.
- Oké, jegyeztem! Szép nevek. :) Én Noemi vagyok, de ha akartok, szólíthattok Cassie-nek is. Ugyanis ez a másik nevem. :D 
- Cassie! Cassie! A Noemi olyan ócska név... - szólalt meg Lola, a fekete hajú.
- Hát oké.... na! Nekem még van  két órám... - kezdtem el a mondatom, de Missy belevág:
- Nekünk már nincs több. Amíg te bent csücsülsz a tanároknál, addig mi elmegyünk fagyizni. Meg adod a számod? Megcsörgetlek és mentsd el az enyém. Majd hívj, ha végeztél és visszajövünk a suli elé. ;) 

   Missy-vel telefonszámot cserélünk. A lányok felállnak az asztaltól, öleléssel elköszönnek és kimennek az ebédlőből. Drrrrriiiiiing! Az a hülye csengő! A hideg is kiráz a hangjától. Csak egy éles hang, de mintha teljesen mást hallanék. A csengő ordítja, hogy MARS AZ OSZTÁLYBA! ÚJABB 45 PERC FOGSÁG! Esküszöm, mintha valami fegyházban tartózkodnék. Eléggé kiborító... pedig még csak most kezdődött a tanév.
   Az osztályterembe menet, a folyosókon sétálva csak ez a 3 lány járt az eszembe. Ebben az 1 hétben eléggé kiismertem a gimnázium társadalmát. Mivel jó megfigyelő vagyok, már tudom, kik helyezkednek el a "táplálék lánc" legalján. Tudom, hogy kik tartoznak a "menő arcok klubbjába". Tudom, hogy kik a legnépszerűbbek, hogy kik a középszerűek. Ez a 3 lány a menő arcok, azon belül is legnépszerűbbek csoportjába tartozik. Tudom, mert minden úgynevezett klikknek meg van a saját asztala. Az ebédlő bejárati ajtaja mellett ülnek a stréberek. Középen, 3 asztalt elfoglal a legnépszerűbbek csapata. A sarkokban pedig az átlagosak ebédelnek. A menők oda ülnek, ahová akarnak. Persze, kétlem, hogy egy menő épp egy stréber társaságát keresné, kivéve, egy esetleges közös projekt miatt, vagy egy adandó matek dolgozat miatt, ami a félévi jegy 95%-át adja. Érdekbarátságok mindenhol vannak. 
   Na szóval, Lola, Sarah és Missy... igazából örültem nekik. Először furcsának tartottam a szitut, de aztán eléggé megkedveltem őket. Most még egyenlőre nem tudom, mit szeretnének tőlem, de ebből még lehet egy egész jó kis barátság is. De menő lenne! Mint a filmekben: a suli 4 legnépszerűbb lánya a folyosón sétál összefont kezekkel, lassítva... szél a hajukba, a fejüket szekszin megrázzák, a fiúk szeme pedig majd kipattan, a többi lány arca pedig az irigységtől sárga. Hm, majd kiderül... azért remélem, hogy a bátyám nem fogja leharapni a fejem, ha beállítok 3 idegen csajjal a házba. Mondjuk ő is csak férfiból van! Ezek a lányok meg szépek, ráadásul rajonganak érte... csak Logan fejét el ne csavarják!

6. díj

Sziasztok.! :)
Ne haragudjatok, hogy sokáig nem voltam. Le kellett zajlania a felvételi szezonnak, elég kemény volt... nagyon sokat kellett tanulni, szóval a blogolás ki volt zárva a programjaim közül. De visszatértem, a felvételim jól sikerült, úgyhogy ha minden jól megy, felvesznek oda, ahova menni szeretnék.^^
Visszatérésemet egy díjjal jutalmazták. :D ( Aminek persze nem a visszatérésem az oka, de ettől még örülök neki.^^ )
Köszönöm szépen a díjat ennek a blognak az írójának, nem ismerem, de aranyos volt tőle. :D ♥

Szabályok: 

~Írj magadról 11 dolgot.!

~Válaszolj mind a 11 kérdésemre.!

~Tegyél fel 11 kérdést.!

~Küld tovább 11 embernek.!

11 dolog rólam:

~Szeptemberben lesz 7. éve, hogy táncolok.

~Nem cigizek, nem iszok alkoholt és nem drogozok

~Ez a kedvenc szmájlim: v.v 

~Nem szeretem citrom nélkül a teát

~Az eperke a kedvenc horrorfilmem.:$ 

~Van Ask.fm és Instagram profilom is

~Kedvencem a Hipster stílus

~Szeretem az univerzum, az aszték és az angol vagy amerikai zászlós mintás cuccokat

~A fagyi a kedvenc édességem

~Festeni jobban szeretek, mint rajzolni

~Nem hiszek a 'szerelem első látásra'-ban.

~Hány éves vagy.? 

14. :)

~Van hobbid.? Ha igen mi.?

Énekelek, festek és táncolok... jó régen. :D

~Mottód.?

Álmodj. Remélj. Tedd. / Soha ne add fel.

~Hány blogod van összesen.?

Kettő, de csak ezt használom. :)

~Kedvenc zene.?

Fall Out Boy - In Death Velly. ... most ez a favorit. ;)

~Van háziállatod.?

Van, 2 kutyám. :)

~Hiszel a fiú-lány barátságban.?

Igen, hiszek. :)

~Mikor kezdtél el blogolni.?

Pfű.... azt hiszem... talán másfél éve.? Két éve.? Valahogy így...

~Mit csinálsz szabadidődben.?

Olvasok, rajzolok és számítógépezek. :D

~Kedvenc kaja and "pia".? 

Kedvenc kaja: Carbonara | Kedvenc 'pia': Víz, narancslé.

~Szoktál könyveket olvasni.?

Igen, szoktam. :D

11 kérdés:

~Hiszel a természetfeletti lényekben.?

~Hipster vagy Swag stílus tetszik jobban.?

~Melyik a kedvenc Barbie meséd.? :3
~Rácsos vagy hullámos chips.?
~Ha sampon lehetnél, milyen illatod lenne.? :D
~Szerinted mi a legundorítóbb dolog a világon.?
~A kelbimbó vagy a brokkoli a rosszabb.?
~Szerinted a zebra fekete alapon fehér csíkos, vagy fehér alapon fekete csíkos.?
~Melyik fajta palacsinta a kedvenced.?
~Mi a legnagyobb félelmed.?
~Mi az a tárgy, ami tőled jobbra helyezkedik el.?



3 ember, akiknek küldöm a díjat: ( Mert csak ennyinek szánom... szabályszegő vagyok.^^ )

http://strangelifeofanordenarygirl.blogspot.hu/
http://temazzunk.blogspot.hu/
http://jasminemillerstory.blogspot.hu/

Crazy Pairs.| IV. fejezet

IV. fejezet

Öröm és bánat: Mind a kettő fájhat

~Rebecca~

   Az üzenet elolvasása után teljesen összetörtem. Mintha ketté tépték volna a szívem. Végre lehetett volna valami, aminek értelme is van... erre bumm! Megismer egy lányt, ( aki persze, hogy jobb nálam, hiszen én éretlen és fiatal vagyok Carloshoz. ) és az este, ami gyönyörű lehetett volna, meg sem történik.

   Összetépem a levelet és pityeregni kezdek. A papírfecniket kihullajtom kezeimből, a fejemet a föld felé hajtom. Szemeim becsukom... érzem, hogy bennük könny gyűlik. Mielőtt teljesen kitörne belőlem a sírás, gyorsan felszaladok a szobámba. Lerúgom a lábamról a magassarkút és arccal az ágyamba vetődök. Sírok... olyan régen sírtam utoljára. Igen, lehet, hogy eltúlzom... de ez nekem fontos. Nagyon fontos. 

- Hé... bejöhetek tökmag? - nyitott be halkan az ajtón James.

- Nem... menj el. - válaszoltam visszafojtott hangon.

- Oké... csak udvariasságból kérdeztem, tudod, hogy úgy is bejövök. - mondta James és bejött a szobámba és leült az ágyamra. - Szóval: Miért sírsz kicsim? - kérdezte aggódóan.

- Semmi baj... ez olyan mindennapos tinilány dolog. :) - felültem az ágyon, a bátyámra néztem és vágtam egy erőltetett mosolyt. 

- Szerintem nagyobb baj van... - nézett rám kételkedően, majd magához ölelt. - Na... tesók vagyunk, megbízhatsz bennem... mond csak el, mi nyomja a szíved. 

- Hát... én csak kaptam ma egy egyest az iskolában és eltitkoltam előled, de nagyon nagy lelkiismeret furdalásom támadt... és szemétnek érzem most magam.... - kezdtem el magyarázkodni. ( Persze, ez nem a fő ok, ami miatt búslakodom. )

- Jajj Cars... nyugodtan elmondhattad volna... és emiatt ne emészd magad. 

- Hát jó, de mindig kapok, ha rossz jegyet hozok haza... 

- Igen, de csak azért, mert jót akarok neked. Azért, mert lehordalak a gyenge osztályzatok miatt, attól még szeretlek. Hiszen a kishúgom vagy. Tudod... ezt szeretem benned a legjobban... hogy mindig őszinte vagy velem és soha nincs semmilyen titkod előttem. Jó, most próbálkoztál előlem elrejteni ezt az egyest, de végül is, most elmondtad nekem... úgyhogy köszönöm neked... te vagy a legjobb kishúgi az egész világon. :) - magyarázta James és homlokon puszilt. - Hé, jut eszembe: Te nem mész a bálba? :o - nézett rám nagy szemekkel.

- Áh, nem... eléggé fáj a fejem. Inkább kipihenem itthon magam. -válaszoltam.

- Rendben... akkor pihenj. Ha bármi baj van, vagy kell valami, szólj... a szobámban leszek. - Mondta, és kiment a szobámból.

~Noemi~

   Az összetépett papír darabjait összeszedem a földről. Kimegyek a konyhába és kidobom a fecniket a kukába. ( Megmondom őszintén, kíváncsi vagyok, mi állt abban a levélben... de biztos Carlos írta. ) Aztán visszamegyek Loganhez. Nem szólok semmit... csak nézünk egymásra értetlenül.

- Öm... mehetünk? - szólalt meg Logan.
- Igen. :) - válaszoltam.

   Kimegyünk, beülünk Logan kocsijába és elindulunk. Útközben azon gondolkozunk, mi lehetett azon a papíron, ami ennyire kiborította Rebecca-t.

- Szerinted mi volt a levélben? - törtem meg a kínos csendet kérdésemmel.
- Szerintem Carlos nem viszi a bálba. - válaszolt Logan. - Egész nap valami csajról hadovált... a fotózáson ismerte meg.
- Ajajj. :|
- De biztos valami nagyobb baj lehet... mert nem hiszem, hogy Becky ennyire kiborulna. Eljött volna velünk és felváltva táncoltam volna veletek....
- Hááát.... - fordítottam el a fejem.
- Mi hát? De nem? Ilyen apró dolgon nem fakadna sírva. Mindegy, sosem tudjuk meg, mi állt a levélben.
- Becky-nek nem apró dolog.
- Miért?
- Mindegy... már így is túl sokat mondtam. - tettem a szám elé a kezem.
- Ti titkoltok valamit előlem. - gyanakodott Logan.
- Nem is igaz. - próbáltam tagadni a dolgot.
- Nonó szívem... ismerlek már és tudom, hogy mikor hazudsz... és most nem mondasz igazat. Szóval... mi folyik itt? És őszintén... - tette a jobb kezét az én kezemre. Másik kezével a kormányt fogja.
- Jó, elmondom... de megfog ölni a barátnőm.
- Nem hagyom. ;)
- Oké... de esküdj meg, hogy nem mondod el senkinek!
- Esküszöm!
- Szóval... Rebecca szerelmes Carlosba. - böktem ki a "hétpecsétes" titkot.
- Mi? :D Szerelmes? :D Jó... most az igazi titkot mond. :D - nevetett Logan.
- Ez az igazi titok Logan! Rebecca szerelmes Losba, de nagyon. Csak én tudok róla.... illetve most már te is. Titkolja, mert ha James megtudja, megöli Carlost is és őt is.
- De Becca vagy 5 évvel fiatalabb Losnál! :o
- És akkor mi van? A szerelem nem ismer határokat. És Carlosnak Becky a mindene... miért ne lehetne köztük több, mint testvériség... több, mint barátság.
- Végül is... igazad van. :) Los ugyanolyan gyereklelkű, mint Rebecca. Milyen aranyosak lennének együtt! :D Majd kertelek Losnak... hátha lesz valami. :D
- Ne! Még csak az kéne! Becky egyből levágná, hogy én mondtam el neked, hogy szerelmes.
- Jó, akkor nem mondok semmit. Megígérem. :)

   Logan ígérete elhangzása után már itt is vagyunk az iskolánál. Kiszállunk a kocsiból, bemegyünk a suliba, egyenesen a színpados terembe. A terembe belépve még a lélegzetem is elakadt. Minden gyönyörű. Szuper a zene, a díszítés csodás... mint a mesékben. ... De ezt a képet megszakítja az a sok bámuló ember, akik körbe állnak engem és Logant. Mindenki ujjal mutogat és nyitott szájjal bámul minket. Persze, Logan tudja kezelni a helyzetet. Igazán aranyos... viccelődéssel próbálja eloszlatni ezt a feszült hangulatot. Sikerül mindent megoldania. Logan kimegy a mosdóba, majd odajön Celina és szokása szerint "arcoskodni" kezd.

- Na, nézd csak... a kis elkényeztetett híresség húgocska. Tudtad, hogy ez a ruhafazon már régen kiment a divatból? - kezdett sértegetni.
- Nem érdekel... nekem tetszik. - hajtottam a föld felé a fejem.

- Nem lep meg... na és... hol van a kísérőd? Ja, bocs... neked nincs olyanod.
- De van. Logan Henderson.
- Logan? A Big Time Rush-ból? Úgyan már! Majd pont egy olyan cuki srác, mint Logan, egy ilyen lánnyal jön el a bálba. :D - nevetett Celina.
- Na bocsi, itt is vagyok. - jött oda Logan.
- L-lo-log-lo-lo... Logan?! - nézte a srácot tátott szájjal Cel.
- Szia! Logan Henderson. - nyújtotta Logan a kezét.
- Tudom kivagy! Egyszerűen imádlak! Mindig a ti zenéteket hallgatom, fantasztikusak vagytok! El sem hiszem, hogy itt állok veled, egy épületben! *0* - Ajnározta Logant Celina.
- :D Aranyos vagy. :) A szép szavakért majd táncolok veled egyet. ;D - kacsintott Logan.
- Velem jöttél a bálba, úgyhogy velem táncolsz! :D - mosolyogtam Loganre.
- Persze, te vagy az én hercegnőm... tudod. ;) - mosolygott ő is.

   Logan megfogja a kezem és a táncparkettre visz. Épp valami lassú dal megy, ami kifejezetten tetszik. Pedig nem bírom a lassú számokat, de ez tényleg szép. Logan és én lassúzunk, a terem közepén. Olyan meghitt minden. Csönd van és a hangulat feszült. A szívem majd kiugrik a helyéről, olyan hevesen ver. Érzem, hogy izzad a tenyerem, ami kissé kellemetlen, de most ezzel nem tudok foglalkozni... hiszen a világ legédesebb pasijával táncolok. Igen, teljesen odavagyok érte. Minden porcikájáért. Ez olyan, mint egy álom. Egy valóra vált álom. Hamupipőkének érzem most magam. :)



~Carlos~

   Este 10 óra van. Éppen most parkolok a kocsimmal a garázsba. Bemegyek a ház ajtaján. Becky pizsamában a konyhában, a hűtő előtt áll. Előveszi a tejet. Kiteszi a pultra. Elővesz egy bögrét, beleönti a tejet. A Bögrébe vagy 6 kanál kakaóport szór. Berakja a mikróba és megmelegíti. Kiveszi, és a kakaóra egy marék pillecukrot rak, majd felém fordul. Ki van sírva a szeme, látszik, hogy valami nincs rendben.

- Szia tökmag. :) Minden rendben? - kérdeztem aggódva.
- Szia. Persze. - Válaszolta, majd felment a szobájába.
- Ilyen későn ilyen tömény kakaót iszol? Rosszul leszel... - mentem utána és leültem az ágya szélére.
- Nem érdekel. - mondta komoran, majd beleivott a kakaóba.
- Mi a baj? Látom, hogy van valami. Nem szeretem, ha szomorú vagy.
- Nincs semmi. Csak fáj a fejem. Valószínűleg a fáradtságtól. - válaszolta.
- Akkor jó... és tényleg ne haragudj, hogy nem kísértelek el a bálba. Csak hát... ez a lány. :) - mosolyodtam el.
- Jó volt a randi? - kérdezte Becky.
- Nagyon is! Annyira édes volt! Csináltunk egy csomó képet. El is hozta a fényképezőgépét... de én nem értek hozzá, úgyhogy ő csinálta a "művészi" képeket én meg az olyanokat -hozzá teszem, telefonnal- , amiken cukiskodunk, meg hülyülünk. :D Voltunk állatkertben, meg beültünk egy jó helyre kajálni. És nem fogod elhinni: A kedvenc kajája a corn-dog! *-* - meséltem lelkesen.
- Szuper. ... Ha nem haragszol, aludni szeretnék. - mondta Rebecca és letette a bögrét az éjjeli szekrényre, bebújt a takarója alá és a fal felé fordult.
- Persze, aludj csak. Öm, holnap eljössz velem moziba? - kérdeztem.
- Nem tudom. - felelte szűkszavúan.
- Jól van, aludd ki magad... nagyon fáradtnak tűnsz és nem is nézel ki valami jól. Jó éjszakát! - mondtam és kimentem a szobájából.

Crazy Pairs. | III. fejezet

III. fejezet

Ez nem a Hamupipőke történet

~Rebecca~

   Az utolsó óránk, azaz a hatodik, dráma volt. A tanár nagyon tehetséges és vicces. Nekem az első nap nagyon bejött, jól éreztem magam az iskolában. Meg is ismerkedtem egy lánnyal, aki nagyon aranyos... Lucy a neve. Sok közös van bennünk, egész jól összebarátkoztunk. A többiek is nagyon kedvesek és jó fejek. Szóval: Szuper nap volt. ( Leszámítva a történelem 1-est ._. ) Ellentétben szegény Nonóval... már az első nap konfliktusba keveredett és neki is az az 1-es. Végül is... ez csak egy rossz nap. Logan biztos "kikúrálja" otthon.

   James értem jött az iskolához és hazahozott. Most éppen az ágyam tetején ülök és írom a házi feladatomat. Az éjjeli szekrényen forrócsoki gőzölög, közben halkan szól a zene. Körülöttem a rajzaim hevernek, vagy 3 mappányi. 

~Carlos~

   Miután Becky-éket elvittem iskolába, elmentem a stúdióba fotózásra. Eleinte tartottam egy picit ettől az egésztől, mert új fotóst szerződtettek, szóval egy teljesen ismeretlen személyre kellett rábíznom magam. De nem kellett volna így rágörcsölni, hiszen a fotós egy ( körül-belül ) velem egykorú, csinos, aranyos lány volt. Bridgit-nek hívják. Remekül együtt tudtunk működni, sőt, össze is barátkoztunk. Telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy majd valamikor találkozunk.

   Most jöttem haza, épp most lépek be a bejárati ajtón. A kocsikulcsot rádobom a konyhapultra és felsietek Beccához. Bekopogok az ajtón.

- Gyere! - kiáltott ki Rebecca.

- Szia tökmag! :) - mosolyogtam és megálltam az ágya előtt.

- Carlos! *o* - kiáltotta, felpattant az ágyról és a nyakamba ugrott.

- Hiányoztál. :) - pusziltam meg a homlokát. - Milyen napod volt? 

- Hát egész jó... az iskola remek, az osztály szuper, a tanárok rendesek... mármint, a nagyja. :D Csak... kaptam egy 1-est. Félek elmondani James-nek, meg fog enni. :o

- Elmondjuk együtt. :) - öleltem magamhoz.

- Baj van Carlos? :o

- Nincs... miért? :o

- Hát... máshogy viselkedsz, mint ahogy szoktál...
- Szeretlek... és ma alig láttalak... egész nyáron velem voltál. Hiányoltalak, szokatlan volt nélküled. :D Tudod... az ölelés oldja a stresszt, növeli az összetartozás érzését és csillapítja a fájdalmat. ;)
- Fájdalom csillapító? Akkor ölelj még, mert úgy fáj a fejem, hogy mindjárt szétrobban... - mondta Becky és hozzám bújt. - És tudom, hogy szeretsz... én is szeretlek. :)



~Rebecca~

*Beep-beep! Beep-beep!*

- Hú, SMS! - nyúltam a telefonomért.
- Ki küldte? - kíváncsiskodott Carlos.
- Lucy... egy csaj az osztályból. Azt írja, ma lesz a gólyabál. Hát ez van... nincs kivel menjek, mert nem ismerem egyik fiút sem még. Meg aztán... el sem hívott senki...
- Majd én elviszlek. :) - fogta meg a kezem Los.
- Őőő... nagyon aranyos vagy, de nem lehet.
- Miért? :O
- Hahó! Híres vagy, nem kicsit. Ha megjelennél a bálon, mindenki rajtad lógna.
- Nem érdekel... akkor is elmegyek veled. ;) Majd meghúzzuk magunkat egy kis sarokban, ahol senki sem lát. :D Szóval... mikor is kezdődik?
- Este fél 8-kor.
- Oké... akkor majd a bál után elmondjuk az 1-est a drága bátyádnak. :D
- Miért utána? :o - néztem Carlosra értetlenül.
- Mert ha most elmondjuk, tuti nem enged el... ismered már, milyen. :D
- Pszt... - tettem a kezem a szája elé. - nem beszélünk így a bátyusról, szeretjük őt... csak én beszélhetek így róla. ;D
- Hé, nem szólsz Nonónak a bálról?
- Hű, igaz is! Nonó! Jajj, látod, milyen vagy? Elvonod a figyelmem minden fontos dologról... :D
- Mert én nem vagyok fontos? - fonta össze karjait Los.
- Jajj, dehogynem... te vagy a legfontosabb. :) - mondtam, és megöleltem.



~Noemi~

   A nappaliban, a kanapén fekszek Logan ölében. Éppen egy vígjátékot nézünk és közben Logan próbál pattogatott kukorica szemeket dobálni a szájába, a filmre szinte nem is koncentrál. Hm... pocsékul céloz, azt meg kell hagyni, de imádni való. :D Jól el vagyunk. Az összes rossz gondolatom elszáll "Mr.Ügyetlen" közelében. Ez most is így van.

- Bocsi, hogy megzavarom ezt az idillikus pillanatot, de muszáj újságolnom. - jött oda hozzánk Becky.
- Rebecca... te nagyon sokat beszélsz. - nézett halál komoly fejjel és tátott szájjal Logan Becky-re.
- Aha, én is szeretlek Logan. - bólogatott Rebecca, majd nyakon vágta Logant. - Na szóval... Lucy küldött egy SMS-t.............
- Ki az a Lucy? - szakítottam félbe mondanivalója közepén.
- Jaaa, az egyik osztálytársunk. Tök jóba lettem vele. Na, szóval: Küldött egy SMS-t, hogy ma lesz a gólyabál. - nézett rám izgatottan.
- Aha... Én nem megyek. - fordítottam el tőle a fejem.
- Kihagynád a gólyabált? :o -nézett rám nagy szemekkel.
- Ki. - válaszoltam. Persze, nagyon szeretnék elmenni este, de az eszem azt súgja, hogy nincs értelme. Hiszen ma a fél suli előtt leégetett Celina.
- Amiatt a hülye csaj miatt nem akarsz jönni? - tette csípőre a kezét Becca.
- Persze... eszemben sincs elmenni. Megint csinálna valamit és akkor nem csak a fél, hanem az egész iskola előtt megszégyenít.
- Nehogy kihagyd a gólyabált egy idióta kiscsaj miatt! Csak féltékeny... pont ezért kell elmenned. Hogy megmutasd neki, milyen egy igazi királylány. El is kísérlek a bálba. :) - mosolygott Logan és megfogta a kezem.
- Na, látod? Még Logan is képes kockára tenni az életét miattad. :D - mosolygott Becky. 
- Ko-kockára tenni az életem? :o - értetlenkedett Logan.
- Igen! Gondolj bele: Egy óriási épület, tele fiatal lányokkal, akik rajonganak érted. 
- Hát, most még jobban kedvem támadt elmenni. :D - nevetett Loggie.
- A csajok miatt, mi? :D - kérdeztem nevetve.
- Neeeeeem, hogy gondolhatsz ilyet? :D - nevetett ő is.
- Na, jó... elmegyek veled te nőcsábász. :D 
- Szuper! Akkor indulás ruhát venni! Jajj... vagy is indulás pénzt kérni a tesóktól. :D - lelkesedett Becky.



~Becky~

   Nonóval egyből akcióba lendülünk. Felmegyünk a bátyáink szobájába. James és Kendall szobája egymással szemben van. Megállunk a szoba ajtók előtt, egymással szemben. 

- Először megyek én "kéregetni". :D Ha kijöttem, elmondom mi volt, várj meg. - adtam az utasítást a barátnőmnek. Ő csak bólogat és közben mosolyog. ... Lehet, hogy nagy dolgot csinálunk egy kis pénz kéréséből... de a fiúk nem veszik jó néven, ha kunyerálunk tőlük. Nem szeretik, ha kihasználjuk a munkájukból származóelőnyöket. Szerintük, azért, mert rockstar-ok kishúgai vagyunk, ugyanúgy kell viselkednünk, mintha egy cseppnyi hírnévvel sem rendelkeznénk. Nem szeretnék, ha elvárnánk a kivételezést.

- Szia James... - mentem be James szobájába széles vigyorral az arcomon.
- Mi van tökmag? - mosolygott.
- Á, semmi... csak olyan rég mondtam már neked, hogy szeretlek... szóval most mondom: Szeretlek bátyus. :) - kezdtem el hízelegni. Alig bírom ki nevetés nélkül. :D
- Lázas vagy? :o - tapogatta a homlokom. - Nem érezlek melegnek.
- Nem vagyok rosszul. :) - csak mosolyogtam, mosolyogtam és mosolyogtam.
- El is hitted, hogy komolyan kérdezem szívem? :D Na... mit szeretnél? :D - nevetett. 
- Tudom, hogy nem szereted, ha kéregetek... de ma van a gólyabál és nincs ruhám....
- Oké, tessék... ennyiből szerintem kijön egy szép ruha. - nyomott a kezembe James egy összeget.
- Huh... köszi! - megöleltem Jamest és kimentem a szobájából. 
- Na, mi volt? - kérdezte Nonó széles mosollyal az arcán.
- Mindenféle vita nélkül, egyszerűen a kezembe nyomta a pénzt. :o Meglepett. :D - válaszoltam. - Na, most te jösz. :D



~Noemi~

- Hé Kendall.... - mentem be a tesóm szobájába.
- Mi az húgi? 
- Bál lesz ma, nincs ruhám, kell pénz, adsz? :D 
- Hát ez aztán konkrét volt... :D - nevetett Kendall. - Persze, hogy adok... de csak a bál miatt. Nem csinálunk belőle rendszert. ;)
- Kösziii, imádlak! - megpusziltam az "adakozó" bátyám arcát, majd visszamentem a folyosóra, Becky-hez.
- Mehetünk vásárolni? :D - lengette a pénzt a levegőben.
- Indulás! :D 
- Hova mennek a szép hölgyek? - jött oda Logan.
- Megyünk a bálra ruhát vásárolni. - válaszoltam.
- Elvigyelek titeket? 
- Nem kell, majd buszozunk. :) - megöleltem Logant. Felkapjuk a dzsekinket és már kint is vagyunk a házból.
   

   Busszal 20 perc alatt a Rodeo Drive-ra értünk. ( Igen, mi ott vesszük a cuccainkat. :D ) Rengeteg boltot körbejárkáltunk, de még nem találtunk egy olyan ruhát sem, ami tökéletesnek mondható. Most is csak járkálunk.... és hopp! Megakad a szemem egy csodálatos ruhán... pontosabban kettőt. Berohanunk a boltba, felpróbáljuk a ruhát. Tökéletes! Vissza öltöztünk, becsomagoltattuk a ruhát és megvettük őket. Hála istennek cipőt nem kellett venni... az van otthon, egy egész hadseregnek elég lenne. ( Már ha a katonák hordanának magassarkút. :D )
   Hazamentünk. Ránézek az órára... Úristen, este, 17:45 elmúlt! Gyorsan felrongyolunk, felkapjuk a ruháinkat. Egymás sminkjét megcsináljuk, úgy ahogy az a jó barátnőkhöz méltó. 
   Több, mint 30 perces tollászkodás után elkészültünk. Lemegyünk a lépcsőn, a nappaliba. Logan már várt engem, de Carlos sehol.

- Azta... :o Csodásan néztek ki. *w* Nonó... mint... mint egy igazi királylány. - mondta tátott szájjal Logan.
- Köszönöm Logan. :D Te is nagyon jól nézel ki. :) 



~Rebecca~ 

- Jaja, mindenki jól néz ki... de hol van Carlos? :o - kérdeztem aggódva. - Nemsokára kezdődik a bál!
- Öm, hagyott neked egy cetlit az asztalon... - mutatott az asztalra Logan.

   A konyha asztal felé indultam. Áh, ez rosszat sejtet.... felveszem a kezembe a cetlit és olvasni kezdem:

Tökmag!

Ne haragudj, de nem tudok vele menni a bálba. A mai fotózáson megismertem egy lányt, telefonszámot cseréltünk és lebeszéltünk egy randit mára. Én idióta elfelejtettem. Ne haragudj, majd bepótoljuk egy mozival. :)

                                          Puszi, Carlos.

Ui.: Nagyon szeretlek!

   

Na igen..... egy világ dőlt most össze bennem...

Rebecca ruhája:

Noemi ruhája:

Crazy Pairs. | II. fejezet

Figyelem! Új szereplő a láthatáron! 

Jellemzését megtaláljátok a szereplők között!

Neve: Celina King. ( ejtsd: Szelina King. ) 

II. fejezet

Első nap az iskolában = A legrosszabb nap a Világon

~Carlos~

   Hétfő és reggel. Utálom ezt a két szót. Hajnali fél 6 óta fent vagyok, ugyanis a szomszéd kutyája úgy ugatott, hogy felébresztett és utána nem tudtam visszaaludni. Most negyed 7 van és Becky reggelijét gyártom. Tegnap éjfél után került ágyba, mert sok volt a munka a házzal. ( Még most is van egy csomó dolog, amit meg kéne csinálni. ) Szóval, az ébresztőóráját elfelejtette beállítani, így én fogom felébreszteni. 

- Szia Carlos! Mit csinálsz te ilyen korán? :o Ilyenkor még aludni szoktál. :D - jött a konyhába Nonó jókedvűen és leült a pulthoz.

- Szia! Reggelit csinálok az alvó csillámpónimnak. :D És igen, furcsa, hogy korán fent vagyok... de úgy ugatott az a bolond kutya, hogy nem bírtam aludni. - válaszoltam.

- Jaaaaj, de cuki vagy! :D Rebecca biztos örülni fog neki... amúgy meg olyan aranyosak lennétek együtt. :$ 

- Na... Cars a legjobb barátom, nem akarok ezen változtatni. Ha összejönnénk -amit kötve hiszek- biztos vége lenne a barátságunknak... nagyon de nagyon szeretem őt, és nem szeretném megbántani semmivel. - vettem komolyra a szót.

- Öhm, oké. De csak vicceltem. :o Nem kell ilyen komolyan venni. :D Na, megyek még egy kicsit TV-zni suli előtt. 

- Oké, menj csak... én meg megyek, felébresztem Beckyt.

  Nonó elmegy a konyhából, bemegy a nappaliba, a kanapéra ül, és bekapcsolja a TV-t. Én a tálcára rakom a műzlit, amit "csináltam", majd felmegyek az emeletre. Bemegyek Rebecca szobájába, a kaját az íróasztalára teszem, én pedig leültem az ágya szélére.

- "The music sounds better with u, baby. It feels like. It feels like..." - kezdtem el énekelni.

- Carlos.. :3 - szólalt meg Becky és felült az ágyon.

- Csináltam neked reggelit tökmag. :) - mosolyogtam.

- Jajj, de aranyos vagy! Te vagy a legjobb ébresztőóra, nem kell a telefonom. :D - mosolygott Becky és megölelt.

- Tessék, behoztam neked. :) - raktam a tálcát az ölébe.

- Köszönöm. :) - hálálkodott.

- Hányszor köszönöd még meg? :D Ez természetes... nem akarom, hogy éhen halj. :D Na... edd meg a reggelid, öltözz fel és elviszlek iskolába titeket. - megpusziltam Becky homlokát és kimentem a szobájából. 

~Rebecca~

   Istenem, ez a Carlos annyira édes! És az az írás, ami rá van írva a kanálra... mindjárt elájulok! *w*  "Jó reggelt gyönyörűm." Igazán szép és figyelmes gesztus tőle. Ez a nap fantasztikusnak indul, remélem ilyen lesz később is.

   Megettem a reggelit. A tálat az ágyam melletti éjjeli szekrényre teszem. Nagy nehezen kikászálódok az ágyból és a szekrényem elé állok. Keresek valami ruhát, amit megfelelőnek találok az iskola kezdéshez. Kiveszek egy fekete cicanadrágot, egy fehér pólót és egy rózsaszín, kötött pulcsit. Felöltözök, aztán a fürdőszobámban lévő tükörhöz megyek. Nagy tollászkodásba kezdek. Elkészültem mindennel, majd a műzlis tállal a kezemben lemegyek a lépcsőn. Beteszem a koszos edényt a mosogatógépbe, aztán leülök Nonó mellé a kanapéra, és csak mosolygok, mint a "tejbe tök."

- Töröld le ezt a mosolyt az arcodról... megijesztesz. :D - mondta nevetve Nonó.

- Nem megy. :D Olyan jó kedvem van. :D - nevettem én is

- Jókedv? Hétfőn reggel? Te valami UFO lehetsz... - viccelődött.

- Hát figyelj... James húga vagyok. Ő meg egy űrlény, vagy hogy szoktátok mondani. :D 

- Hééé, én nem vagyok űrlény... most megsértődtem. :c - Jött oda durcás képpel James.

- Oké, akkor hogy ne legyél egyedül, Kendall, Logan és Carlos is földönkívüli. :D - nevetett Nonó.

- Haha, ez nagyon jó! :D - nevettem egyre jobban.

- Csajok, indulhatunk? - Lóbálta Los a kocsikulcsot és az ajtó elé állt.

- Igen! - mondtuk egyszerre Nonóval. 

- Legyél jó, és nincs pasizás! Szeretlek húgi. :D - ölelt meg James.

- Jajj, nem ittam tejeskávét! - kaptam a fejemhez.
- Azt is csináltam. :D - mutatott az asztalra Los. - Már 8 éves korod óta minden reggel iszol, nem felejtettem el. :D 

   Gyorsan felkapom a tejeskávét, kimegyünk a házból, egyenesen Carlos kocsijába.

~Noemi~

   15 perc alatt odaértünk a gimihez. Kiszállunk a kocsiból és bemegyünk az iskolába. Hááát... más mint az általános. Nagyon más. Sőt: Ez a gimi más, mint a normális gimik. Minden csupa szín, csupa egyéniség. Mindenki táncol, énekel, zenél a folyosókon... esküszöm, olyan, mint a Victorius című sorozatban. :D 

- Cars... én félek. :o - fogtam meg Carly kezét.

- Nyugi Cass... ez is csak egy gimi. :D - nyugtatgatott.

- Neeem, itt egy csomó tehetséges diák van, én meg átlagos vagyok. 

- Ha átlagos lennél, nem vettek volna föl te bolond. :D Remek táncos vagy, bízz magadban! ;) - ölelt meg Becky.

- Imádlak! :) Na, keressük meg a szekrényünket... remélem, egymás mellett vannak. :D - lelkesedtem fel.

   Elindulunk megkeresni a szekrényünket, de amennyire szerencsések vagyunk, persze, hogy nem egymás mellett vannak. Elég távol vannak egymástól. Bepakolunk a szekrényünkbe és elindulunk megkeresni az osztálytermet, ahol éppen óránk van. Megtaláltuk.

- A B15-ös... ez az nem? - mutattam rá a tőlünk 2 méterre lévő teremre.

   Bemegyünk. Rengeteg új arc. Vannak szimpatikus emberek és kevésbé szimpatikusak is. Van 1 csaj, aki nagyon, de nagyon nem szimpatikus. 2 sráccal beszélget, de ahogy teszi-veszi magát, és ez az iszonyatosan idegesítő kuncogás... kíváncsi vagyok, hogy fog hozzánk viszonyulni.

- Mindenki üljön a helyére! - jött be az ajtón egy húszas éveiben járó, rövid szőke hajú, szemüveges, fehér bőrű, szeplős, eléggé csinos nő. - Már említettem, hogy lesz még két személy, akik ebbe az osztályba fognak járni, csak nem tudtak eljönni az évnyitóra, és az első hetet is ki kellett hagyniuk. Nos, ők mától részt vesznek az osztály minden napi életében. Én Miss. Jesmine vagyok, kérlek lányok, mutatkozzatok be! - nézett ránk a nő.

- Én Carly Rebecca Maslow vagyok... - szólalt meg először Becky.

- Várjunk... James Maslow-hoz van valami közöd? - szólt közbe az egyik lány.

- Öhm, igen... a húga vagyok. 

- Király! Híresség az osztálytársunk! - kiáltott egy srác.

- És miben vagy tehetséges? - kérdezte az a kényes csaj flegmán.

- Énekelek, és rajzolok... de a színészkedés is megy. 

- Én Noemi Cassie Schmidt vagyok, és igen, Kendall Schmidt testvére, mielőtt valaki megkérdezné. Én táncolok... és nekem is megy a színészkedés.

- Na tessék... újabb két elkényeztetett híresség húgocska... nincs túl sok belőletek Hollywood-ban? - szólt be a "nagyon nem szimpatikus csaj."

- Celina! Maradj csendben! Senki nem kérte, hogy kommentálj! - Szólt rá Miss. Jesmine.
- Pff... elnézést... -.- - "kért bocsánatot" flegma stílussal. 

   Az iskola remek. Az osztálytársaink nagyon rendesek, közvetlenek és jófejek. ( Mármint, a többségük. ) A tanárok... hát.. egy részük egész normális. Viszont: ma én is és Becky is kaptunk egy 1-est. Ugyanis dolgozatot írtunk a 4. órában történelemből, és mivel a múlt héten hiányoztunk, lemaradtunk az anyagról. Hiába magyaráztunk a tanárnak, hogy nem voltunk itt és nem tudtunk tanulni, akkor sem tett kivételt. Szuper... Én még nem is kapok majd olyan nagy leszidást, de Rebecca... hajajj. James mindig a legjobbat követeli tőle és szó szerint megeszi, ha 4-esnél rosszabb jegyet visz haza. Azért Kendall sem fogja szó nélkül hagyni, de hát... ez van. 

   Most csöngetnek be. Én vagyok egyedül a folyosón, ugyanis most jöttem ki a WC-ből és még ki kell vennem a könyveimet a szekrényemből. Hirtelen megjelenik Celina, a "görénycsaj" az osztályunkból. Egy pohár turmix van a kezében és nagyképűen, csámcsogva rágózik. Próbáltam a legkevésbé láthatatlan lenni, de amilyen szerencsés vagyok, tuti belém köt. 

- Hé... nem tűnt fel, hogy ugyanolyan fölsőd van, mint nekem? - szólt hozzám.
- Nem. - válaszoltam röviden. Válaszadás közben nem néztem a szemébe.
- Mivan? Félsz tőlem? - kérdezte nagyképűen.
- Nem. 
- Csak ennyit tudsz mondani? Nem?
- Nem... - sütöttem le a fejem. Még mindig kerültem a tekintetét.
- Fú, hallod... te nagyon szánalmas vagy. Anyukád nem tanított meg, hogy ha beszélsz valakivel, annak az illetőnek a szemébe kell nézned?
- Nem élek anyukámmal. - válaszoltam halkan. Viszont kezdtem egy kicsit ideges lenni.
- Jaaa, persze. Te Kendall Schmidt pici, egyetlen, elkényeztetett hugicája vagy.... aki lopja a stílusom. - mondta, és leöntötte a pólómat. 
- Hé! Ez most mire volt jó Celina?! - emeltem fel a hangom.

- Te velem nem kiabálsz! És tanuld meg, hogy ennek az iskolának én vagyok a királynője! Szóval senki nem lehet ugyanolyan ruhában, mint én! Még te sem, "miss híres a bátyám"! - Kiabált. A pólóm felé kapott, belemarkolt, és rántott rajta egy óriásit. Kiszakított belőle egy nagy darabot. ( A póló, ami rajtam van, elég vékony anyagból készült, nagyon könnyen szakad. ) Ekkor már szinte a fél iskola a folyosón állt és körbevettek minket. 
- Na? Megértetted? BTR palánta... - nézett rám vigyorogva. 

   Szó nélkül elrohanok onnan. Kimegyek a suli elé és leülök a lépcsőre. 5 percnyi szégyenkezés és gondolkozás után megjelenik mellettem Becky. Odajön és leül mellém.

- Jól vagy? - karolt át Becca.
- Nem... normális iskolát akarok, normális emberekkel. Ez nekem... túl sok. - válaszoltam lehajtott fejjel.
- Nem adhatod fel már az első nap egyetlen komisz csaj miatt! - bíztatott.
- De ő nem csak komisz, hanem egy idióta, beképzelt, kényes, hülye.... ah... - fogtam a fejem.
- Hé.. hívd fel Kendallt. Biztos érted jön.
- A szekrényemben van a telefonom.
- Tessék, itt az enyém. - nyújtotta Rebecca a telefonját.
- Köszi. :) - mosolyogtam rá. 
- Nincs mit. Na, de én visszamegyek órára. Szólok, hogy jött érted a bátyád. - Becky megölelt engem és visszaszaladt a suliba.

   Bemegyek a telefon névjegyzékébe. Megkeresem Kendall számát a névjegyzékben. Logané épp alatta van. "Hm... inkább Logant hívom föl. Semmi kedvem hallgatni Kendallt és a szidalmazását, az 1-es és a balhé miatt." - gondoltam magamban. 

- Szia Logan... Nonó vagyok... -szóltam a telefonba letörten.
- Hé királylány... mitől ilyen szomorkás a hangod? :o - kérdezte meglepően.
- Ez a legrosszabb nap az egész Világon... értem tudsz jönni? 
- Persze. Rögtön indulok! - mondta és letette a telefont. 

   15 perc múlva itt is van értem Logan. Dühösen vágom be a táskámat a kocsi hátsó ülésére. Ki sem nyitom a kocsi ajtót, átugrom és behuppanok behuppanok az anyós ülésre. Összefont karokkal, lehajtott fejjel motyogni kezdek magamban.

- Hát veled meg mi van? - kérdezte Logan.
- Semmi... - kaptam fel a fejem.
- És... és mi van a ruháddal? :o - rakta fel a kezeimet Logan az égbe, hogy jobban megnézze a tönkrement pólómat. - Te verekedtél? :o - nézett rám nagy szemekkel.
- Nem verekedtem... van egy csaj, aki iszonyat bunkó. Kötekedett, leöntött, elszakította a felsőm és beégetett a fél iskola előtt. Tök jó, nem? 

- Jajj szivem... - ölelt magához Logan. - Figyelj! Hazamegyünk, megiszunk egy forrócsokit, aztán sütök neked valamit... és ha van kedved, nézhetünk filmet is. :) 
- Oké... de.. te sütni? :D Fel fog gyulladni a ház. :D - nevettem el magam.
- Ne nevess. :D Ja, de.. nevess, gyönyörű vagy, ha mosolyogsz. :) - Logan megpuszilta a homlokom és elindultunk haza.

Crazy Pairs. ( Új történet! ) | I. fejezet

Információ: ~valaki~ : így jelölöm, hogy éppen kinek a szemszögéből olvashatjátok a történetet.

I. fejezet.

Újra Los Angeles-ben.

~Rebecca & Noemi~

   Testvére lenni egy popsztárnak sosem volt egyszerű... senki nem állította, hogy az. Nehéz... Állandó költözködés a turnék miatt. Szinte fél évente iskolát kell váltani és eléggé nehezen illeszkedünk be... mert mi vagyunk azok a csajok, aki világhírű sztárokkal élnek együtt. Akik James Maslow és Kendall Schmidt kishúga. A kis elkényeztetett, gazdag, önző sztárhúgocskák. De.. legtöbbször nem vagyunk kiközösítve, sőt: Sokszor mindenki a mi "barátunk" akar lenni, hogy nagyobb népszerűségre tegyenek szert az iskolában. Hála istennek, megtanultuk ezt kezelni. Tudjuk, kik az igazi barátaink. 

~Rebecca~

  

   A nyári turné miatt, ami tulajdonképpen Európában zajlott le, el kellett költöznünk Amerikából, Angliába. Véget ért a nyár és vele együtt a turné is. Én és Nonó a gimnáziumot kezdjük idén. Választhattunk, hogy melyik iskolában szeretnénk kezdeni. Los Angelesben ( A szülővárosunkban ) , a Művészeti Gimnáziumot választottuk. Szeptember első hetén, szombaton értünk a srácok L.A.-i házába, ezért ezt a hetet kihagytuk, nem mentünk iskolába.
Most vasárnap van, és próbáljuk otthonossá varázsolni az "új" házunkat.
   Én a saját szobámban ülök az ágyamon. Körülöttem színes dobozok hevernek. Mindegyikben más -és más dolog van. Magamhoz húzom az egyiket, belenyúlok, és egy kép akad a kezembe. Carlos és én vagyunk rajta. Feltört bennem pár röhejes emlék. A szám mosolyra húzódott, majd a képet az éjjeli szekrényemre tettem.
- Hahóó! Egy Rebecca nevű csillámpónit keresek.. Nem látta kedves? A Carly névre is hallgat... -nyitott be az ajtón mosolyogva Carlos
- Most kezdjek el nyihogni? Vagy... milyen hangja van egy csillámpóninak? :D - feleltem nevetve.
- Bolond lány.. :D Tökmag, James lent pakol és megkért, hogy szóljak, hogy vidd el Fox-ot sétálni. :) - mondta Los és leült mellém, az ágyra.
- Jaaaajj... én is pakolok... - forgattam szemeim.
- Mit pakolsz? - kérdezte kíváncsi hangon Carlos és belenyúlt az egyik dobozba.
- A személyes holmijaim... képek, fotók, rajzok... tudod, amiket segítened kellett volna felhozni, de nem tetted.
- Jujj, bocsi picúr... elmentem fagyizni helyette. :o - fogta a fejét a feledékeny srác.
- Ó, szóval fagyizni? :D Jólvan Carlos, ezért még kapsz. :D De most nem kínozlak meg... most kiengesztelhetsz azzal is, ha eljössz velem kutyát sétáltatni... és veszel nekem fagyit. :D - néztem nagy, kiskutya szemekkel Losra.
- Oké, menjünk... de nehogy azt hidd, hogy félek tőled! - Carlos nyomott egy puszit az arcomra és a lépcsőn lefelé szaladva kiabált vissza: - A ház előtt megvárlak!
- Fel kéne venni egy dzsekit... odakint most állt el az eső. - gondolkoztam hangosan. Elkezdek túrni a dobozok között, mikor beugrott, hogy a ruhámat a nappaliban hagytam, a fehér kanapén. Pfú, James-től biztos kapok... utálja, ha rendetlenséget hagyok magam után.
   Lementem a lépcsőn a nappaliba. James éppen a konyhában csinál valamit, háttal áll nekem. Én addig halkan a kanapéhoz lopakodok, hogy ne vegyen észre. De az a sok papír, meg zacskó, amik a földön hevertek, megakadályozták a hang nélküli lábujjhegyen való közlekedési módszerem. Rájuk lépek és hirtelen hanyatt vágom magam.
- Te jó Isten, jólvagy Carly?? - szaladt hozzám James aggódva és felsegített
- Jól vagyok... csak ez a sok hülye izé... megcsúsztam rajtuk.
- Szuper... akkor el tudod pakolni a ruháidat a kanapéról. Ja, és az "izéket" is felszedhetnéd majd a földről, ha lesz időd. - nézett rám James kissé mérgesen
- Hááát, igen... de most küldtél el kutyát sétáltatni... most ez hogy is van, kedves bratyókám? :D
- Majd akkor elpakolsz, ha kivitted Fox-ot. Tudod, hogy nem szeretem, ha kupit csinálsz..
- Tudom, tudom... na, hol van az a dög? :D Foooox! - kiabáltam a kutyának, aki 3 másodperc múlva már mellettem is termett. Leguggolok hozzá és a fekete, rózsaszín színű tappancsnyomokkal díszített pórázt ( amit én vettem neki. :D ) a nyakörvére csíptettem.
- Na, akkor indulás! - jelentettem ki, majd rántottam egyet finoma Fox pórázán, jelezve, hogy jöjjön utánam.
- Hohohó, kisasszony! Állj csak meg! Egy szál pólóban nem mehetsz sehová. Vegyél fel egy pulcsit, vagy egy vékonyabb kabátot... nem rég állt el az eső, kicsit lehűlt a levegő. - okoskodott James. Persze, tudom, hogy csak jót akar és hogy apát szeretné helyettesíteni, ezért eltűröm és szót fogadok neki.
- Oké... egyébként is egy dzsekiért jöttem le, csak megfeledkeztem róla.^^ Öm, Carlos is jön velem, ne keressétek. :) Sziasztok! - azzal ki is mentünk a lakásból. Carlos a járdán ül és kavicsokat dobál az út túloldalára. Kapucni a fején. Látszik rajta, hogy valamin nagyon gondolkozik...
- Calos! - szóltam oda neki. - Indulhatunk?
- Persze. Azt hittem, már sosem jössz. :D - mosolygott rám Los és megölelt. - Akkor indulás.



~Noemi ~

   Kendall és én a garázsban rámolunk. Pontosabban ő rámol, én pedig egy kis fehér sámlin üldögélve internetezek a telefonomon. Egy cipőt keresek, amit a múltkor láttam a neten laptopozás közben. Nagyon megtetszett és meg szeretném venni, de a bolond fejemmel elfelejtettem elmenteni, vagy kiírni egy papírra az oldal nevét, ahol találtam. Remek... ráadásul még az e havi zsebpénzemet sem kaptam meg Kendall-től a költözködés miatt.
- Cass, idejönnél és segítenél végre valamit?! Ha egyedül csinálom, még holnap utánra sem végzek. - szólt Kendall mérgesen.
- Mindjárt, mindjárt... csak még...
- Nincs mindjárt, megy csak, meg de. Jössz és segítesz! - parancsolt rám. Ekkor kaptam egy SMS-t Becky-től. "Carlossal együtt sétáétatjuk Fox-ot... szószerint! Együtt fogjuk a kutyapórázt! Olyan cuki ez a srác! :$" Miután elolvastam az üzit, mosolyra húzódott a szám. Édes ez a lány... Carlos legkisebb megmozdulásáért is rajong. Hm... mondjuk én is így viszonyulok Loganhez, szóval... megértem. Éppen írni kezdem a választ a barátnőm üzenetére, mikor drága bátyám kikapja a kezemből a telefonom és zsebre vágja.
- Hééé! Add vissza! - kiabáltam rá.
- Csak akkor, ha segítettél egy kicsit.
- De Becky írt és válaszolnom kell neki! - mentegetőztem.
- Nem érdekel! Nyomás, pakold ki a dobozokat! - parancsolt rám Kendall.
- Hát én pedig akkor is visszaszerzem a telóm... - mondtam halkan, odaszaladtam a testvéremhez és kikaptam a zsebéből a készüléket.
- Naaa, adod vissza te kis szemtelen! :D - kezdett el nevetni a testvérem. Hátulról rám támadt és elkezdett csikizni.
- Oké, oké, oké, oké Kendall!! Ne csikizz, segítek, csak hagyj békén! - kiabáltam és  közben próbáltam kiküzdeni magam drága bátyám karjai közül.
- Rendben, de a telefon nálam marad. ;D
- Sziasztok.. végeztetek már? - jött be Logan a garázsba.
- Neeeeeeem, mert a drága kishúgom egyfolytában kockul és nem hajlandó segíteni! - vágta rá Kendall
- Na de királylány.. hát szabad ilyet? :D - kérdezte nevetve Logan.
- Igen! :D Cipőt akarok rendelni, plussz Rebecca is írt. Kendall el vette a telefonom! :D - válaszoltam nevetve. Logan nem mond semmit, csak odajön hozzám és hátulról megölel.
- Visszaszerzem a telefonod, aztán elszöksz Kendall-től és megnézünk egy jó kis vígjátékot. ;) - súgta a fülembe.
- Haver... add csak ide Nonó telefonját. Nyugi, nem kapja vissza... csak nem szeretném én se, ő se, hogy baja essen, amíg dolgozol. Gondolom te sem akarsz neki újat venni. :D - mondta Logan Kendallnek széles mosollyal az arcán.
- Oké, tessék.. vigyázz rá. - adta oda Kendall a telefont Logannek.
- Na, szia tesó... majd megnézem, hogy állsz... - mondtam és a garázsajtó felé vettem az irányt.
- Hová-hová kisasszony? :o - kérdezte a bátyám nagy szemekkel.
- Megyek, megnézünk egy filmet Logannel. ;D És köszi a telefont. :P - mondtam mosolyogva és közben csúfolódóan nyújtogattam a nyelvem.
- Ezért még kapsz! - kiabált utánam Kendall. Logan és én nevetve megyünk fel a szobámba. Bekúszok az ágyamba és egy puha plédet magamra terítek. Logan mosolyogva néz rám, aztán a sok száz CD és DVD között kezd el kutakodni... majd kiválaszt egyet és beteszi a DVD lejátszóba.
- Háh, ez az egyik kedvenc filmem! :D - mutogattam a TV-re.
- Tudom, azért választottam ezt.... meg azért is, mert olyan aranyosan nevetsz. :3 És ezen a filmem sokat lehet röhögni. - mosolygott Logan.
- Na, gyere ide hozzám. :D - csúsztam arrébb. Logan feljön mellém az ágyba, neki támaszkodik a falnak és ő is betakarózik. Körülbelül 45 perc múlva Kendall jött be a szobámba.
- Hát itt meg mi folyik? - kíváncsiskodott.
- Filmet nézünk. - feleltem.
- Oké, jövök én is! - mondta Kendall és feljött ő is az ágyra és közénk furakodott. Remek... végre lehetett volna valami Logan és köztem, erre a drága bátyám tönkreteszi az esélyt az első csókra.